A modern európai labdarúgás egyik legnagyobb rangadója jött össze ki a 2024-es Európa-bajnokság első elődöntőjében. Bár tétmeccseken a franciák dominálják a párharcot, és a legutóbbi alkalommal is ők győztek, azért a spanyoloknak is volt részük szép sikerekben északkeleti szomszédaik ellen.
Spanyolország eddig 36 alkalommal mérkőzött Franciaországgal, ezeken a meccseken 16 spanyol győzelem mellett 7 döntetlen és 13 francia siker született. Tétmérkőzéseken már közel sem ilyen kiegyensúlyozott a mérleg, nyolc egymás elleni találkozójukon ugyanis a franciák 6 győzelmet arattak, míg két döntetlen mellett a spanyolok csak kétszer tudtak nyerni.
Tétmérkőzésen a két ország válogatottja először nem kisebb eseményen, mint az 1984-es Európa-bajnokság döntőjében találkozott, Párizsban. Az egész tornára ellentmondást nem tűrő focival előrukkoló franciák a második félidőben szereztek vezetést, amikor Luis Arconada kapus bevédte Michel Platini szabadrúgását. Az akkoriban a világ legjobb játékosának számító Juve-irányítónak ez volt a kilencedik gólja az Eb-n, ami máig rekord, de különösen akkor sokkoló ez az adat, ha figyelembe vesszük, hogy Platini ezt még egy nyolc csapattal rendezett tornán, azaz mindössze öt mérkőzésen érte el.
Bár a franciák a hajrában emberhátrányba kerültek, a spanyolok nem tudtak egyenlíteni, sőt az utolsó pillanatokban Jean Tigana kiugratásából Bruno Bellone elegáns megoldásával kettőre növelte a hazaiak előnyét, bebiztosítva ezzel a győzelmet és a francia válogatott történetének első nagy trófeáját.
Az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőiben a kékek oda-vissza verték délnyugati szomszédaikat (3–1 és 2–1), és kijutottak a svédországi tornára, majd a következő kontinensbajnokságon, az 1996-os Eb-n a csoportkörben találkozott a két szomszéd. Youri Djorkaeff gólját a hajrában egyenlítette ki José Luis Caminero, és az Elland Roadon játszott 1–1-es döntetlen után az utolsó körben mindkét válogatott kiharcolta a továbbjutást a B csoportból, Bulgária és Románia mellől. A spanyolok aztán a negyeddöntőben búcsúztak Anglia ellen büntetőkkel, a franciák pedig az elődöntőben a csehek ellen szintén tizenegyesekkel.
2000-ben a belga-holland közös rendezésű Eb Bruges-i negyeddöntőjében került össze a két válogatott. Zinedine Zidane szabadrúgásból juttatta előnyhöz a franciákat, ezt még Gaizka Mendieta kiegyenlítette büntetőből, de Youri Djorkaeff találatát követőn Raúl már nem tudta kiharcolni a hosszabbítást, mivel az utolsó pillanatokban az égbe lőtt a tizenegyespontról – a Valencia pontrúgó specialistája ekkor már nem volt a pályán, ezért kapta a feladatot a Real Madrid talizmánja. A világbajnoki címvédő franciák végül az egyenes kieséses szakaszban minden meccsüket 2–1-re megnyerve – a latin szett, a spanyol, a portugál és az olasz válogatottak ellen –, másodszor is elhódították az Eb-trófeát.
A két alakulat világbajnokságon először 2006-ban Németországban futott össze, egészen pontosan Hannoverben a nyolcaddöntőben. David Villa tizenegyesből ugyan vezetést szerzett a Roja számára, de Franck Ribéry és Patrick Vieira révén a franciák megfordították a meccset, ráadásul az utolsó pillanatokban az egyenes kieséses szakaszra ihletett állapotba kerülő Zidane is betalált, bebiztosítva a kékek továbbjutását. Franciaország Zizou felejthetetlen játékának köszönhetően a döntőig menetelt, ahol aztán minden idők egyik legnagyobbja a hosszabbításban elvesztette a fejét Marco Materazzival, a franciák pedig a büntetőpárbajt Olaszországgal szemben.
A spanyolok tétmeccsen először mindössze 12 évvel ezelőtt, a 2012-es Európa-bajnokságon tudták legyőzni Franciaországot. A donecki negyeddöntőben Vicente del Bosque csapata Eb- és vb-címvédőként lépett pályára, és aratott győzelmet a 100. válogatott mérkőzését ünneplő Xabi Alonso két góljával.
A spanyolok az elődöntőben Portugálián tizenegyesekkel jutottak túl, a fináléban pedig Olaszországot söpörték félre 4–0-val, és lettek az első nemzet, amely megvédte Európa-bajnoki címét, valamint zsinórban három, nagy tornát nyert meg, ráadásul úgy, hogy ezeken gólt sem kapott az egyenes kieséses szakaszban.
A 2014-es világbajnokság selejtezőiben is összekerült a két csapat, és ezekből a meccsekből is spanyolok jöttek ki jobban (1–1 és 1–0). Következő alkalommal viszont, amikor újfent tétmeccsen találkoztak, újra a franciák bizonyultak erősebbnek. A két válogatott játszotta ugyanis a 2021-es Nemzetek Ligája döntőjét, s mivel a fináléban a modernkori európai labdarúgás egyik legnagyobb rangadója jött össze, a sorozatnak talán itt kezdett igazán rangja lenni a szurkolók szemében.
A spanyolok a milánói döntőben Mikel Oyarzabal góljával a második félidőben szerezték meg a vezetést, ám Karim Benzema nem sokkal a középkezdés után gyönyörű lövéssel egyenlített, s a hajrához érve Kylian Mbappé a győztes gólt is megszerezte a világbajnoki címvédő számára, amely először hódította el a trófeát.
Bár a müncheni elődöntőben az idei Európa-bajnokság eddigi meccsei alapján nem várható nagy gólfesztivál, az azért sanszos, hogy a játékosok újabb emlékezetes fejezetet írnak ennek az igazán csak napjainkra kiélesedett rivalizálásnak a történelmébe.
Szerző: Lukács Dániel
