Talán ha egy Újpest-drukkertől megkérdezik, hogy kit tart a legjobbnak a jelenlegi csapatból, akkor valószínűleg Zsótér vagy Litauszki neve kerül elő.
A miértre pedig az lehet a válaszuk, hogy "mert ők a csapat húzóemberei". Való igaz, ők is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gárda minden bajnoki évben megcélozza az európai kupaszereplést jelentő helyek egyikének megszerzését.
Azonban nagyon kevesen mondanák azt, hogy az egyik legfontosabb láncszeme a csapatnak Bojan Sankovic. A Horvátországban született montenegrói középpályás a számok alapján kirobbanthatatlan tagja az együttesnek, és napra pontosan 6 éve, 2013. augusztus 9-én igazolt a lila-fehérekhez.
Palicson kezdett el futballozni, ami Szabadka és a magyar határ között található. Már 4-5 éves korában látni lehetett rajta, hogy tehetséges. Édesapja is futballozott, habár nem profiként, de a maga szintjén jónak számított. Már akkor eldöntötte, hogy profi szinten szeretné űzni a labdarúgást.
Következő mérkőzés
Goal
Fotó: Goal Magyarország
12 évesen Újvidékre költöztek, ott már a másodosztályban szerepelt csapatával, majd egy harmadosztályú kitérő után tette át a székhelyét a montenegrói első vonalba. Ott megbízható teljesítményt nyújtott, így az Újpest figyelmét is felkeltette.
Fiatal labdarúgóként akadtak gondjai az angol nyelvvel és a légiósélettel, ezekben a dolgokban annó Filip Stanislavjevic és Dusan Vasilijevic segítették ki.
Az Újpest összesen 38 gólt szerzett az előző NB I-es idény során, míg 28-at kapott, és 48 pontot gyűjtött össze. Az adatok megdöbbentően hathatnak az olvasóra, hiszen ezek a változók a következőképpen alakulnak:
Sankovic-csal a csapatban: 34 rúgott gól / 21 kapott gól / 46 megszerzett pont
Sankovic nélkül: 4 rúgott gól / 7 kapott gól / 2 megszerzett pont
A számok tükrében ez azt jelenti, hogy az Újpest átlagosan 0,4-el kevesebb gólt lő, közel dupla annyi gólt kap, valamint 1 ponttal kevesebbet szerez akkor mérkőzésenként, ha Sankovic nem játszik.
Fotó: Réti Zsolt
Nebojsa Vignjevic, a gárda vezetőedzője szerint ezek a statisztikák hűen tükrözik a valóságot, semmi meglepőt nem lát ebben.
- Az emberek nem igazán értékelik, talán fel sem fogják, hogy mennyit és mit tesz a pályán. A szurkolók, a média azokról beszél, akik technikailag látványosabb dolgokat csinálnak, szép labdákat adnak, sokan egyszerűen nem is látják, Bojan mit csinál a pályán. Még olyankor is, amikor nincs nála a labda, akkor is az egyik legfontosabb játékosunk. Ezzel tisztában voltam, egyáltalán nem véletlen, ami a csapattal történt a szezon végén. Akkor is, amikor jól játszunk, és akkor és, amikor nem, ha Bojan a saját szintjén játszik, nála nincs megállás.
Egyszerűen nem adja fel soha. Ezért hiszek benne, ezért van ennyi ideje itt. Ahogy sokszor mondtam, az emberek egyszerűen nem figyelnek rá, az árnyékban van, a figyelem azoké, akik a gólokat rúgják, akik a gólpasszokat adják. Ugyanakkor ezek a játékosok mögött ott van valaki, aki teret biztosít a számukra, aki miatt szabadon mozoghatnak. Ez pedig ő. Sokszor elmondtam a szezon utolsó szakaszában a mérkőzéseink után, hogy nem játszottunk csapatként, ő pedig a csapatjátékos tökéletes mintája.
Betehetik bármelyik csapatba, mindenhol elvégzi ezt a munkát, és az edzők mindenhol sokkal többre fogják értékelni, mint a szurkolók. Talán észreveszik, talán látják, de a fókusz más játékosokon van. Egyáltalán nem véletlen, ami történt velünk. Ő volt az a játékos, akit bár úgymond az árnyékból, de a leginkább hiányoltunk az utolsó mérkőzések során. Ő volt az, akinek a hiányában elvesztettük a stabilitást a játékunkból.
Fotó: Réti Zsolt
Vignjevic néhány hónappal később került a klubhoz, mint Sankovic, de már az első percektől fogva tudta, hogy tehetséges játékos került a kezei alá.
- Az első naptól kezdve láttam rajta, hogy mindig nagyon keményen dolgozik, erről szólt a játéka. Az elkövetkező években nagyon sokat dolgoztunk rajta, vele, hogy fejlődni tudjon. Technikailag rendben volt, de az előrejátékban voltak hiányosságai. Az ő játéka ekkor csak a piszkos munka elvégzéséről szólt. Folyamatosan a csapattársaiért dolgozott a pályán, hogy ők kényelmesen érezhessék magukat, tudva, hogy ő ott van és elvégzi azt is, amit más talán nem.
