Elemzés: Közel sem tökéletes, mégis megállíthatatlan a Real Madrid

Furcsa helyzetben találhatta magát Jupp Heynckes a múlt heti hazai pályán elveszített Real Madrid elleni mérkőzés után. Csapata látványosan jobban játszott, és több helyzetet alakított ki az ellenfelénél, mégis alulmaradtak.

A Bayern München képes volt dominálni a középpályát, miközben tökéletesen semlegesítették az eddigi BL-meccseken többnyire remeklő Cristiano Ronaldót, de egy briliáns Marcelo-lövés, és egy borzalmas Rafinha-hiba miatt a visszavágót egy gólos hátrányból várhatták, ráadásul Arjen Robbent és Jerome Boatenget is elvesztették sérülés miatt.

Heynckes így csak néhány kötelezőnek is mondható változtatást eszközölt: a felépülő David Alaba visszatért a kezdőcsapatba, így látványosan feljavult a németek széljátéka, a középpályáról pedig kihagyta Javi Martinezt, akinek a helyére az egész pályát felszántani képes Tolisso került be, Thiago pedig mélységi irányítóként szerepelt.

A másik oldalon Zidane-nak mindenképp reagálni kellett az első meccsen látottakra, hiszen a csapata rendkívül sebezhetőnek bizonyult. A francia edző kihagyta a csapatból a Münchenben borzalmasan teljesítő Casemirót, akinek a helyére Kovacic került be, így kvázi a madridiak is valódi védekező középpályás nélkül álltak fel.

Kérdéses volt még a jobbhátvéd pozíciója is Carvajal sérülése miatt: Nacho már felépült, de Zidane őt végül csak csereként küldte be, és az első meccs utolsó perceiben ezen a poszton vészmegoldásként szereplő Lucas Vázquez foglalta el ismét ezt a helyet.

Zidane a felálláson is változtatott: a Real Madrid ezúttal 4-4-2-ben lépett pályára, így visszakerült a csapatba Benzema is, a jobb oldalon pedig Modric igyekezett besegíteni Vázqueznek.

Az első meccsen a sok kialakított helyzet mellett is problémát jelentett a Bayern München számára a csapat széljátékának hatékonysága Robben sérülését követően. Hiába vállalt sokat Ribéry, miután az utolsó 20 percre visszaállt teljesen a saját kapuja elé a Madrid, a francia már nem tudott egymaga kellően veszélyes lenni.

Ezen most nagyon sokat segített Alaba visszatérése, aki Ribéry-vel párban eléggé megnehezítette Vázquez életét, aki alkalmi jobbhátvédként sokszor kifejezetten rossz döntéseket hozott, így a németek könnyedén tudták megbontani a Real-védelem jobbszárnyát.

Vázquez a pálya közepéig követi Ribéry-t, miközben Modric nem tudja felvenni időben a beinduló Alabát, így az osztrák válogatott játékos előtt hatalmas befutható terület nyílik meg.

Ismét Vázquez követi el azt a hibát, hogy folyamatosan követi a befelé húzódó Ribéry-t, így Modricnak kell visszazárnia a védelmi vonalba. Így viszont a félterületben hatalmas terület nyílik meg közte és a védők között, amit az ilyen lehetőségek levadászására szakosodott Müller azonnal észlel, és meg is kapja a labdát.

A Bayern München támadásban legtöbbször érthető módon a Real Madrid jobbszárnyát célozta meg, a gól a 3. percben mégis a másik oldalról érkezett, és az első meccshez hasonlóan ismét Kimmich talált be, miután Asensio nem zárt vissza vele, és Ramos hibája után teljesen egyedül maradt a tizenhatoson belül.

Zinedine Zidane irányítása alatt a Real Madridot már számtalan játékrendszerben láthattuk játszani, de szerkezetileg mindegyik esetben akadtak a problémáik, amiket többnyire a játékosaik minőségének köszönhetően kompenzálni tudtak.

Az odavágón Casemiro mozgott szinte légüres térben a magasan letámadó Modric és Kroos, valamint a védelem között, Zidane pedig ezen a problémán akart segíteni, de a Királyi Gárda védekezése így is számtalanszor elcsúszott, és túl sok területet hagytak az ellenfél középpályásainak a két védelmi vonal között. Ráadásul Tolisso, James és Thiago – olykor a középre húzódó Müllerrel – folyamatosan létszámfölényt tudott kialakítani a Kroos-Kovacic párossal szemben.

