Elemzés: Így végezte ki újabb ellenfelét a Manchester City

Hozzászólások()
Getty Images
Elemző cikkünkben megmutatjuk mi volt a kulcsa a listavezető fölényes győzelmének a Tottenham ellen.

A Manchester City két fordulóval ezelőtt megmutatta, hogy akár gyengébb egyéni teljesítmények mellett is képes simán legyőzni a legnagyobb bajnoki riválisát, majd a hétközi bajnokin 15 zsinórban megnyert mérkőzéssel megdöntötték az Arsenal által még 2002-ben felállított erre vonatkozó rekordot.

A hétvégén viszont az a Tottenham várt Guardiola csapatára, amely az előző idényben véget vetett a manchesteri kékek sikerszériájának. Akkor a fantasztikus szezonkezdés után a City a White Hart Lane-en szenvedett először vereséget a bajnokságban. Mauricio Pochettino azon a meccsen rendkívül agresszív letámadással lepte meg az ellenfelét. Várható volt tehát, hogy az argentin mester ezúttal is hasonló módszerekhez folyamodik majd a listavezetővel szemben.

Pep Guardiola kezdőcsapatában az egyetlen meglepetés Ilkay Gündogan feltűnése volt. A német válogatott középpályás a személyes problémák miatt hiányzó David Silva helyén kapott szerepet a csapatban. A védelemben pedig a sérült Stones és Kompany hiányában a vártnak megfelelően Mangala jutott szóhoz. A felállás a megszokott 4-3-3-volt, ahol ezúttal Gabriel Jesus és Sergio Agüero közül az utóbbi foglalta el a középcsatár pozícióját.

A Tottenhamnél  már jóval nagyobb fejtörést okozott a hiányzók pótlása. A védelemben Alderweireld sérülés, míg Sanchez eltiltás miatt nem volt bevethető. Emiatt pedig Pochettino nem tudta alkalmazni az idén gyakran látott három védős játékot, ami jóval nagyobb biztonságot nyújthatott volna a Manchester City villámgyors támadóival szemben. Így a Spurs ezúttal 4-2-3-1-es formációban kezdte meg a meccset, a védelem közepén a Dier-Vertonghen kettőssel, a két szélen pedig ezúttal Trippier és Rose szerepelt.

City Spurs kezdők

Egy héttel korábban a Manchester United mélyen meghúzott védelmi vonallal, és emberorientált középpályás védekezéssel igyekezett kihúzni a Manchester City méregfogát. José Mourinho csapata csak ritkán helyezett nyomást az ellenfélre a támadásépítés első fázisában, és a portugál mester a védekezésben legelől szereplő Lingardot és Lukakut is azzal bízta meg, hogy zárják el a passzlehetőségeket a középhátvédek elől.

Ezzel szemben - ahogy az várható is volt - a Tottenham játékosai már a meccs kezdetétől agresszív letámadást alkalmazva igyekezték ellehetetleníteni a City támadásépítéseit, hogy aztán hibákra, vagy stílusidegen játéka kényszerítsék a hazai csapatot.

City Spurs 1.kép

A Tottenham játékosok már az első percektől kezdve magasan letámadtak, hogy még a védőkhöz se jusson el könnyedén a labda. Son készen áll az indulásra, ha Ederson Otamendit választaná, Kane a másik oldalon Mangalára figyel, míg Alli úgy helyezkedik, hogy adott esetben Fernandonhót vagy Gündogant is képes legyen nyomás alá helyezni.

Pep Guardiolának a Manchester United ellen azt kellett kitalálnia, hogy a középpályán miként tud a csapata döntő létszámfölényt kialakítani, míg a Tottenham ellen a vendégek agresszív letámadásának áthidalása volt a legfőbb feladata. A Manchester City edzője pedig mindkét esetben sikerrel járt.

City Spurs 2.kép

Guardiola esetében nem ritka, hogy ha a csapata már a saját tizenhatosuknál kemény letámadással szembesül, akkor az egyik szélsőhátvédjétől azt kéri, hogy húzódjon beljebb, ezzel biztosítva extra opciót a pálya centrumában, illetve ezzel együtt üres terület nyílik meg a játékos eredeti helyén is. A képen is pontosan ez történik: Delph befelé húzódik, miközben De Bruyne (aki nem látszik a képen) a félpálya környékén kihúzódik a szélre. Ezzel Eriksen kényszerhelyzetbe kerül, hiszen a magasan helyezkedő Sané miatt a jobbhátvéd nem tud besegíteni. A dán középpályán a hosszú kidobástól tartva hátrább is lép, így viszont Delph teljesen üresen kaphatja a labdát.

