Rég nem látott válságba sodródott az Ajax Amszterdam, a holland rekordbajnok tulajdonképpen Erik ten Hag 2022-es távozása óta lejtmenetben van, de az előző szezonban bekövetkezett visszaesés a mából nézve már inkább szárnyalásnak tűnik – a jelen kilátástalansága pedig még néhány hónappal ezelőtt is csupán egy rosszindulatú disztópia lehető legtragikusabb forgatókönyvének lapjain lett volna elképzelhető. De mi vezetett idáig? A bunteto.com írását szemléztük.
Hollandia legeredményesebb klubja Európa és az egész világ talán leghíresebb és legjobb akadémiájával büszkélkedhet évtizedek óta, klasszisok tömkelegét köszönhetjük az ott zajló minőségi munkának, ilyeténképpen az egész globális futballra közvetett hatást gyakorolhat, ha az amszterdami gépezet fogaskerekei berozsdásodnak. Kontinensük labdarúgásában folyamatosan nyílik az olló a topligák sztárklubjai és a hozzájuk színvonalban legközelebb álló bajnokságok patinás élcsapatai között, ez a jelenleg visszafordíthatatlannak tűnő folyamat többek között azt is jelenti, hogy példának okáért a négy BEK/BL-címével a ranglista hatodik helyén álló Ajaxnak (és természetesen az összes többi sorstársának) régóta esélye sincs a BL-győzelemre, de még az Európa- és a Konferencia-liga megnyerésére sem igazán (utoljára 2011-ben fordult elő, hogy nem a négy topliga valamely csapata kaparintott meg egy nemzetközi serleget, akkor az FC Porto nyerte meg az Európa-ligát).
Az Ajax viszont éppen a kiváló utánpótlásának, és az ebben rejlő gazdasági perspektívák kiaknázásának eredményeképpen a lehető legközelebb tudott maradni a monopolhelyzetben lévő gigászokhoz, és a leszakadó régi nagyok egyik legsikeresebb klubja volt. 2017-ben még Európa-liga-döntőt játszott (José Mourinho Manchester Unitedje múlta felül), 2019-ben pedig BL-elődöntőt – a dicsőséges Ten Hag-korszak csúcspontjaként. A kétszeres Rinus Michels-díjas mester gardírozta Ajax 2019 és 2022 között megszakítás nélkül bajnok volt (2020-ban is az Eredivisie első helyén állt, amikor a világjárvány miatt nyolc fordulóval a vége előtt berekesztették a holland pontvadászatot, és végül nem hirdettek bajnokot sem), 2019-ben és 2021-ben pedig a Holland Kupát is elhódította. Az az élet rendje szerint volt, hogy Ten Hag négy és fél év után továbblépett (azóta a Manchester United edzője), az azonban a legkevésbé sem tetszik menetrendszerűnek, ami a távozása óta az Ajax háza táján zajlik.
A csalódást keltő átmeneti év retrospektív csillogása
Némi visszaesésre alighanem a legvérmesebb szurkolók is számítottak, de a 2022–2023-as kiírás Alfred Schreuder irányításával váratlanul gyengén kezdődött, végül a szezon derekán, már januárban útilaput kötöttek a talpára, egy hétmeccses nyeretlenségi sorozatot követően – amely az 1960-as évek negatív klubrekordjának beállítása volt. Ekkor a csapat csak az ötödik helyen állt a tabellán, a BL csoportköréből pedig az Európa-ligába hullott alá. Schreuder utódja John Heitinga lett, aki némileg ráncba szedte a fővárosiakat. Bár a legjobb 16 közé jutásért vívott párharcban alulmaradt az Ajax az Union Berlinnel szemben, a bajnokságban végül odaért a harmadik, El-selejtezőt érő helyre, míg a Holland Kupa döntőjében csak büntetőkkel maradt alul a PSV-vel szemben, így az amszterdami kirakatcsapatot ideiglenesen irányító korábbi világbajnoki ezüstérmes hátvéd legalábbis nem vallott kudarcot.
