Leroy és a futball párosa már gyerekkorától kezdve elválaszthatatlan volt. Édesapja, Souleyman Sané is profi futballista volt, Németországban szerzett magának nevet, megfordult többek között a Freiburg és a Nürnberg csapataiban is, ahol csatárként ontotta a gólokat.
- Csak akkor válaszolok, ha Leroy is akarja - mondta Souleyman a Goal megkeresésére, amikor a fiáról kérdezték. Az édesapa ugyanis csak akkor hajlandó a fiáról nyilatkozni, ha abba ő is beleegyezett.
Az idősebb Sané szerint ez így helyes, hiszen mint korábbi futballista jól tudja, hogy milyen hatással lehet egy játékosra a nyilvánosság ereje. Ezúttal nem akart szerepelni Leroy, ami érhető, hiszen csapatával fontos meccsre készülnek a Bajnokok Ligájában, volt csapata, a Schalke ellen.
- Emlékszem, Leroyhoz mindig közel állt a családja. Kim és Sidi (Leroy testvérei - szerk.) az első naptól fogva vele voltak Gelsenkirchenben - mondta Donis Avdijaj, aki a Schalkénál volt a City sztárjának csapattársa.
Kim azóta már visszavonult, míg Sidi jelenleg a Schalke U16-os csapatában játszik. A három testvér Bochumban, egy igazi sportos családban nőtt fel, hiszen az édesanyjuk is profi sportoló volt. Nem is akármilyen, Regina-Weber Sané tornászként bronzérmet szerzett az 1984-es Los Angeles-i olimpián.
A fivérek a bochumi Wattenscheiderben kezdtek játszani, ám később mindannyian a Leverkusen csapatához kerültek. Ekkor Leroy 12 éves volt és először kellett kimozdulnia a megszokott közegéből.
- Könnyen beilleszkedett, a csapaton belül népszerűnek számított. Jó barátok lettünk, nagyon sok hülyeséget csináltunk együtt - mondta Frederik Streit, akivel a Leverkusenben játszott együtt Sané.
A korábbi csapattárs persze nem csak a csínytevésekre emlékszik tisztán, hanem arra is, hogy Leroy tehetsége már akkor is szembetűnő volt.
- Még most is itt van a fejemben, ahogyan mozgott a pályán. Szinte mindig ugyanazt csinálta a bal lábával, mindenki tudta mi fog következni, de mégse tudták a védők lekövetni. Kicsit olyan volt, mint Arjen Robben.
A "wattenscheideri Robben" 2011-ben elhagyta a Leverkusent és visszatért a Ruhr-vidékre. Ettől kezdve mindhárom testvér a Schalkéban pallérozódott.
Souleyman nem engedte, hogy gyermekei elkallódjanak, mint oly sok fiatal tehetség.
- Vacsoráztunk, körülbelül este fél tíz lehetett, de már csörgött Leroy telefonja, hogy ideje hazamenni - meséli Pascal Itter, aki 2013 és 2015 között volt a szélső csapattársa.
Ám hiába a biztos szülői háttér, Leroynak bőven volt lemaradása a csapattársaihoz képest. Vékony volt és gyenge, az első két szezonjában csupán 2 gólra és 2 gólpasszra futotta Gelsenkirchenben.
- Tudtuk, hogy tehetséges, de nem volt ott a legjobbak között - mondta Maurice Neubauer, szintén korábbi csapattárs.
Neubauer, Avdijaj és Sané végül 2013-ban együtt kerültek fel az U19-es csapathoz Norbert Elgert irányítása alatt, akit később karrierje egyik legfontosabb személyének nevezett meg Leroy. A legendás utánpótlás edző, ha kellett megbüntette a fiatal tehetséget, irányítása alatt fegyelmezett és motiváltabb labdarúgóvá vált.
- Ha nem csinálod azt, amit Elgert akar, akkor neked annyi - emlékezett vissza még korábban maga Sané.
Végre valahára a gólok is jöttek: 10 találattal és ugyanennyi gólpasszal zárta pályafutása első U19-es szezonját. Ekkor már nem azt a vékony és gyengécske Leroy-t láthatták a pályán, akit korábban. Megerősödött, izmosabb játékos volt már, akit már nem tudtak olyan könnyen elnyomni a védők, mint korábban.
2014. április 20-a olyan nap az életében, amit biztosan nem fog elfelejteni egyhamar. Ekkor kapott először meghívót az U19-es válogatottba, illetve debütálhatott a Bundesligában. A Stuttgart elleni idegenbeli meccsen, csereként pályára lépve 13 percet kapott.
- Nagyon ideges volt, amikor először edzett az első csapattal. A labdát sem tudta átvenni és folyamatosan kérdezgette magától 'hát ez meg, hogy lehet'? Mi persze jót nevettünk ezen a többiekkel, utána azért megnyugtattuk, hogy elhiggye: klasszis lehet belőle.
A következő szezontól már fontos szerep jutott neki a felnőtt csapatban. 14-szer léphetett pályára, decemberben pedig meg is szerezte első Bundesliga-gólját a Köln ellen.
A Bajnokok Ligájában sem kellett sokat várnia első góljára, méghozzá egy felejthetetlen meccsen, a Real Madrid ellen sikerült betalálnia 2015 márciusában. A Schalke szinte reménytelen helyzetben várhatta a madridi visszavágót, ám kis híján csodát tettek, amihez kellett Sané gólja is. Végül a királyi gárda a 4-3-as vereség ellenére is továbbjutott.
A szenegáli származású támadó életében a 2015/2016-os szezon hozta meg az áttörést. Ekkor már alapember volt a Schalkéban, 33-szor lépett pályára a Bundesligában, ezeken a pedig 8 gólt szerzett.
Joachim Löw is felfigyelt rá, 2015 novemberében először kapott meghívott a felnőtt válogatottba az akkor még 19 éves játékos. A franciák elleni barátságos meccsen, Julian Draxler helyett pályára lépve majd fél óra jutott neki. Ez volt az a meccs, amely végül nem a futball, hanem a párizsi terrortámadások miatt lett hírhedt.
Löw végül az Európa-bajnokságra is magával vitte őt, bár csak 10 perc jutott neki, a franciák elleni vesztes elődöntőben. Ekkor már felfigyeltek rá Európa topcsapatai, a befutó végül a Manchester City lett, amely nem sajnált érte kifizetni 37 millió fontot. Ezzel Sané lett minden idők legdrágább német focistája lett és együtt dolgozhat napjaink egyik legjobb edzőjével, Pep Guardiolával.
getty Images
- Nagyon jót tett Sané fejlődésének, hogy olyan edzőkkel dolgozhatott, akik nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni képzésre. Guardiola irányítása alatt rengeteg fejlődött a labdaátvétele, ami miatt még kinevettük a Schalkénál - mondta Roman Neustadter.
David Mooney, a BBC és az ESPN újságírója szerint nagyon szoros kapcsolat alakult ki a játékos és edzője között. Guardiola amolyan apa figura szerepet tölt be Sané karrierjében.
Édesapja Souleyman, Elgert, és Guardiola. Ennek a három embernek köszönheti a legtöbbet Sané.
Ma pedig a világ egyik legjobb csapatának színeiben, kulcsemberként tér oda vissza, ahol minden kezdődött.
Anno megérte hazasietni a vacsoráról, nemde?
Getty Images