GOAL vélemény: Nincs élet Ferguson után

Azonban ilyen szintű identitás válságra talán még a legpesszimistább szurkolók sem gondoltak volna. Bátorkodunk okokat felvonultatni, hogy mit csinál rosszul jelenleg José Mourinho a klub élén.

Sir Alex visszavonulásával bekerült a történelem könyvekbe. Sőt már sokkal korábban elérte mindezt, hiszen fantasztikus eredményeket produkált a Manchester Uniteddel közel 27 éven át. Az edzőfenomén karrierjéről már tényleg csak ezerszer hallott dicséreteket, számosított adatokkal megspékelt ódákat tudnánk zengeni, de nem tesszük, mert mindenki tudja mennyire megismételhetetlen – főleg ma már – az, amit Ferguson csinált a Uniteddel. Egészen biztos vagyok benne, hogy a skót géniusz ezzel nagyon is tisztában volt, holott egyáltalán nem az a dicsekvő fajta (beszédes, hogy az igazán kivételes tudású emberek soha nem kérkednek eredményeikkel, sikereikkel). Nyilvánvaló volt, hogy David Moyes – minden választása mellett szóló ésszerűség ellenére (fiatalok felépítése, jelleméből adódó pozitívumok) – alkalmatlan lesz a feladatra. Hogy miért? Mert ő nem Ferguson. Ahogy senki más sem.

Getty

Holott persze a logikus érveket tényleg meg lehetett találni a döntés mögött, még ha ezt fájdalmas is elismernie minden szakértőnek, akik - mint tudjuk - utólag mindig nagyon okosak. S bár Moyes csúfosan leszerepelt az Old Traffordon (s persze azon kívül is), a következő menedzser választása sem sikerült tökéletesre. Louis van Gaal egy számára sikeres világbajnokságot követően érkezett meg Manchesterbe, ahol rögtön megkapott mindenfajta támogatást a United vezérigazgatójától, Ed Woodwardtól. Az előző „érában” megfigyelt Ander Herrera és Luke Shaw átigazolásaira rábólintott a holland mester, plusz megszerezte magának Marcos Rojót, Daley Blindet, s az akkortájt még klubrekord-igazolást, Ángel Di Mariát. Van Gaal statikus fociját azonban nem tudták befogadni a játékosok: a szurkolók kegyetlen vizuális ingereknek voltak kitéve, mikor az alakulat „játszott”. Kézilabda-csapatokat megszégyenítő taktikákkal operált Aloysius, értendő ezalatt a tizenhatos előtti tér labdával való teljes körbeadogatása. Ehhez társult még az öt védős rendszer Premier League-en belüli remélhetőleg sikeres (persze később sikertelen) meghonosítása, valamint a sok passzos, nagy labdabirtoklásra alapuló türelemjáték erőltetése. Mindenki „Lajosa” ugyan első szezonjában – épphogy - elérte a BL-helyezést (ami reálisan nem kellene, hogy eredménynek számítson egy Manchester Unitednél), máris lehetett gondolkodni azon, hogy a holland showman vajon megéli-e az őszt a szigetországban?

Goal

Naná, hogy maradt, mi több: megkapta magának az elmúlt átigazolási ablakok legdurvább nyitott pénztárcáját Mr. Woodwardtól, s Manchesterbe csábította Anthony Martialt 50, Morgan Schneiderlint 35, Memphis Depay-t 34, Matteo Darmiant 18, s végül Bastian Schweinsteigert 9 millió euróért. Elképesztő adatok, főleg azt nézve, hogy az előző nyárral együtt ez potom 250 millió körüli összegre rúg. Ezen fiúk mellé még odacsapódott kölcsönbe Radamel Falcao is brutális fizetésével, az eredmény pedig a nullához közeli értéket mutatott a 2015/16-os szezon végén: a BL-csoportkörből nem tudtak továbbjutni, az EL-ben megálljt parancsolt nekik a Liverpool, a PL-ben pusztán az ötödik helyen sátoroztak le, cserébe Van Gaal búcsúja úgy-ahogy szépre sikeredett, tudniillik az FA-kupát sok év után megszerezte a csapat a Crystal Palace-t legyűrve. A hollandnak mennie kellett, hiszen semmifajta normális érvet nem lehetett Van Gaal mögé odatenni, gyakorlatilag egy helyben toporzékolt immáron harmadik éve Ferguson távozását követően a United. S elérkeztünk az emberhez, akit egész egyszerűen meg kellett próbálni az Old Traffordra csábítania a manchesteri vezetőségnek. Igen, José Mourinho volt az, aki akkortájt fél éve a munkanélküli edzők népes táborát erősítette, s állítólag ezen fél év alatt már tárgyalásban is állt a Vörös Ördögök illetékeseivel. Mindez történt persze a holland menedzser háta mögött.

