A svájci nemzeti csapat a világ bármely alakulata ellen jó egy 1–1-es döntetlenre – és ez az eredmény igazából a válogatott Eb-sormintájába is beleillene.
Nyolc évvel ezelőtt azzal a bizonyos Ausztria elleni győzelemmel kezdődött magyar szempontból a franciaországi Eb, amely után Budapest utcáit elözönlötte a hisztérikusan ünneplő tömeg. Három évvel ezelőtt Budapesten 3–0-ás vereséggel indult Marco Rossi csapatának halálcsoportos szereplése Portugália ellen, vagyis az egyáltalán nem elérhetetlen döntetlen most teljessé tenné a nyitómeccses kollekciót 2016 és 2024 között. De honnan is jön ez a kis túlzással már-már borítékolható 1–1?
Svájc 1–1-es eredménnyel kezdte meg és fejezte be a 2021-ben rendezett Európa-bajnokságot – Wales ellen indult számukra a torna, és a spanyolokkal szemben tizenegyesekkel maradtak alul a negyeddöntőben. Szintén 1–1-gyel rajtoltak a 2018-as világbajnokságon Brazília ellen, és 2016-ban az Eb-n is a négy svájci meccsből kettő 1–1-gyel zárult.
A magyar válogatott elleni legutóbbi két tétmeccsüket egyaránt a “Nati” nyerte a 2018-as világbajnokság selejtező iben : a Groupama Arénában 3–2-re, Bázelben pedig 5–2-re. Viszont a két válogatott utolsó olyan tétmeccse, amelyen a magyarok nem kaptak ki, szintén vb-selejtező volt, és 1–1-re végződött: 1997-ben a Népstadionban Stéphane Chapuisat a 90. percben egyenlítette ki Klausz László vezető gólját. Mindkét találat ötletes előkészítésből született szép fejesgól volt.
Az a késői Chapuisat-dugó akkor úgy tűnt, hogy véget vethet a magyar vb-álmoknak, de végül köszönhetően annak az örökre emlékezetes tragikomikus jelenetsornak Helsinkiben, Csank János csapata valahogyan elcsípett egy döntetlent Finnország ellen, és bejutott a pótselejtezőbe. (Utólag elmondható, hogy erről azért rengeteg magyar szurkoló lemondott volna, mert a Jugoszláviától összesítésben elszenvedett 12–1-es alázást sokan kitörölnék emlékezetükből.)
Utoljára 45 évvel ezelőtt sikerült tétmeccsen legyőzni Svájcot, Mészöly Kálmán irányítása alatt 1981 októberében világbajnoki selejtezőn, amikor Nyilasi Tibor (2) és Fazekas László góljaival nyert a magyar válogatott 3–0-ra. (Akkor a világbajnokságon bár Salvador ellen tizet gurított a csapat, a címvédő Argentína és Belgium ellen nem tudta kiharcolni a továbbjutást a csoportból.)
Bár Magyarország és Svájc válogatottja összesen 46 alkalommal találkozott már egymással – ezeken 30 győzelem, 5 döntetlen, 11 vereség a mérleg a magyarok szemszögéből –, nagy tornán csak egyetlenegyszer, 1938-ban futottak össze, a franciaországi világbajnokság negyeddöntőjében.
A magyarok akkor a nyolcaddöntőben Holland Kelet-India ellen gyakorlatilag egy bemelegítő meccsel (6–0) kezdték meg a szereplést, míg a svájciak a Wunderteamet és egész Ausztriát akkorra már bekebelező Németország válogatottját ejtették ki egy döntetlen követő újrajátszás során.
A negyeddöntő előtt három nappal a magyar válogatott főhadiszállását, Lille városát viszonylag erős földrengés rázta meg. Ha ez nem lett volna elég, a szúnyogok is ellepték a környéket, és össze-vissza csipkedték a magyar játékosokat – Szabó Antal kapus arcát különösen csúnyán helyben hagyták. A mérkőzést persze a természeti csapásoktól függetlenül lejátszották.
A Nemzeti Sport jelentése szerint nem is a svájciak, hanem a rendkívül rossz minőségű pálya volt a magyarok fő ellenfele, amelyen nem igazán érvényesült a Sárosi Györgyéktől megszokott kifinomult támadójáték. Turay József, az MTK fedezete mindenesetre végigdolgozta a találkozót, elöl-hátul segítve társait, Sárosi és Zsengellér Gyula pedig szállította a két gólt, amivel ugyan nem túl meggyőző játékkal, de sikerült továbbjutni az elődöntőbe.
A következő körben Svédország ellen már brillírozott a csapat Párizsban (5–1), így jutott el a világbajnokság döntőjébe, ahol sokat magyarázott körülmények között, de végül simának mondható 4–2-es vereséget szenvedett Olaszországtól, megszerezve ezzel a magyar válogatott két világbajnoki ezüstérme közül az elsőt.
Utoljára tehát érmes helyezéssel ért véget a magyar válogatottnak az a torna, amelyen Svájccal mérkőzött, vagyis a magyar szurkolóknak egy okuk már van, hogy titkon valami nagyon szépről ábrándozhassanak.
