.JPG?auto=webp&format=pjpg&width=3840&quality=60)
A feröeri Víkingur Gota csapatában játszó ifj. Turi Géza a Büntető.com részére adott hosszabb interjúban részletesen ismertette a feröeri körülményeket: beszámolt arról, hogy hogy telik a napja és milyen fizetések vannak az északi országban. A beszélgetés során természetesen szóba került, hogy a bajnok KÍ Klaksvík tavaly a BL-selejtezőben kiejtette a Ferencvárost és első feröeri csapatként bejutott az Ekl csoportkörébe.
– Édesapád, Turi Géza a Zalaegerszeggel bajnok kapus, Feröeren ugyancsak legendás, mármost ezek után az egyetlen fiúgyermeke hogy nem lett kapus?
– Ő nem engedte. Mindig azt mondta, kint a mezőnyben sokkal jobb helyem lesz. Hogy jobb kint játszani. A 18 éves húgom viszont kapus lett. Próbáltam olykor én is védeni, de nem tetszett neki, ha a kapuba álltam. Így aztán középpályás lettem. De örülök, hogy így alakult, nem vágyom arra, hogy a labda után ugráljak.
– Édesapád viszont 49 évesen is így tett: amikor az előző szezonban be kellett ugrania egy meccsre, a legidősebb aktív élvonalbeli futballistává vált. Nagyon büszke voltál rá?
– Persze, de meg is ijedtem, amikor meghallottam, apának kell beállnia a kapuba. Vagy öt-hat éve nem láttam már védeni, féltem, hogy összetöri magát. Elmentem persze a meccsére, de nem bírtam ülve nézni. Végigizgultam a 90 percet. Mindenkit meglepett azonban azzal, hogy clean sheetet produkált. Másnap persze mondta, sok már ez neki, fáj mindene, sajog a térde, a feje, a combja, én persze büszke voltam rá, és a tanítványai is biztosan még inkább felnéznek rá, hogy nini, mire képes ennyi idősen a kapusedzőnk.
– Az lett volna csak az igazi, ha ellenetek kell beugrania…
– Örültem volna! A másodosztályban játszottam egy csapatban vele, 15-16 évesen. Akkor már a Víkingur második csapatának volt a kapusedzője. Aztán a nagycsapathoz vitték, de később elküldték, aztán visszahívták, majd ismét kirúgták. Igazából nem őt, hanem a vezetőedzőt, aki felkérte kapusedzőjének. De annyira berágott akkor a Götára, amelyet vagy tizenkét évig szolgált, hogy elment a Klaksvíkba kapusedzőnek. Azóta meg a KÍ végigveri a mezőnyt, a kapott gólokat tekintve rekordokat állít fel. A 2022-es szezont például hét kapott góllal zárta.
– Édes bosszú.
– Valami olyasmi. Azóta is mindig hívja vissza aput a Víkingur, de mély a seb. Más szempontból meg jönne, pláne, hogy én is itt játszom, biztos örömmel dolgozna együtt a fiával, de a büszkesége egyelőre nem engedi.
– Ami azt illeti, a KÍ a Fradit is lenullázta… Azt, hogy a csapat bejutott a Konferencia-liga csoportkörébe, csodaként élték meg az 55 000 lakosú Feröeren?
– A KÍ négy-öt éve erre hajt, tavalyelőtt közel járt már hozzá, de az Konferencia-liga harmadik selejtezőkörében a tizenegyespárbajban elbukott. Elkezdtek azonban hinni abban, hogy meg tudják csinálni. Idén sikerült is, ettől még elképesztő teljesítmény.
Szenzációszámba ment, hogy a magyar és a svéd bajnok ellen is továbblépett, a Molde is csak hosszabbításban gyűrte le. De arra feltétlenül jó volt a két siker, hogy az emberek elhitték, a nagycsapatokat is meg lehet verni.
– A Fradi ellen bizonyára szívesen kint lettél volna a stadionban…
– Hogyne, de mi is meccset vívtunk abban a sorozatban egy andorrai klub ellen. Elég szégyen, hogy kiestünk…
– Arra még visszatérünk, hanem azért leeshetett az állatok az eredményről értesülve.
– A feröeri 0–0 is meglepetést keltett, de a szenzációt a budapesti meccs jelentette. Sétáltunk ki edzésre a pályára, és tippelgettünk, mennyit kap majd a KÍ, többen öt-, hatgólos Fradi-győzelmet jósoltak. Az edzés végén aztán bementünk, hogy videózással fejezzük be a napot, és az öltözőbe bekukkantva azt láttuk, 2–0 a KÍ-nek. Nem akartuk elhinni. A végén megint csak azt kérdeztük, ez hogy?
A teljes interjú a Büntető.com oldalon olvasható el.