Arne Slot Feyenoordja amúgy is megállíthatatlan volt, de a PSV is magára talált Peter Bosz vezetésével, amivel részint kiválóan lehetett takarózni, másfelől viszont komoly aggodalomra is okot adott, hiszen a két fő rivális egyaránt koncepciózus építkezésbe fogott és komoly flowba került – amelyet sikeresen át is csatornáztak az új szezonra.
Emelkedés helyett zuhanórepülés
Az eindhoveniek pontveszteség nélkül, 20–1-es gólkülönbséggel vezetik a bajnokságot, és a Feyenoord is veretlen még – bár a címvédő két váratlan döntetlennel kissé beragadt a rajtnál, azóta négy győzelmet aratott és 23 szerzett gólnál tart – hat fordulót követően. Az immár Maurice Steijn dirigálta Ajax öt ponttal mindössze a 14. helyen tanyázik, és sokat elárul szorult helyzetéről, hogy mostanság nem feltétlenül ez a legnagyobb gondja. Egyrészt még csak szeptember végén járunk és a kiesés réme aligha fenyegetheti az amszterdamiakat, a szervezeti problémák azonban azonnali megoldásért kiáltanak. És mintha nem lenne elég bajuk, múlt héten vasárnap az áprilisi rotterdami Holland-kupa elődöntőhöz hasonlóan újfent botrányba fulladt a De Klassieker. Ezúttal Amszterdamban, 3–0-s vendégelőny mellett kellett a második félidő elején végleg félbeszakítani az Ajax–Feyenoord mérkőzést, miután a hazai szurkolók pirotechnikai eszközöket dobáltak a pályára. Ezután a tomboló fővárosi fanatikusok megpróbálták betörni a Johan Cruyff ArenA főbejáratát, a rendőrség végül könnygázzal oszlatta fel az ultrákat.
A mérkőzést szerda délután zárt kapuk mögött folytatták, Santiago Giménez pedig néhány perccel az újraindítás után harmadszor is beköszönt (ezzel a bajnokságban immár kilenc találatnál járó mexikói támadó lett az első olyan Feyenoord játékos, aki három gólt szerzett az Ajax ellen) és beállította a 4–0-s végeredményt.
Kiárusított alapcsapat, teljesen átalakult játékoskeret
A nyár folyamán 18-an távoztak a klubtól, ami extrém magas szám. Közülük a legfájóbb veszteség a két lejárt szerződésű alapember Dusan Tadics (Fenerbahce) és Davy Klaassen (Internazionale), akik iszonyúan fognak hiányozni. A 35. életévét taposó szerb támadó öt amszterdami éve alatt minden sorozatot figyelembe véve 105 gólt jegyzett, míg a 30 esztendős holland válogatott középpályás két részletben tíz teljes szezont húzott le a piros-fehéreknél, melyek során összesen 92 találat és 31 gólpassz fűződött a nevéhez. Tadics elengedése a kora miatt érthetőbb, Klaassent azonban bizonyára maradásra lehetett, sőt kellett volna bírni, hiszen nem túl valószínű, hogy az Interben főszerep jutna neki.
Az kétségtelen, hogy jó néhány zsíros üzletet is nyélbe ütöttek Mislintaték, a probléma az, hogy már-már végkiárusítást rendeztek. A felfuttatott játékosok busás haszonnal való értékesítése persze a klubmodell része, és bizonyos időközönként újra és újra szembe kell nézni az elkerülhetetlennel, néhány kulcsjátékos távozásának sajnálatos következményeivel, és a helyükre szánt új igazolások vagy éppen saját nevelésű tehetségek felépítésének kihívásaival, de a nyári átigazolási ablakban jócskán túllőttek a célon.
A tavaly berobbant ghánai szélső, Mohammed Kudus a West Ham Unitedhez igazolt (43 millió euró), ahogy a mexikói Edson Álvarez is (38 millió). Jurrien Timber is a Premier League-et választotta, a jobb lábas holland válogatott védő az Arsenalhoz szegődött (40 millió), ahogyan a balbekk Calvin Bassey is London felé vette az irányt, a Fulham FC 22,5 milliót fizetett érte.
Az Ajax további távozóiról szóló beszámolót a teljes cikkben, a bunteto.com oldalán olvashatod.
