2008. november 1-én Dunaszerdahelyen DAC-Slovan rangadót rendeztek szlovák bajnokságban, ám a nagy presztízzsel bíró összecsapás hamar katasztrófába torkollott.
Noha a pozsonyi szurkolók már a stadionhoz való vonulásuk során rongáltak, valamint a mérkőzésen is folyamatosan provokálták a kommandósokat, utóbbiak mégis az egyik hazai szektorban intézkedtek. A mérkőzés 17. percében a rohamrendőrök minden ok nélkül lerohanták és ütni kezdték a DAC-szurkolókat.
A legjobban az akkor 18 éves Lengyel Krisztián sérült meg a brutalitásokban, akit újra kellett éleszteni, majd helikopterrel szállították kórházba. Egyes források 50, míg mások 60 sérültről számoltak be.
Arra a mind a mai napig nincs hivatalos magyarázat, hogy miért támadtak rá a csallóközi és magyarországi szurkolókra a rendfenntartók. Sőt, a rendőrterrort követően még a DAC húzta a rövidebbet. Több zártkapus hazai találkozóra ítélték a sárga-kékeket, mondván, kétszer annyi jegyet adtak el, mint amennyi a stadion befogadóképessége. Igaz, a lelátó nagy része állóhely volt, ezért fordulhatott elő a fent említett helyzet.
Dunaszerdahely korábbi polgármestere ugyanakkor tudni véli, mi állhatott a rendőri túlkapás hátterében. Pázmány Péter szerint a támadással jelezni szerettek volna a szlovákok a felvidéki magyarság felé. „Ez egy figyelmeztetés volt a szlovákiai magyarok részére, hogy ne hordjuk a stadionokba a piros-fehér-zöld zászlót, hogy ne zúgjon a Ria-Ria-Hungária. Ez nem a focinak szól, hanem az itteni magyarságnak” – nyilatkozta tíz évvel a történtek után.
Forrás: ma7.sk, ma7.sk, ÚjSzó, Index
