Mámor és bukás - Maradona és a Napoli igaz története

Maradona
Goal

Zokog Argentína, gyászol a futballvilág - elhunyt minden idők egyik legjobb játékosa Diego Armando Maradona. Pályafutása legnagyobb sikerét az argentin válogatottal érte el, az 1986-is mexikói világbajnokság megnyerésével, ám legszebb éveit Dél-Olaszországban töltötte.

„Jó estét nápolyiak! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Forza Napoli!” – ezek Maradona első szavai Nápolyban, hivatalos bemutatásakor, miközben a lelátókon 70 ezer ember üvöltötte, hogy ’ho visto Maradona, ho visto Maradona’, azaz, ’láttam Maradonát’.

sky

Az első naptól fogva otthon érezte magát Nápolyban. Buenos Aires tartományának egyik szegénynegyedében Villa Fioritóban nőtt fel, egy olyan túlzsúfolt negyedben, ahol nem volt tiszta víz, munka és élelem. Az embereknek egyetlen célja lehetett, a túlélés.

Édesapja kőművesként dolgozott, hogy megkeresse családja számára a napi betevőt és ahogy később önéletrajzi könyvében mesélte, „apám hajnali négykor kelt minden nap, majd olyan fáradtan jött haza, hogy szinte halott volt”.

Maradona egész élete összefonódott a szegény sorsúakkal. Szíve klubja, a Boca Juniors is a munkásosztály csapata, ellenben a rivális River Plate-el, amely a felső réteg választottja. Barcelonában két év alatt nem találta meg az otthont, úgy érezte, hogy nem a városba való, ahol egyszerűen csak ’Sudaca’-nak hívták, amely gúnyos megszólítása a kreol bőrű dél-amerikaiaknak.

Egy olyan csapathoz és városhoz csatlakozhatott, amely ismerős volt Diego számára, hiszen hasonló körülmények között nőtt fel. Hemzsegő szemét, szegénység, munkanélküliség és bűnözés- ez Nápoly.

„A szegény gyerekek példaképe akarok lenni, hiszen én is átéltem Buneos Aires-ben milyen így felnőni” – mondta megérkezését követően.

Antonio Juliano, a Napoli sportigazgatója, aki összehozta üzletet szintén a város szegénysorából emelkedett fel. A legenda szerint Juliano azt mondta Maradónának, ha hozzánk igazolsz, a városban Istenként fognak rád tekinteni.

Talán addig maga Diego sem hitte el, hogy ez így lesz, amíg a szurkolók össze nem gyűjtötték az átigazoláshoz szükséges pénzt. Bár a Napoli és a Barcelona már megegyezett a transzfert illetően, a katalánok elnöke, Josep Lluiz Nunez további, extra 500 000 fontot kért az argentin játékjogáért. A város lakói az utcákon kezdték összegyűjteni a pénzt, hogy összejöjjön az átigazolás. Hihetetlen, de sikerült.

„Nagyon szerettek engem, éreztem. Elképesztő módon szerettek. Ez egy egy őrült város, olyan őrült, mint én. A foci maga az élet volt számukra. Nagyon sok minden emlékeztetett a helyre, ahonnan származom. Az emberek a kerítésen lógtak a stadionban, csak hogy láthassanak játszani. Hogyan hagyhattam volna cserben őket?” – írja önéletrajzi könyvében a legendás támadó.

Kiesőjelöltből bajnokcsapat

Maradona leigazolásakor a Napoli nem a legszebb éveit tudta maga mögött. Az 1982-83-as, illetve a 1983-84-s szezonban is kis híján a kiestek a B-ligába.

„Amikor megérkeztem közelebb volt a csapat a másodosztályhoz, mint a bajnoki címhez. Tudtam, hogy nagy küzdelem vár rám, de minél nagyobb a kihívás, annál jobban szeretem. Ha nem bíztak a csapatomban, vagy bennem, az dacossá tett és annál keményebben játszottam a győzelemért” – emlékezett vissza a kezdetekre Diego.

Már a második együtt töltött idényben bronzérmes lett a Napoli és Maradona párosa, ám az igazi áttörést a legendás, felejthetetlen 1986-87-s idény hozta meg.

Az utolsó előtti fordulóban, a Robby Baggio fémjelezte Fiorentina elleni döntetlennel története első bajnoki címét szerezte meg a város. Ahogy a mérkőzést lezáró sípszó elhangzott, 60 000 fanatikus szurkoló borult egymás nyakába. A klub végre kilépett a Juventus a Milan és az Inter árnyékából, az isteni Diego elhozta a Scudettót a városnak.

„Ez többet jelent nekem, mint az ifjúsági és a felnőtt világbajnoki cím. Mind a két esetben magányosnak éreztem magam, nem a barátaimmal játszhattam. Nápoly olyan nekem, mint a családom, úgy érzem, mintha én is a város szülötte lennék” – mondta a mérkőzést követően Maradona.

getty

Az emberek az utcára özönlöttek és napokig ünnepeltek. A Napoli végre bajnok lett, egy olyan Serie A-ban, amely akkoriban a világ legerősebb bajnoksága volt. Olyan sztárok futballoztak Olaszországban, mint Platini, Boniek, Laudrup a Juventusban, Van Basten, Gullit, Riijkard a Milanban, Matthaus, Rummenigge, Brehme, Klinsmann az Interben, vagy éppen Socrates a Fiorentinában és Zico Udineseben. Soha előtte és azóta sem volt olyan monopol helyzetben egyetlen európai topliga sem, mint akkoriban az olasz bajnokság.