City Spurs 3.kép

Amellett, hogy Delph belépett a középpályára, sokszor Walker sem húzódott előre, hanem a középhátvédek mellé visszahúzódva alakított ki létszámfölényes szituációt. Jól látható, hogy amíg Son és Kane a Manchester City két középhátvédjét támadja, addig Alli ügyel Fernandinhóra, míg Eriksen ismét próbálja felvenni Delphet. így viszont Walkert teljesen üresen maradna, és egy egyszerű passz után szabadon hozhatná fel a labdát. Erre reagál Winks, aki egyből megindul az angol bekk irányába. Így viszont De Bruyne marad teljesen üresen, Otamendi pedig egy remek passzal képes is megjátszani őt.

Bár annak idején sokan felháborodtak amiatt, hogy Pep Guardiola elküldte a Manchester City-től a csapatot éveken át szolgáló Joe Hartot, hogy egy olyan kapussal helyettesítse őt, aki az összjátékban is aktívan részt tud venni, ez a meccs tökéletes bizonyíték arra, hogy valóban mekkora szüksége van a Guardiola-féle játékhoz egy ilyen típusú hálóőrre.

Tavaly Claudio Bravo megbukott ebben a szerepkörben, de Guardiola továbbra is ragaszkodott az elképzeléseihez, és szerződtette a Benficától azt az Edersont, aki tökéletesen megfelel az elvárásainak. A brazil kapus elődjével ellentétben képes bravúrokat bemutatni, de ami még fontosabb, középpályásokat megszégyenítő módon tudja hosszú labdákkal játékba hozni a társait.

A Tottenham letámadásainak semlegesítésénél az is hatalmas fegyver volt a Manchester City kezében, hogy Ederson akár egyetlen pontos indítással át tudta játszani az ellenfél első két védelmi vonalát.

City Spurs 4.kép

A Tottenham ezúttal is letámad már a City tizenhatosánál, de Ederson észreveszi, hogy Agüero visszamozog a középpályára, és egyből megy is felé a labda.

City Spurs 5.kép

Ederson labdája nem csak pontos, de elég gyors is, így Agüero nagyszerű ütemben tudja lekészíteni azt a beinduló De Bruyne elé, hogy aztán a belga karmester közvetlenül a védelmet tudja nehéz helyzetbe hozni.

City Spurs 6.kép

Ismét egy hasonló szituáció. A Tottenham játékosai letámadnak, de a City három támadója magasan helyezkedik, hogy széthúzza az ellenfél csapatrészeit. Ederson pedig egyetlen pontos labdával kiiktatja a Spurs feltolt védekezését, hogy aztán egy 3 a 3 elleni szituáció alakuljon ki a másik kapu előtt.

Az első gólt az előző rangadóhoz hasonlóan ezúttal is szöglet után szerezte meg a Manchester City. A United ellen David Silva, most pedig a spanyol helyén szereplő Gündogan volt eredményes. Mindkétszer a játékosok okos helyezkedése volt a döntő faktor, ami miatt teljesen üresen kaphatták a labdát a tizenhatoson belül.

A meccs statisztikáiból kiderül, hogy egyrészt nagyjából egyenlő arányban birtokolták a csapatok a labdát (52.7-47.3 % a City javára), másrészt pedig mind a Manchester City, mind pedig a Tottenham a megszokottnál alacsonyabb pontossággal passzolt (88.5 helyett 81%, valamint 84.1 helyett 79%). Ennek az oka az volt, hogy mindkét együttes agresszív letámadást alkalmazott, és a labdás játékos szinte mindig azonnal hatalmas nyomás alá került. A végeredmény szempontjából a különbséget az jelentette, hogy amíg a Manchester City gyakran képes volt átjátszani a Spurs presszingjét, addig ugyanezt a vendégek már nem tudták kivitelezni.

City Spurs 7.kép

A Tottenhamhez hasonlóan a Manchester City is már az ellenfél tizenhatosánál alkalmazta a letámadást, de érdemes megfigyelni, hogy amíg a hazaiaknál Delph és Walker helyezkedésükkel rendszeresen segítették a labdakihozatalokat, a Spursnél Danny Rose már szinte a kezdőkör magasságában helyezkedik.

City Spurs 8.kép

A Manchester City játékosai sokszor szándékosan szabadon hagyták a Tottenham egyik középhátvédjét. Majd amint Vertonghen vagy Dier (a képen az utóbbi) megkapta a labdát, rögtön megindították a letámadást. Ezáltal a védő a felé mozgó támadó és az oldalvonal szorításába kerül, miközben egyetlen társ sem megjátszható a közelében.

City Spurs 9. kép

A Tottenham védőihez kerül hátra a labda. Agüero és De Bruyne megkezdi a letámadást, de közben a fedezőárnyékukban tartják a Tottenham két középpályását, Dembelét és Winkset. Eközben Sané és Sterling a két szélsőhátvédre figyel.