Az első félidőben a Real Madrid nem alkalmazott agresszív letámadást, de próbálták megakadályozni, hogy a védők – főleg Hummels – eljuttassák a labdát a középpályára. Ezúttal Tolisso lép hátrébb, hogy segítse a labdakihozatalt, de Benzema ügyes helyezkedéssel megjátszhatatlanná teszi. Kovacic viszont mégis kitámad, megnyitva ezzel a passzfolyosót Hummels számára.

Az előző jelenet folytatásában Thiago bemozog a Kovacic által üresen hagyott területre, és meg is kapja Hummelstől a labdát. A Bayern München így egyetlen átadással képes volt eljutni a saját tizenhatosától az ellenfél tizenhatosáig.

A Real Madrid védelme és a középpályás sora között még a második gólt követően is hatalmas volt a távolság, így a behúzódó Müller egyből a hátsó sorra vezetheti rá a labdát.

Labda nélkül a Bayern München igyekezett lezárni a pálya közepét, és a Real Madriddal ellentétben minél kisebb területet próbáltak hagyni a védelmi vonalak között. Így a madridiak legtöbbször gyors fordításokkal tudtak területhez jutni a pálya szélén, ebből született meg az egyenlítő gól is, amikor a középre húzódó Kimmich mellett Marcelónak bőven volt ideje arra, hogy pontosan ívelje a labdát Benzema fejére, aki remekül csapta be Alabát.

A félidőben Zidane alighanem sokkal agresszívabb letámadást kért a játékosaitól, aminek rögtön az első percekben láthattuk az eredményét egy gól formájában.

A Real Madrid Kroos révén azonnal nyomás alá helyezi a labdát birtokló Tolissót, miközben a társak elzárják a francia középpályás elől a legközelebbi passzopciókat. Benzema tökéletesen helyezkedik, hiszen nem csak Hummelst zárja ki a játékba, de az egyedüli szabadon maradó Bayern-játékost, a kapust is tudja támadni. Pontosan ez történik, és miután Ulreich elfelejti, hogy hazadásnál nem foghatja a labdát, a Real csatára az üres kapuba passzolja a játékszert.

A Real Madrid második gólját követően a Bayern München szélső védői még magasabban helyezkedtek, miközben a középpályások is rendre felbukkantak a tizenhatoson belül. Ezt sokszor akár a két középhátvéd közé is visszahúzódott, akik olykor szintén nem voltak restek előrehúzódni. James Rodriguez egyenlítő találatánál is Süle bukkant fel a jobb szélen.

Kimmich a labdával, de a másik oldalon Alaba is nagyon magasan helyezkedik, hogy valamelyest szét tudja húzni a madridiak védekezését, miközben öt müncheni játékos is a tizenhatoson belül várja a labdát.

Mivel egyik csapatban sem kapott helyet igazi labdaszerző, így a meccsnek legtöbbször valódi adok-kapok jellege volt, és a védők sokszor mindkét oldalon az utolsó pillanatokban tudtak csak menteni. Összességében azonban végig a Bayern dominált, ezért a meccs vége felé közeledve Zidane nem várt tovább, és beküldte Casemirót, valamint Bale-t is, a szerkezet pedig 4-5-1-re változott.

Jupp Heynckes is próbált belenyúlni a meccsbe, de sem Javi Martinez, sem Sandro Wagner nem tudott igazán hozzátenni a játékhoz.

A Bayern München számos helyzetet kidolgozott, az első meccshez hasonlóan pedig sokszor csak Keylor Navas tudta megmeni a Real Madridot. Ráadásul Cakir játékvezető két eléggé büntetőgyanús esetben is (Marcelo kezezése, valamint Lewandowski buktatása Ramos által) inkább továbbot intett, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem kicsi szerencséje volt Zinedine Zidane csapatának.

A Real Madrid így már zsinórban harmadik alkalommal Bajnokok Ligája döntős, és bár az eredményeik alapján nyugodtan rájuk süthetjük, hogy a Zidane-csapat minden idők egyik legmeghatározóbb együttese az európai kupaporondon, de ez a mérkőzés is jól mutatja, hogy a francia edző munkája inkább a játékosok erőnléti és mentális felkészítésében érhető tetten, mert szerkezetileg ez a Madrid bőven sebezhető, és nem túlzás kijelenteni, hogy a két meccset tekintve a Bayern München jobban megérdemelte volna a fináléban való szereplést.

Getty