A válogatottba vágyik az NB I-es légiós

Fogadj 20-szoros szorzóval a Super Bowlra, és szerezd meg a 20 ezer forintos bónuszt is! (x)

A Fehérvár norvég középpályása, Tobias Christensen a minap a Büntető.com részére adott interjúban arról beszélt, hogy szeretne bekerülni hazája válogatott-keretébe, valamint klubcsapata feltámadásáról is elmondta véleményét és kedvenc angol csapata is szóba került.

– Még Bobb vagy Nusa feltűnése előtt, a katari vb-selejtező elbukásakor lehetett olyan gúnyos kommentekre lelni a közösségi médiában, hogy milyen gyenge lehet a többi játékos, ha Haaland-dal és Ödegaard-ral a csapatban sem sikerült kivívni a kvalifikációt. Ráadásul az idei, németországi Eb-re sem sikerült eljutni… 

– Nem olvastam ezeket a megjegyzéseket, tény ugyanakkor, nagyon szerettünk volna eljutni valamelyik világeseményre, nem sikerült. Pedig nem jártunk tőle olyan távol. Talán majd legközelebb.

– Már Tobias Christensennel a csapatban?

– Ez az álmom. Ugyanakkor rendkívül jó futballisták játszanak a posztomon, az imént megnevezettek némelyike is, szóval nem könnyű a helyzet, és azt gondolom, most még messze van a válogatottbeli szereplés, de kétségtelenül ez az egyik álmom.

– Megvalósítható egyáltalán az NB I-ből?

– Ezt nem tudom, bár van arra példa, hogy igen. Egyelőre az van bennem, hogy nagyon jól akarok játszani Fehérváron, abból következhet aztán minden egyéb.

– Az azért még mindig szokatlan, ha egy tehetség Norvégiából az NB I felé veszi az irányt. Miért gondoltad a Valerenga után jó lépésnek Fehérvárt?

– Mert hittem a klubban. Ambiciózusnak véltem, én magam is az vagyok. A Vidi azért nem olyan nagyon rég még bajnokságot nyert, az elmúlt években is cél volt, hogy a nemzetközi porondon szerepeljen, ez a lehetőség nekem is imponált, ahogy az is, hogy nagyon szerette volna a klub, hogy ideigazoljak. Én pedig örömmel jöttem, annál is inkább, mert addig csak Norvégiában játszottam, és szerettem volna magam egy új környezetben is kipróbálni.

A megérkezésem óta pedig azt tapasztalom, sok a jó csapat, sokan próbálnak jó focit játszani, törekedve a támadójátékra. Mindemellett pedig kiváló stadionokban és remek pályákon futballozhatunk, nagyszerű az infrastruktúra. Szerintem ez egy jó liga.

– Amiatt sem kellett csalódnod, hogy az első féléved, a tavaly tavasz finoman szólva sem úgy alakult Fehérváron, ahogy azt elképzelted?

– Nem. Nagyon szeretek ebben a klubban játszani, jól érzem magam Fehérváron, szerintem ez egy jó csapat, jó játékosokkal, a gyenge rajt után az ősz nagy részében úgy vélem, a futballunk is megfelelő volt, de kétségtelenül eredményesnek kell lennünk ahhoz, hogy mindenkit meggyőzzünk efelől. 

– Azért az érdekelne, mit éreztél tavaly, amikor a kiesés ellen kellett küzdenetek.

– Nehezen éltem meg én magam is. Egy futballista, egy sportoló mindig győzni akar, engem is erre treníroztak, akkor vagyok boldog, ha nyerek. Ha nem nyersz, minden rossz, a közérzeted, a hétköznapjaid, de azon voltam, hogy javuljon a helyzetünk, már csak azért is, mert Magyarországra szerződve nem az volt a terv, hogy a bennmaradásért harcoljak.

– A sikertelen zalaegerszegi tavaszi rajt ellenére az idei csapat merőben más, mint az elmúlt szezonbeli, bár az első négy fordulóban az előző idényt másolva nyeretlen maradt. Nem tartottál attól, ebből megint csak kínlódás lesz?

– Nem. Egyáltalán nem foglalkoztam ezzel. A bajnokság elején jártunk, keményen dolgoztunk előtte, bíztam benne, hogy bekövetkezik a változás. Annyi tapasztalatom már van azért a futballban, hogy tudjam, ha mindent beleadva dolgozol, tudsz változtatni az eredménytelenségen, és ez sikerült is. 

A teljes interjú a Büntető.com oldalon olvasható el.