City Spurs 10. kép

Folytatódik az előző képen látott jelenet. Vertonghen próbálja feljebb hozni a labdát, miután megkapta azt a védőtársától, De Bruyne pedig továbbra is mozog felé, miközben ügyel arra, hogy Dembelé továbbra is megjátszhatatlan legyen. Ezzel egyidőben Delph is közelebb húzódik Rose-hoz, Fernandinho pedig Eriksent támadja, Gündögan pedig a pálya közepén biztosít. A Tottenham játékosai teljesen sarokba szorultak. Esély sincs az előrejutásra.

A Manchester City nagy arányú sikerének másik kulcsa a három támadó helyezkedésében keresendő. Hiába támadott le a Tottenham, Agüero (majd később Gabriel Jesus), Sané és Sterling végig nagyon magas pozíciót foglaltak el a pályán. Ezzel azt érték el, hogy ha sikerült a társaknak átjátszani a Tottenham letámadását, akkor rögtön hatalmas terület álljon rendelkezésre a középpálya és a védősor között. Emiatt rengeteg veszélyes szituációt tudott kidolgozni a City.

Mindenképp ki kell emelni még Kevin De Bruyne teljesítményét is, aki mindkét kapu előtt elsőrangú teljesítményt nyújtott. Nagyszerűen segített be a labdakihozataloknál, az ellenfél térfelén pedig kiváló labdákat osztott ki, olykor egyetlen érintéssel pörgette ki a szélre a labdát, hogy aztán Sterling, vagy legtöbbször Sané egy az egyben vezethesse rá azt a vele szemben álló ellenfélre.

A meccset már a második Manchester City gól eldöntötte. Ott is jól látható, hogy mekkora szabad területeket hagyott az ellenfele számára a Tottenham, amely mindent arra tett fel, hogy talán sikerül még akkor megállítaniuk az ellenfelet, mielőtt az igazán ki tudna bontakozni. De Bruyne gólja után pedig követezett a gálaelőadás, amihez az ellenfél már igencsak súlyos, gyakran ki nem kényszerített egyéni hibákkal is hozzájárult. Ráadásul a játékvezető Kane és Alli esetében is egyértelműen piros lapot érő szabálytalanságokat felejtett el kellőképp megtorolni.

Kevin De Bruyne Manchester City

A Manchester City a második félidőben számos gólhelyzetet dolgozott ki, Raheem Sterling pedig még úgy is két góllal zárt, hogy további két alkalommal még az üres kaput sem sikerült bevennie.

A Tottenham reménytelenségét pedig jól jelzi, hogy a meccs alatt egyetlen igazán nagy helyzetet sem sikerült kidolgozniuk. Eriksen szépítő gólja jóformán a semmiből jött, és arra sem lehetne ráfogni, hogy igazán nagy helyzet lett volna. Azt megelőzően Edersonnak komolyabb védést csak Harry Kane távoli lövésénél kellett bemutatnia. Ellenben a City-nek még az is belefért, hogy több kihagyott lehetőség mellett Gabirel Jesus büntetőt hibázott. A két csapat 90 percen át nyújtott teljesítménye alapján pedig bőven reális a 4-1-es végeredmény.

A cikk lejjebb folytatódik

A Manchester City tehát újabb topcsapatot intézett el, méghozzá rendkívüli magabiztossággal. Ráadásul alig több mint egy hét alatt kétféle játékmegközelítést is láthattunk elbukni Pep Guardiola csapatával szemben. José Mourinho mélyen meghúzott védelmi vonallal és hosszú labdákkal próbálkozott, Mauricio Pochettino pedig proaktív módon agresszív letámadással akarta megállítani a City-t. Végül azonban mindketten elbuktak. Jonathan Wilson, a legelismertebb angol szakíró úgy fogalmazott a mérkőzés kapcsán, hogy a Manchester City-t azért rendkívül nehéz megállítani, mert rendkívül sokoldalúak, képesek szinte minden játékhelyzethez idomulni, miközben soha nem adják fel a saját játékukat.

Legtöbbször korai lenne bajnokot kiáltani a bajnokság felénél, de amennyire látványos és eredményes most a Manchester City játéka, nagyon nehéz elképzelni, hogy bármi is megakadályozhatná őket az első helyük megőrzésében.

Kevin De Bruyne Manchester City Spurs

Következő cikk:
Továbbjutott a Valencia és a Getafe is a Spanyol Kupában
Következő cikk:
A Bayern München lecsapna az Arsenal vezető játékosmegfigyelőjére
Következő cikk:
Akár már a hétvégén visszatérhet a pályára a Real Madrid sztárja
Következő cikk:
Közel két hónap kihagyás vár Harry Kane-re
Következő cikk:
Hivatalos: Irányító középpályást szerződtetett a Budapest Honvéd
Bezárás