Getty Images

Mourinho közel sem volt rossz választás. Az angol focihoz nagyon passzolt, a Unitednek karakteres edzőre volt szüksége, aki megregulázza majd az elkényelmesedett, puhány játékosokat, tüzet ébreszt bennük, így rávéve őket, hogy a kaputól 15 méterre talán lőni is lehet a passzolás helyett. Bár nem volt feltétlenül örvendetes, ahogyan José távozott a Chelsea-től, s kissé egy kiégett menedzser benyomását keltette már a Kékeknél is – DE, a Unitednek kockáztatnia kellett az „instant siker” receptje miatt, ami a portugál edzőnagyság védjegyévé vált hosszú évek alatt. Nem jöhetett újabb olyan szezon, ahol nincs BL, de van Európa Liga, van negyedik hely, de a bajnoki cím csak álom marad. Ez nem a Manchester United, pontosabban nem az, amelyet Ferguson megkreált. Mindig nagyon könnyű okoskodni sok ezer km-rel arrébb, hiszen közhelyeket puffogtatván, nem látunk az öltözőbe, az edzőpályára, s nincs átfogó képünk a játékosok mindennapi, edzésen mutatott teljesítményéről. Egyelőre viszont úgy áll José Mourinho szénája, hogy ha nem mutatja fel év végén a BL-indulást érő negyedik helyet vagy az Európa Liga trófeájának magasba emelését, úgy könnyedén egykori mestere, Louis van Gaal sorsára juthat majd. Nehéz egyébként Mourinho idén látott teljesítményéből valami értelmes konklúziót levonni – vagy hát kvázi a játékosainak mutatott performanszát látván, mert a Unitednél kétarcúbb csapat nincs a Premier League-ben.

Getty

1. Elképesztő az a balszerencse-sorozat, ami üldözi Mourinhót és fiait: se szeri, se száma a meg nem adott büntetőknek, téves bírói ítéleteknek, kapufáknak (Paul Pogba lassan több felsőlécet talált már el, mint amennyi gólt szerzett a teljes szezonban), s ehhez még hozzájöttek a nem várt sérülések, amilyenek például Mkhitaryant, Luke Shaw-t, Wayne Rooney-t, Smallingot, Bailly-t, Matát kísértették a szezonban. A United helyzetkihasználása egyébként borzalmas, a kapu előtt csődöt mondanak olykor az olyan kiválóságok is, mint Ibra és Martial, akiknek a dolguk főként a gólok szállítása lenne. Ehhez társul még az irdatlan mennyiségű kapufa, amelyekből kis odafigyeléssel, kevesebb görcsöléssel seperc alatt értékes pontokat lehetne kinyerni.

2. Mourinho furcsa módon igyekszik megtalálni a saját csapatát. Az olyan játékosokat, akikre nem volt szüksége, elüldözte, mint Schneiderlint és Depay-t, kölcsönbe küldte Januzajt, Andreas Pereirát. A sokak által vitatott Schweinsteiger-ügynek is pont került a végére: a német világbajnok ingyen távozott Chichagóba, sőt a Bild szerint a United 9 millió (!!!) eurót fizetett kompenzálásként a németnek. Amikor azt mondjuk valamire, hogy okosabban is lehetett volna menedzselni, José és Bastian arcképe biztosan ott van a szótár ezen részénél. Utóbbi eset például már inkább nevetséges, mint hihetetlen. Az, hogy Mourinhónak nem kell Schweinsteiger, egy dolog. De az, hogy látványosan parkoló pályára helyezi, majd a tartalékok közül visszahozva, lényegében minden mindegy alapon elzavarja a csapattól, nagyon nem fér bele a klub imidzsébe. Milyen üzenete van például ennek kifelé? Menjünk Manchesterbe focizni, s ha nem vagyunk jók, havi 200 ezer fonttal még mindig ücsöröghetünk a padon?

Getty

Látványosan „megnevelte” az örmény Henrikh Mkhitaryant is, aki viszont jól vette az akadályokat, s a csapat igazi húzóembere lett tavaszra, ám mostanra kissé leereszteni látszik ő is. Luke Shaw-t is kemény szavakkal illette a médiában többször, ami talán még felháborodásra is okot adhat a szurkolók körében, de én megálljt parancsolnék nekik, főként két okból. Egyrészt José és Luke kapcsolata nem felhőtlen, még a Southamptontól a Chelsea is próbálta szerződtetni anno Shaw-t, ám a fizetési igényekkel nem volt kibékülve Mourinho – mondván egy „tizenéves nyikhaj” ne követelőzzön, ez nem lehet jó hozzáállás. Másrészt pedig Shaw semmi olyat nem mutat horrorisztikus sérülése óta Manchesterben, aminek okán hosszútávú megoldásként tekinthetnénk rá a védelem bal oldalán. Mintha súlyproblémákkal is küzdene, a motivációja pedig valahol félúton egészen biztosan elveszett, így nem csoda, hogy előzi őt a sorban mind Young, mind pedig a Blind - Darmian duó. Nem tudom, mennyire érezhető ezen ügyeknek az irdatlan nagy várható visszacsapása, de hatalmas bajok lesznek még a közeljövőben, ha esetleg a mutatott játékkal nem párosulnak eredmények az Old Traffordon.

