.jpg?auto=webp&format=pjpg&width=3840&quality=60){kind=icon}
„Amikor januárban megnyílik az átigazolási ablak, meglátjuk, mit tehetünk...” – fogalmazott nemrég Mauricio Pochettino, a Chelsea menedzsere. Az argentin szakember annak ellenére „kilincselt” új játékosokért a klubvezetésnél, hogy a csapatát egészen elképesztő összegért, egymilliárd fontért állították össze az elmúlt szűk másfél évben. Ám a grandiózus befektetés dacára a korábban oly' sikeres londoni kirakatcsapat csak a Premier League középmezőnyében tanyázik. Az őrületes költekezés és az eddigi eredmények tükrében adódik tehát a kérdés: ablakon kidobott pénz lett volna a keretre fordított vagyon?
Orosz „fegyverletétel” után került amerikai kézbe a gyeplő
Tavaly májusban jelentette be a Bajnokok Ligája akkor regnáló címvédője, a Chelsea, hogy megvan az új tulajdonosa. A londoni klubnak azért kellett másik „gazdát” keresni Roman Abramovics helyett – akinek közel két évtizedes irányítása alatt 19 jelentős trófeát szerzett a csapat –, mert a brit kormány az orosz-ukrán háború miatt zárolta az oligarcha vagyonát, valamint az üzleti érdekeltségei felszámolására kényszerítették.
Az adásvétel lezárulta után amerikai kézbe került a gyeplő: a Chelsea irányítása azóta a Los Angeles Dodgers baseballcsapat résztulajdonosa, Todd Boehly kezében összpontosul, a többségi tulajdonos pedig a kaliforniai Clearlake Capital nevű cég.
Felsorolni is nehéz az új igazolásokat
A Burnley-Liverpool bajnokin a hazaiak győzelme 8.00, a döntetlen 5.75, a vendégek sikere 1.38-szoros szorzóval fogadható. (x)
Szó se róla, Todd Boehly nem tétlenkedett: megérkezése óta egészen megdöbbentő összeget, több mint 1 milliárd fontot költött új játékosokra, szám szerint csaknem harmincra.
Felsorolni is nehéz, kik érkeztek, amióta az amerikai üzletember dirigál, de – az Origo összeállításának segítségével – megpróbáljuk: Moises Caciedo (115 millió font), Enzo Fernandez (106,7 millió font), Mihajlo Mudrik (88 millió font), Wesley Fofana (73 millió font), Marc Cucurella (62 millió font) Romeo Lavia (58 millió font), Christopher Nkunku (53 millió font), Raheem Sterling (47,5 millió font), Cole Palmer (42,5 millió font), Axel Disasi (38 millió font), Benoit Badiashille (35 millió font), Kalidou Koulibaly (34 millió font), Nicolas Jackson (32 millió font), Noni Madueke (29 millió font), Malo Gutso (26 millió font), Robert Sanchez (25 millió font), Lesley Ugochukwu (23,8 millió font), Carney Chukwuemeka (20 millió font), Andrey Santos (18 millió font), Deivid Washington (17 millió font), Pierre Emerick-Aubameyang (12 millió font), Joao Felix (9,7 millió font, kölcsöndíj), Gabriel Slonina (9 millió font), David Fofana (8 millió font), Jimmy-Jay Morgan (3 millió font), Denis Zakaria (3 millió font, kölcsöndíj).
Korántsem garasoskodott az amerikai milliárdos
A Boehly-korszakban Raheem Sterling volt az első igazolás, 47,5 millió fontért. Ez azonban csak a kezdet volt, ekkor vették meg többek között Wesley Fofanát 73 millió fontért és Kalidou Koulibalyt is 34 millió fontért.
A Chelsea 250 millió fontot költött a 2022-es nyári átigazolási időszakban.
Télen aztán erre még rátettek egy lapáttal, a londoni egyesület többet költött januárban, mint a Bundesliga, a La Liga, a Serie A és a Ligue 1 klubjai összesen. Akkora összeget költöttek el, amekkorát soha egyetlen klub sem a téli átigazolási időszakban.
Ekkor – egészen pontosan a transzferidőszak utolsó napján – vásárolták meg például brit rekordot jelentő 106,8 millió fontért az argentin világbajnok Enzo Fernándezt, 89 millió fontért Mihajlo Mudrikot, 70 millió fontért a Benoit Badiashile-Noni Madueke párost.
Idén nyáron jött az újabb átigazolási időszak és a Chelsea ezúttal sem garasoskodott... Csakhogy ekkor már Mauricio Pochettino ült a menedzseri székben.
Három menedzsert is elfogyasztott a londoni pénznyelő
Hiába ugyanis az őrületes költekezés, az eredmények elmaradtak, így pár hónap alatt három menedzser is útilaput – és súlyos végkielégítést... – kapott a londoniaktól.