Ugyanakkor láttam rajta, hogy ennél sokkal többre képes, és rengeteget fejlődött. Még mindig elképesztően sokat dolgozik, rengeteget fut, de már sokkal jobban kiveszi a részét a játék felépítésében és szervezésében, meccsről meccsre jobb ebben. Nem volt könnyű, tudom, hogy sokszor volt frusztrált, ahogyan én is, de végül egy sokkal teljesebb játékossá tudott ezáltal válni.
Fotó: Réti Zsolt
A montenegrói posztját tekintve igazi "box-to-box" játékos, ami annyit tesz, hogy fel-alá robotol végig az egész mérkőzésen, tizenhatostól tizenhatosig.
Egy adott mérkőzésen csapata egyik legtöbbet futó játékosa, hiszen átlagosan 11,5 km-t tesz meg 90 perc alatt. Ha egy nemzetközi sztárhoz kellene őt hasonlítani, akkor legjobban N'Golo Kanté játéka emlékeztethet az övére.
Posztját tekintve az is kiemelendő, hogy agresszív, viszont nem a durva játékosok közé tartozik. Ha az elmúlt 20 találkozóját vesszük figyelembe, elmondható, hogy átlagosan 14 párharca van 90 perc alatt, amelyeknek a 62%-ából győztesen jön ki. Sárga lapokat tekintve 10 meccsenként kap egyet, ami ugyancsak dicséretetes. A passzok számát tekintve labdabiztosnak mondható: átlagosan 62-szer próbálkozik meg átadással egy mérkőzésen, ezeknek pedig a 91%-a pontos.
A szerb edző elárulta, télen vitte volna egy külföldi csapat is Sankovic-ot, az üzlet azonban meghiúsult.
- Az ő legnagyobb problémája, hogy amikor a mérkőzéseinkre megfigyelőket küldenek más csapatok, azok jelentős részben ügynökök vagy sportigazgatók. Ha egy edző jönne megnézni a meccsünket, azonnal őt szúrná ki. Azt hiszem, mindenhol sokat hozzá tudna tenni a játékhoz. Decemberben volt rá sansz, hogy külföldre igazol, itt jött ki, amiről beszéltem: az edző ragaszkodott a leigazolásához, de ez végül meghiúsult.
Vignjevic azt is elmondta, Sankovic-ban megvan a tehetség és a fegyelmezettség, hogy akár a Bundesligában futballozzon.
- A gond az, hogy egyáltalán nem foglalkozik az önmarketinggel. Nem csinál semmit a hajával, nem gesztikulál látványosan, nem reklamál, nem kiabál, ez egyszerűen nem ő. Tisztában van azzal, hogy mire képes és azt csinálja a pályán. Hihetetlenül fegyelmezett srác. Biztos vagyok benne, hogy remekül teljesítene a német másodosztályban, talán még a Bundesliga kisebb csapataiban is. Nem a futball legmagasabb szintjein, de egészen biztosan, hogy a középső szint elején.
Réti Zsolt/Újpest FC
Fotó: Réti Zsolt
Csapattársa, Branko Pauljevic úgy érzi, hogy Bojant nem érdekli az egyénieskedés, de rengeteget melózik azért, hogy a csapata sikeres legyen.
- Nagyon csöndes srác, elképesztően profi. Ha megnézed egy meccsünket, egyszerűen egy gépnek tűnik. Nagyon szeretem az ilyen stílusú játékosokat. Számomra nagy öröm vele egy csapatban lenni, együtt játszani vele. Az öltözőben is jó mellettem tudni, de a posztján valószínűleg a legjobb, akivel valaha együtt játszottam.
Ezt a tényt erősítik Zsótér Donát szavai is. A magyar játékos úgy véli, Sankovic a tökéletes futballkatona: alázatosan, de pontosan elvégzi a dolgát, amit az edző rábízott.
- Bojan az egyik legalázatosabb srác, akivel karrierem során együtt játszottam. A tökéletes katona. A pályán minden pillanatban számíthatunk rá. Nagyon agresszív, kellemetlen ellenfél, rendkívül sok labdát szerez és egyből jól is játssza meg őket. A pályán kívül egy csöndes srác, aki tényleg csak a pályán tesz ki mindent, legyen szó edzésről, vagy meccsről. Nincsenek sztárallűrjei, egyszerűen csak teszi a dolgát.
Pauljevic és Zsótér mondatai hűen tükrözik azt, amit a pályán láthatunk a montenegrói játékostól. A profi futballisták egy része manapság már mindent kitalál annak érdekében, hogy még több figyelmet kapjon, például különféle mintájú és színű cipőket hordanak.
Sankovic nem ezek közé a labdarúgók közé tartozik. Nem érdekli a futball körüli felhajtás. Csak a játék érdekli. Ha tehetné, a pályafutását az Újpestben fejezné be. Halkan jegyezzük meg, hogy a cipője is fekete…
Fotó: Réti Zsolt