Getty Images

3. A Manchester United hazai pályán siralmas. A Bleacher Report UK kimutatása alapján a hazai meccsek mindössze 38%-át tudta megnyerni Mourinho, korábbról ez az adat David Moyes-szal 44%, Van Gaallal 68, míg Fergusonnal átlagban 75% volt. Érezhetően kevés az, amit José fiai mutatnak az Old Traffordon. Elő lehet venni a menedzsert ebben az esetben? Az önbizalom hiánya kérdéses dolog, mert láthatóan maga Mourinho is túlzottan görcsös a sikereket illetően, hát még a játékosai. Ennyi döntetlen semmivel nem lenne magyarázható, ha a csapat minden meccsen nem alakítana ki legalább 10 komoly, meccset eldöntő ziccert. Hogy ezt miért nem rúgják be, nyilván a túlgondolásban, idegességben keresendő. S Paul Pogba élen jár ebben, de számára olyan opció nincs, hogy „lecserélés”, tehát kvázi még magába sem tudna nézni egy-egy meccs közben, hogy valamit talán nem csinál megfelelően. A portugál töretlenül bízik Pogbában, valamennyire érthetően, hiszen a United-támadások hatalmas százaléka a francia középpályás munkásságának köszönhető. A megfelelő időben, mennyiségben való rotálás sohasem volt José erőssége – ellenben Sir Alex-szel, aki egykoron még a Rafael, O’Shea, Gibson, Fabio „félelemetes középpályás sorral” is képes volt legyőzni az Arsenalt, ha arra volt szükség. Ferguson ebben volt nagy zseni: úgy tudott a játékosokhoz, a kerethez nyúlni, hogy azok minden mérkőzésre képesek voltak frissek és motiváltak maradni. Eleve – bocsánat a kifejezésért – ostobaságnak tartom, hogy Paul Pogba egy komoly árcédulával a hátán minden meccsen kezdő kell legyen. Túl nagy teher neki az a 100 milliós „kereszt”, amit láthatóan idén még nem fog tudni levetkőzni. Fantasztikus játékos, de nem képes a hátán vinni a Unitedet. Egyelőre semmiképp, a felesleges allűröket még le kell vagdosnia róla Mourinhónak.

Getty

Akkor most mi legyen Mourinhóval? El kell zavarni, s jöjjön egy új ember – immáron a negyedik az elmúlt öt szezonban? Változik valami, ha meglesz az EL-trófea ebben a relatíve gyengécske mezőnyben? Az ugyanúgy sok meccset jelent majd jövőre, amivel láthatóan nem tudnak megbírkózni idén a manchesteriek. Mi lenne Zlatan Ibrahimovic góljai nélkül, tizenkettedik helyezés? Ha megy Mourinho, távozik Pogba is? Az új edző majd megint keretet cserél? Megannyi nehéz kérdés lebeghet a United tulajdonosainak arca előtt, ám talán még adni kellene egy évet a portugál menedzsernek. Mielőtt a Kedves Olvasók melegebb éghajlatra küldenének, igyekszem megindokolni az elcsépelt „plusz egy év” állításomat. Mourinho épphogy csak elkezdte maga képére formálni a keretet, kezdve az előző menedzserek igazolásainak kitakarításával (ami egyébként is nagyon általános dolog új edzőknél).

Láthatóan télen és tavasz elején volt előrébb lépés a manchesteriek játékában: gördülékeny, majdnem felszabadult, gyorsan gondolkodó játékosokat láthattunk, azonban mintha a csapat ismét kezdene visszatérni a sötét Moyes-i idők ívelgetéseihez, s Van Gaal mester labdatartogatós rémálmához. Kérdés, hogy ez minek köszönhető? Szerintem a United feladta azt, hogy odaérjen a negyedik helyre, inkább az Európa Liga megnyerésével akarnak kvázi parkoló pályán beslisszolni a BL-csoportkörbe. Teljesen érthető mindez, de akkor José Mourinho vállalja is fel, mert a szurkolók néhány gyenge otthoni teljesítmény után (West Bromwich, Everton) „Mourinho Out!” transzparensekkel fogják várni a portugál menedzsert. A legnagyobb baj mégis az a Manchester Unitednél, hogy nem látni a klub filozófiai alapjait: rég eltűntek azok az értékek, amelyek egykor a magasba emelték a csapatot. S hogy ez Fergusonnal együtt távozott volna az Old Traffordról, abban nem vagyok feltétlenül biztos. Már csak annak kell eldőlnie, hogy maga José Mourinho találja-e meg a kulcsot az arany középúthoz, amelyen Sir Alex brilliánsan tudott mozogni - vagy találni kell egy olyan edzőt, aki kevésbé ismert, de érti, mire van szüksége a manchesterieknek, nem pedig „megerőszakolja” saját jellemét, ahogyan azt sokak szerint José teszi. A válaszokra még várnunk kell legkorábban május végéig, mert ugyan sok jó játékos passzolna a Manchester Unitedbe, ám látható fejlődés és koncepciók nélkül semmivel nem vonzóbbak, mint bármely PL-középcsapat. Talán az EL-győzelem helyre billenthetné a gárdát egy jó hangos „hajszárító” nélkül is.

Getty Images