Todd Boehly előbb tavaly nyár végén rúgta ki a csapattal Bajnokok Ligája-győztes edzőt, Thomas Tuchelt, majd súlyos fontmilliókért kivásárolta Graham Pottert a Brightontól. Ám csodát tenni utóbbi sem tudott, áprilisban őt is elzavarták. A játékosként klublegenda Frank Lampard érkezett a helyére, de vele sem szerepeltek jobban a Kékek, sőt...
A Chelsea a 2022/23-as szezon utolsó 27 meccséből mindössze ötöt tudott megnyerni, a Premier League-ben negatív gólkülönbséggel (38-47) végzett a csalódást keltő 12. helyen.
Ez pedig azt jelentette, hogy a trófea nélkül maradt klub semmilyen európia kupasorozatban nem tudta kiharcolni a részvétel jogát.
Új kapitány a kormánynál
Nyáron aztán a városi rivális Tottenham Hotspur egykori sikeredzője, Mauricio Pochettino kezébe adták a kormányrudat. Természetesen az argentin szakembernek sem kellett garasoskodni az átigazolási piacon – hovatovább jött az újabb átigazolási rekord.
Az első érkező Christopher Nkunku volt az első, akiért 53 millió fontot adott az RB Leipzignek a Chelsea; balszerencse, hogy a francia csatár még a felkészülési időszakban súlyosan megsérült, emiatt kihagyni kényszerült a szezon első felét. Érkezett még a támadó Nicolas Jackson és a védő Axel Disasi és ezzel ismét átlépte a 100 millió fontos korlátot a londoni csapat. Ez azonban nem tántorította el őket attól, hogy elcsábítsák Moises Caciedót Brightonból és Romeu Laviát a Southhamptonból – két olyan játékost, akiket a Liverpool is kinézett...
Mindezek tetejébe megszerezték Cole Palmert a Manchester Citytől és ezzel megdöntöttek minden korábbi költekezési rekordot.
Transzferlogika: az ördög a részletekben rejlik
Látszólag zsákszámra, őrült módjára szórja a pénzt az átigazolási piacon a Chelsea, ám minimális az esélye annak, hogy az UEFA a közeljövőben megbünteti ezért a klubot.
Az M4 Sport összeállítása szerint ennek egyik és legfőbb oka egy könyveléstechnikai megoldás: a londoni klub új vezetése az európai labdarúgásban megszokottnál jóval hosszabb, akár nyolcéves szerződéseket kötött újonnan érkezett labdarúgóival.
A hosszútávú szerződések előnye, hogy amíg a játékoseladásból befolyó pénzek mindig teljes egészében az aktuális üzleti évre könyvelhetők el, addig a játékosvásárlás költségei a kontraktus teljes időtartamára oszthatók el.
Egy konkrét példa: a londoniak ahelyett, hogy Mihajlo Mudrikért egy összegben kifizettek volna a Sahtar Donyecknek bónuszokkal együtt 100 millió eurót, inkább a nyolc és fél idényre szóló szerződését leosztva, szétterítve fizetnek érte évente 11 milliót.
Kockázatot is hordoz magában a trükközés
A Chelsea által kötött maratoni távú kontraktusok a könyvelés mellett egyéb előnyökkel is járhatnak, a trükközés azonban kockázatot is hordozhat magában.
Az elmúlt hónapokban szerződtetett játékosokban az a közös, hogy fiatalok, szinte kivétel nélkül 18-22 évesek. Amennyibe beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, a hosszútávú szerződések védőhálót jelenthetnek, hiszen vagy szép karriert futnak be a klubnál vagy csak abban az esetben távozhatnak, ha jó pénzért kivásárolják őket.
Ráadásul, ahogy telnek-múlnak az évek, a fizetések egyre csak magasabbak lesznek, így egy 2023-ban aláírt szerződésbe foglalt fizetés 5-6 esztendő múlva nagyon jó üzletet jelenthet a klubnak. A helyzet a játékosnak is kedvező, hiszen anyagi biztonságot jelent számára.
A klub szempontjából a kockázatot az jelenti, ha az igazolások nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen ebben az esetben is hosszú évekre garantálja a játékosok fizetését, ez pedig teherré válhat.
Tehát, ha működik a módszer, jelentős anyagi és szakmai sikereket hozhat, fordított esetben viszont jelentősen hátráltathatja a klub fejlődését.
Ítéletidő?
Ítéletet mondani talán még korai lenne, de tény: Mauricio Pochettinóval is nehéz szezonkezdeten van túl a Chelsea.
