JEGYZET: 2016 - A víg esztendő

Hozzászólások()
Getty Images
Eljött a nap, amelyre annyit vártunk. Élvezzük hát ki!

Predrag Mijatovics. André Schembri. Maris Verpakovskis. Ciprian Marica. Stuart Dougal. Zlatan Ibrahimovic. Hosszasan sorolhatnánk.

A fenti urak több magyar szívét törték össze, mint az egyetemes film- és színháztörténet összes femme fatale-ja együtt.

Az 1998-as, Jugoszlávia elleni pótselejtező volt az első pofon, amire emlékszem.

Aztán jött a többi, nem kronológiai sorrendben, a teljesség igénye nélkül:

Málta, 2-1, Bozsik lapát.

Lettország, 3-1, a lettek pótselejtezhetnek. Ráadásul ki is jutnak. A lettek! Az Eb-re!

Törökország, Gerát buktatja a kapus, ő kap pirosat, szegény Fülöp Marcit kiütik, 3 sima.

Románia, 3-0, Guzmics, Lipták, és a fogatlan spanyol.

Vagy említhetném bármelyik svédek elleni meccset, amelyet egy hajrában szerzett – többnyire Ibrahimovic – góllal elvesztettünk.

Ilyen előzmények után bátran nevezhetjük csodának a kvalifikációt. A pinyők, bogeszek, dodók országában.

Amikor Carlos Velasco Carballo lefújta a norvégok elleni pótselejtező visszavágóját, két dolog jutott eszembe:

Végre!

De ugye senki nem gondolja, hogy meggyógyult a magyar futball?

Most azonban azt gondolom, hogy ezekben a napokban nem számít az ezer sebből vérző utánpótlás, a bundaügyek, az üres stadionok.

Most az van, hogy igenis ki kell élvezni, hogy ott vagyunk. Hogy nem kérdezzük meg egymástól, hogy te kinek szurkolsz az Eb-n.

Nyilván nem mindegy, hogy mit produkál a csapat a pályán, de az eredmény mégis másodlagos. Ott vagyunk.

Itt vagyunk. 

Bezárás