Rövid életűre sikeredett Georges Leekens magyarországi kalandja, a válogatottat négy meccsen szolgáló exkapitány így is jó szívvel gondol azonban az országra, az őt alkalmazókra, budapesti tapasztalataira.
– Három év eltelt, amióta négy meccs erejéig a magyar válogatottat irányította. Hogyan gondol vissza ma arra az időszakra?
– Átmeneti időszak volt az a magyar labdarúgásban, egy balsikerű vb-selejtezősorozat után. Igyekeztem integrálódni a magyar futballba, figyeltem a női- és az utánpótlásszekciót is, próbáltam bevezetni a Belgiumban régóta honos elveket. Ezek azonban nem rövidtávú projektek, a változás nem megy egyik napról a másikra, egy-két év alatt sem látható még a jele, pláne nem négy meccs alatt. Amelyek amúgy is felkészülési találkozók voltak, a tesztelésről szóltak, s egyedül azt a célt szolgálták, hogy a tétmeccsekre legyünk jók.
– Nem hozott magával segítőket. Miért nem?
– Patrick de Wilde a végén azért csatlakozott hozzánk, de valóban egyedül jöttem, mert magyar edzőkkel akartam dolgozni. Ami a külföldi vonalat illeti, Michael Boris azért már ott volt. És nem csak hogy a stábban akartam magyar trénereket, az NB I-es edzőkkel is együtt akartam működni. De jó orvosi csapat dolgozott velem, az elemzők is nagyszerűek voltak, úgy voltam vele, a hazai szakembereknek kell esélyt adni. Azt is szerettem volna, ha hosszú távon Gera Zoltán és Király Gábor is a stáb tagja.
– A szövetség azonban semmi jelét nem látta a fejlődésnek, ez állt legalábbis a közleményben, amit a menesztése után kiadtak. Nem értett vele egyet?
– Nem. Letettük a profi munka alapjait. Felhoztunk fiatalokat a keretbe, Szoboszlai Dominikot is például, igyekeztünk elültetni a pozitív gondolkodást, jó csapatszellemet kialakítani. Ismétlem, felkészülési meccsek voltak, amelyeken nem az eredmény az elsődleges. Az ausztrálok ellen kikaptunk Kádár Tamás ráadásbeli öngóljával – megmutat az bármit is? Eredményt tétmeccsen kell elérni, mi azokra készültünk.
– Úgy érzi tehát, hogy több időt érdemelt volna?
– Igen. Előre jeleztem, hogy időre lesz szükség, a tesztmeccsekből meg kár kiindulni. De láttam, hogy keményen dolgozó, jó szellemiségű játékosok alkotják a válogatottat, akikkel lehet dolgozni, és akik a nagyszerű munkát végző Marco Rossival bizonyítottak is. Azóta ugyebár sokat fejlődtek a játékosok. Nem De Bruynék alkotják a magyar válogatottat, de Szoboszlai és Sallai Roland is az a futballista, aki képes meccseket eldönteni, Szalai Ádám nagyszerű harcos. A magyar válogatott az Eb halálcsoportjába került, de ahhoz is hozzá lehet állni pozitívan, elvégre nincs vesztenivalód, megmutathatod a világnak, mire vagy képes. Ezt láttam szerencsére a magyarokon. Az az elszántság jellemezte a tornán a válogatottat, ami Fiola Attilát a franciák elleni góljánál: nem ő a legjobb játékos a csapatban, de vasakarattal megy előre, győztes típus. Példamutatása a társakra is pozitívan hatott. Dicséretesen szerepelt a magyar válogatott, amelyik nagyon fegyelmezetten, szervezetten védekezik, támadásban kellene egy kicsit agresszívabbnak lennie. Most a világbajnokság az álom, de van rá esély, a második hely elérhető. Jobb csapat a magyar, mint az albán, ezt tudnia kell, és ha ezt sikerül bizonyítania, meglehet, csak az utolsó, lengyelek elleni selejtezőn dől el a második hely sorsa. Hinni kell benne, én drukkolok a srácoknak.
Az interjú folytatása a bunteto.com oldalon olvasható, ide kattintva.
Ne csak nézd a kedvenc csapatod, hanem fogadj is az eredményre.