Bár sokan egy emberes csapatként emlékeznek vissza a nápolyi bajnokcsapatra, Maradonán kívül  is klaszsis játékosok sora alkotta a keretet. Az 1987-ben aranyérmes gárdának olyan tagjai voltak, mint Fernando De Napoli, Salvatore Bagni, Bruno Giordano, vagy a később Juventusban legendává váló Ciro Ferrara Az 1990-ben másodjára is aranyérmes Napoliban pedig két brazil sztár, Alemao és Careca is  gárda tagja volt, csak úgy, mint a fiatal Gianfranco Zola.

Az viszont tény, hogy Diego Armando Maradona nélkül nem lehetett volna bajnok a Napoli. Hiába azonban a csillogás és sikerek, a háttérben ekkor már gyűltek a sötét felhők az isteni Diego felett.

Az észak-dél ellentét, avagy Maradona túl messzire ment

1990-ben járunk, a helyszín változatlan, Olaszország, Nápoly. Ám ezúttal Maradona a hazáját képviseli, a cél, hogy 1986 után ismét világbajnoki címig vezesse Argentínát. Az elődöntőben  házigazda Squadra Azzurra az ellenfél.

Diego már a mérkőzés előtt felhergelte az egész országot, felkorbácsolva az északiak és a déliek közötti ellentétet.

„Nem tetszik, hogy most mindenki azt várja a nápolyi emberektől, hogy Olaszországnak szurkoljanak, miközben soha sem tekintették az északiak a városunkat az ország részének. Nagyon sokat szenvedett a város a rasszizmus miatt.”

A San Paolo 60 ezer szurkolója előtt végül Olaszország büntetőkkel kiesett és rengetegen Maradona ellen fordultak. Közellenség lett. A Gazzetta Dello Sport egyenesen ördögnek nevezte, a La Repubblica szavazásán Diego lett a legutáltabb történelmi személy- diktátorokat és háborús bűnösöket megelőzve.

getty

„Korábbi elképzelhetetlen lett volna számomra, hogy a nápolyi emberek ne az olasz válogatottnak szurkoljanak” – mondta Gianpiero Boniperti, a Juventus elnöke a fájó vereséget követően.

Egy nap alatt elvesztette az ország bizalmát, a média és politikai védelmét. Az eddig eltitkolt sötét oldalát már senki sem akarta rejtegetni az országban.

Már évek óta gondokkal küzdött a magánéletében, de a nyilvánosság előtt mindeddig védelmezték az. Ha olyan napja volt nem ment el edzésre, ha átbulizott egy éjszakát másnap a mérkőzésre sem akart elutazni.

A profizmus mindig is távol ált Maradónától. Imádta a bulikat, a nőket és a kokaint.

„Egy szívás és azt éreztem, hogy superman vagyok. Nápolyban mindenhol jelen volt a kábítószer. És én csak többet, többet és egyre többet akartam belőle” – vallott függőségéről.

John Luden az ’Egykoron Nápolyban’ című könyvében arról írt, hogy amikor 1985-ben meglátogatta II. János Pál Pápát, Maradona kokaint fogyasztott – ő méltósága mosdójában.

Miközben a sajtó már korábban is cikkezett nőügyeiről, egészen az 1990-es világbajnoki elődöntőig nem igazán érte őt támadás. Ám a negyedik vb címről álmodozó olaszoknak túlságosan fájdalmas volt a kiesés. Többé már nem volt szent és sérthetetlen Diego.

A méltatlan bukás

1991 év elején a sajtó már kábítószer-kereskedő hálózattal, a Camarr maffia szervezettel való kapcsolatait firtatta, ám ezen vádpontok alól mentesült, holott akár 20 éves börtönbüntetést is kaphatott volna, ha igaznak bizonyulnak a vádak. Végül kokain birtoklása miatt megúszta felfüggesztett börtönnel, valamint 5 millió líra befizetésével.

A tárgyalást követő hetekben is a botrányaitól volt hangos a sajtó. Sorozatosan szólaltak meg korábbi prostituált partnerei, részletesen elmesélve a Maradonávál töltött átmulatott, bódult éjszakákat.

getty

Márciusban jött el az utolsó, mindent eldöntő pofon. A Bari elleni bajnokit követően pozitív doppingtesztet produkált – nem meglepő, kokaint fogyasztott. 15 hónapos eltiltást kapott és soha többet nem lépett pályára a Napoli mezében.

1992-ben tért vissza a pályára, Sevilla színeiben, ahol egy szezon alatt, mindössze öt gólt rúgott. Már soha többé nem lett ugyanaz a játékos, mint korábban. A függősége tönkretette karrierje utolsó harmadát.

Maradona ekkora már teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Nem látta be, hogy ő hibázott. Összeesküvést sejtett.

„A vak is látja, hogy az olaszok legyőzése miatt álltak rajtam bosszút. Antonio Mattarese (az olasz labdarúgó szövetség akkori elnöke – szerk.) törlesztett.”

Később Maradona személyi edzője, Ferdano Signorini azt mondta, hogy senki sem lepődött meg azon, hogy pozitív doppingtesztet produkált. A hatalomnak ez egy remek lehetőség volt, hogy kivégezzék.

Még aznap este visszarepült Argentínába. Szomorú és méltatlan búcsú volt ez Nápolytól, attól a várostól, amely oly sokat adott Maradonának, és amelynek oly sokat adott az argentin zseni.

A cikk lejjebb folytatódik

Hét Napoliban töltött idénye alatt 259 mérkőzésen 115 gólt lőtt, két olasz bajnoki címet, olasz kupát, valamint UEFA-kupát nyert.

Bár a távozás keserédes lett, Diego ikonná vált Dél-Olaszországban. Sőt, annál is több.

Igaza lett Antonio Julianónak. Maradona Isten lett a nápolyiak szemében.

Bezárás