Az elképesztő igazoláshullám után mindenki tudta, hogy az argentin szakembernek nem lesz egyszerű feladata, ha csapatot akar építeni, de arra alighanem mégis kevesen számítottak, hogy karácsony előtt csak a 10. helyen lesznek a tabellán.
A Chelsea szurkolóit egyedül az vigasztalhatja, hogy az FA- és a Ligakupában is áll még a kedvenc csapatuk. Az előbbiben a legjobb harminckettő között, az utóbbiban viszont már az elődöntőben jár.
A bajnokságban azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet, az első kieső helytől 13, az éllovas pozíciótól 17 pont választja el jelenleg a londoniakat, akik 6 győzelmet, 4 döntetlent és 7 vereséget számlálnak.
Új játékosokért „kilincsel” a klubvezetésnél Pochettino
Az Everton elleni december 10-i vereséget követően az edző el is mondta, hogy további játékosokra lenne szüksége, amit sokan úgy értelmeztek, hogy nem bízik a fiatalokban.
„Amikor megnyílik az átigazolási ablak, meglátjuk, mit tehetünk. Nem mondom, hogy több vagy kevesebb játékost fogok-e kérni. Meglátjuk, hogy a felfogás megfelel-e a valóságnak. De valami hiányzik nekünk. Javítanunk kell a valóságunkon.”
A Guradian beszámolója szerint egy héttel később a Sheffield United elleni mérkőzés előtti sajtótájékoztatón pontosított:
„Azért igazoltam ide, mert bízom a tulajdonos elképzeléseiben. Olyan ember vagyok, aki a legvégéig hinni fog benne, egészen addig, amíg valaki nem bízik bennem többé. Tudom, hogy eredményeket kell hoznom, ismerem a focit. Annak ellenére, hogy nem hozzuk az elvárt eredményeket, még mindig hiszek a csapatban és a projektben. A tulajdonosokkal jó a viszonyom, kifelé is mindig ugyanazt kommunikálják. Azért vagyok itt, mert bíznak bennem, ha ez változik, akkor már nem leszek itt.”
„Jó munkát végzünk, csak időre van szükségünk”
Pochettino korábban többször is elmondta, hogy a fiatal csapatának időre van szüksége, de egyelőre nagyon ingadozó a teljesítményük. Ebben nem segít az sem, hogy az idősebb, tapasztaltabb játékosokat sérülések sújtják, folyamatosan tucatnyi név szerepel a maródiak listáján a Chelseanél.
A szakember azonban nem vesztette el az optimizmusát:
„Egyértelműek a céljaink. Az első perctől kezdve pozitívak a visszajelzések, jó munkát végzünk, csak időre van szükségünk. Természetesen tudunk pénzt költeni. Ha egy házat akarsz venni, akkor vegyél, de ha építeni akarsz egyet, annak mindig lesznek kockázatai.
A házépítésnél is meg kell venned a telket, meg kell tervezned a házat, meg kell találni az építőket, aztán ki kell várni, amíg befejezik a munkát. Ha csak venni akarsz, az jóval könnyebb.
Azt is meg kell értenie az embereknek, hogy egy ilyen komoly munkába mindig közbe fognak szólni a körülmények. A fiatal játékosoknak szerencsére is szükségük van, nem csak időre. Az a baj, hogy a fiatal csapatunk túl sok ütést kap, ami csak halasztgatja, hogy ki tudjanak bontakozni a pályán.
Nem fog két nap alatt minden jóra fordulni, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogjuk soha megvalósítani, amit elterveztünk. Néha persze változtatni kell menet közben is, de az alapok attól ugyanazok maradnak.”
Adott a pénz, a paripa és a fegyver – de meddig tart a türelem?
A Chelsea amerikai tulajdonosa, Todd Boehly azonban alighanem viszonylag rövid időn belül akar ütőképes csapatot látni a pályán, nem pedig három-négy év múlva. Pláne, ekkora befektetés után...
Ha a klub játékosmegfigyelői jól választottak és a fiatal tehetségek java része beválik, könnyen lehet, hogy a következő években egyetlen átigazolási időszakban sem kell olyan mélyen a zsebébe nyúlnia a klubnak, így könnyen és gyorsan helyre billenhet a mérleg nyelve a költségvetésben.
Ennek azonban az egyik fontos feltétele a Bajnokok Ligája-indulás, amit a Premier League-tabella 10. helyéről nekivágva ezúttal sem lesz könnyű elérni, sőt... A Kékeket 12 pont választja el jelenleg a negyedik pozíciótól.
Mindenesetre az erősítés papíron megtörtént, és ha a menedzser úgy akarja, nem kétséges, hogy a januári átigazolási időszakban a „finomhangolás” is megtörténik.
Most már „csak” a pályán kell(ene) eredményt elérni...
Forrás: M4, Origo, The Guardian
