Az újpesti Tallo állítja, hogy harcolt érte a Liverpool, a Juve és az Inter

Utoljára frissítve
MTI

Nyerj az Unibeten, fogadj a meccsekre kockázat nélkül! 10 000 Ft bónusz + 10 000 Ft ingyen fogadás vár Rád! Regisztrálj most!  

Elmondása szerint a legnagyobb olaszországi tehetségek közt tartották számon, és hogy a Juve, az Inter, valamint a Roma is harcolt érte, ugyancsak erről árulkodik. Az Afrika-kupa-győztes Junior Tallo pályafutása mégsem lett olyan pazar, mint remélte, de egy-egy állomását felidézi nekünk. Azután, hogy Újpesten megkapta az utolsó esélyt.

– Nem kezdte valami fényesen a szezont az Újpest. Nagy a baj?

– Nincs nagy baj, kisebbek akadnak. Korán kezdődött nekünk a szezon az európai kupameccsekkel, háromnaponta játszottunk, repültünk, renegeráltunk, megint játszottunk, ez azért kimerítő volt, a Puskás Akadémia elleni nyitómeccsünk erre ment rá szerintem. Azon még nem játszott Yohan Croizet, de később is rendre megsérült valaki, illetve ne felejtsük el, Vincent Onovo távozásával egy fontos láncszem esett ki a csapatból, Luca Mack beépítése pedig azóta is folyamatos. Én kisebb sérüléssel vállaltam a Honvéd elleni mérkőzést, az MTK ellen újra csak megsérültem, szóval ezek a gondok is gyötörték a csapatot, de ha mindenki egészséges, nem lesz baj. Vezettünk a Honvéd és az MTK ellen is, és ha nem is tudtuk megtartani az előnyt, azt azért mutatja, nem vagyunk rosszak.

– Az, hogy néhány hónapja még Magyar Kupát nyertetek, és a Basel ellen is futotta egy szoros hazai meccsre, kétségkívül kapaszkodót jelenthet. Az MK-győzelemmel ráadásul megszerezted életed első klubtrófeáját.  

– Már csak emiatt is nagyon fontos volt, de azért is, mert nagyon messziről indultunk. Én magam pláne. Több mint egy évig nem játszottam azelőtt, hogy Újpestre igazoltam, örökké hálás leszek azért, hogy a klub megadta nekem ezt a lehetőséget. Talán ezért is potyogtak a könnyeim a győzelem után, az azt megelőző egy év minden keserűsége kijött belőlem. Akkor sírtam utoljára. Nagyon örültem a játékostársak sikerének is, annak szintén, hogy a szurkolóinknak is jutott némi öröm, nyilván még szebb lett volna, ha olyan nagy számban és olyan fanatikus szurkolással lehetnek jelen, mint amit eddig csak a Youtube-on láttam tőlük. Jó lenne élőben is megtapasztalni, mert egy futballistának a szurkolók teremtette csodás hangulat jelenti az extra motivációt. A döntőben persze hajtott bennünket egyfajta belső tűz is, szerintem mindenkit meglepett, hogy megvertük a Vidit, nagy eredménynek gondolom. Annál is inkább, mert a bajnokságban háromszor kikaptunk a fehérváriaktól. Amikor azonban a legfontosabb volt, mi győztünk.

– De nem csak a korábbi klubod, a francia másodosztályú Chambly és az Újpestbe igazolás közti bő egy évben, a Guimaraesben sem játszottál túl sokat, a portugáliai légióskodásnak ráadásul csúnya vége lett.

– Az első félszezonommal nem volt gond. Ahhoz későn igazoltam oda, hogy az Európa-ligába is benevezzenek, a bajnokságban viszont játszottam, egészen a Braga elleni 5–0-s zakóig. Nagy botrány lett a derbin elszenvedett csúfos zakóból, nekem is akadt összetűzésem a szurkolókkal, emiatt felfüggesztettek, pedig összességében kedveltek a drukkerek. A klub viszont elővett, azt is felrótták nekem, hogy enyém a legnagyobb fizetés, a produkció meg olyan amilyen. A problémák a pénz miatt adódtak. Hároméves szerződésem volt, szerintem azt akarták, ne töltsem ki. Erre utal például az is, hogy a következő nyarat bár rendesen végigdolgoztam az új edzővel, egyedül az utolsó edzőmeccsen állított be a csapatba, aztán a Benfica elleni első bajnokin szintén. Kikaptunk három kettőre, nyilván azt várták, hogy gólokkal segítsem a csapatot, de hát addig alig játszottam. A második bajnokin csereként léptem pályára, a Porto ellen már úgy sem, az ötödik meccs után kitettek a csapatból. Nem akarom másra kenni a dolgot, mert ha gólokat rúgok akkor, amikor lehetőséget kaptam, nyilván máshogy állnak hozzám, és a peres ügyeink ellenére ma is tisztelettel gondolok a Guimaraesre, de afelé tereltek, hogy távozzak. Másfél év után döntöttem úgy, visszatérek Franciaországba.

– A történeted azonban Elefántcsontpartról indul, egy sportos családból.

– Apám is futballozott, de a nagybátyám, Saint-Joseph Gadji-Celi vált híresebbé. 1992-ben megnyerte az Afrika-kupát a válogatottal, ahogy 2015-ben én is. Áldott család a miénk.

– Amikor a Ghána elleni finálé tizenegyespárbajában elhibáztad a magad kísérletét, aligha így gondoltad.

– Akkor úgy éreztem, eljött a világvége. Meg akart nyílni alattam a föld. Az országodért játszol, egy fontos küldetést igyekszel teljesíteni, és amikor úgy éreztem, elbukik miattam a küldetés, összetörtem. Felnéztem az égre, nem értettem, hogyan hagyhattam ki. Éppen én, akit azért állítottak be a hosszabbítás ráadásában, hogy a biztos lábával berúgja a maga tizenegyesét. Én számítottam ugyanis az egyik legjobb ítéletvégrehajtónak. Az biztos gól, ha én lövöm, gondolták a többiek, valamint a mester, Hervé Renard, mégis hibáztam. Azt hiszem, nem bírtam a rám nehezedő nyomást, elvégre huszonkét éves voltam mindössze. De így is nyertünk.

Az interjú a bunteto.com oldalon folytatódik, ide kattintva.

unibet

A cikk lejjebb folytatódik

Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.

Emelkedett a várható nyeremény összege! Most érdemes a Ferencváros Európa-liga-meccsére fogadni!

Unibet