Tegnap megkezdődtek a 2019/2020-as idény Bajnokok Ligája küzdelmei. Az első játéknapon láttunk támadásszervező balhátvédet (Dortmund), saját passzopcióit kioltó középpályát (Barcelona), rögtön szerencsét és balszerencsét is a címvédő vereségénél (Napoli-Liverpool), valamint meggyőző magyar teljesítményeket (Salzburg-Genk, Benfica-Leipzig).
Cikkünk a Dortmund-Barcelona slágermeccset teszi elemzés tárgyává, előtte viszont egy kis számadás következik a BL magyar érdekeltségeiről. Szoboszlai Dominik Salzburgja lendületes és ellentmondást nem tűrő játékkal lépett fel a Genk ellen, amiből komoly erődemonstráció lett, hiszen az osztrákok 6-2-re nyertek. A magyar tehetség 62 percet töltött a pályán, 1 gólt szerzett és 93%-os passzhatékonysággal vette ki a részét csapata gördülékeny játékából.
Gulácsi Péter és Willi Orbán végig pályán voltak a Leipzignél a Benfica elleni idegenbeli siker alkalmával. Előbbi a teljes játéknap egyik legmegbízhatóbb teljesítményét nyújtotta a kapuban, utóbbinak belső védőként volt 4 tisztázása, 71,4%-ban nyerte a fejpárbajait és 94%-os pontossággal passzolt. Magyar szemszögből biztató a rajt, a Salzburg már most meglepetéscsapattá lépett elő azáltal, hogy közvetlennek hitt riválisát legyalulta.
Következő mérkőzések
A Dortmund-Barcelona találkozó gólnélküli döntetlent hozott, aminek a meccs teljes képe alapján a Barca-szimpatizánsok „örülhettek” jobban. Mégis demagógia lenne úgy nyugtázni mindezt, hogy Favre csapata ellen idegenben értékes dolog a pontrablás, sőt, azt a közhelyt is hanyagolni kéne, hogy Messi nélkül nincs mit tenni.
Valverde csapatának már az elmúlt hetekben is jóval nagyobb hiányosságai voltak az argentin virtuóznál, amelyek ezúttal is felszínre törtek. Több különálló probléma állt fenn a Barcánál, amelyek ellehetetlenítették a lendületes és eredményes játékot. Griezmann támadásépítésben szabad pozíciót kapott, szinte mindenhol feltűnt, csak épp a pálya bal oldalán nem (ott csak védekezésnél szerepelt), de hiába szűkítette a támadóharmadot, hogy azzal teret nyisson Jordi Albának (amíg le nem kellett cserélni), a középső vagy jobboldali tömörülések bekövetkeztével sosem keresték labdával utóbbit, aki nem egyszer – kis túlzással – ziccerbe hozható lett volna.
goalÍgy a Dortmund védekezésének (eltolódásának) dinamikája sem lett próbára téve, vagyis jó okkal maradt kompakt Favre együttese. A másik kellemetlen pont, hogy Valverde három belső középpályása rendszerint akkor is vonalban helyezkedik (egymás mellett), amikor a csapat labdát birtokol. Ebből két dolog következik: sem a védőknek nem biztosítanak kellő mértékben passzopciót labdakihozatalnál és támadásépítésnél, sem egymás számára. Így a játék sematikussá válik, a szélsővédőket pedig meg sem próbálták bevonni az építkezésbe, hogy azzal felgyorsítsák a játékot, áthelyezzék a súlypontokat. A Griezmann bemozgásai miatt létrejövő tömörülés párosulása a statikus helyezkedéssel kezelhetetlennek bizonyult és csak az ellenfélnek biztosított játékteret az elegáns (néha egyérintős) labdakihozatalokra.
Az is kérdéses, Valverde miért nem meri meglépni Suarez padra ültetését cserébe azért, hogy Griezmann középen játszhasson? Amennyire merész húzás lenne, épp annyira logikus is, hiszen a francia technikásabb, lendületesebb és az összjátékokba is sokkal ösztönösebben lép be, mint Suarez, aki például a Bilbao elleni szezonnyitó vereség alkalmával sem tudta megfelelően összekötni a támadóharmadot a középpályával.
A Dortmund győzelmet érdemelt volna: mindvégig kompaktak és fegyelmezettek maradtak, talán túlzottan is, mert egyéniségeikből épp egy kis lezserség hiányzott (Reus, Sancho, Thorgan Hazard). Kiemelendő Guerreiro, a dortmundiak baloldali védője, akinek mind kezdősebessége, mind nyomástűrő képessége jó alap volt, hogy a Borussia direktebben építkezhessen a pálya bal oldalán a meccs bizonyos periódusaiban.
Mi több, a portugál – kihasználva a Barca csapatrészei közti üres területeket – gyakran nem csak a vonal mellett tudott feljebb lépni, középre is becsatlakozhatott a játékot szervezni. Egyszer-egyszer Benjamin Mendy néhai City-s szerepkörét idézte, ahogy szűkítésével teret nyitott az előtte játszó támadóknak. Itt egy kis kritika is belefér a hazaiakkal kapcsolatban: nem használták ki elég jól a Guerreiro adta lehetőségeket, pedig utóbbinál az offenzív attitűd nem ment sem a védekezés, sem a fegyelem rovására.
goalA Barca hibaösszességét az is méltán tükrözi, hogy miután Favre egy félidőnyi területátadás és kivárás után észlel(het)te mindezt, a második félidőre egyértelműen az irányítás kézbevételének szándékával küldhette ki csapatát, különösebb kockázat nélkül. Vitathatatlanul a Dortmund akarata érvényesült a meccsen.
Valverde együttesének szándéka nem is igazán volt körvonalazható, még amit tudatosan csináltak, az is önpusztítás volt, ez pedig egészen ritka dolog a labdarúgásban: rendszerint akkor lép fel ilyesmi, ha egy edző nem ismeri behatóan a játékosait. Jelen pillanatban a katalánok tipikusan olyan csapat benyomását keltik, akik egyszerre kiszámíthatatlanok önmaguk számára és az ellenfelek számára is; utóbbi sem pozitív, mert ez az előbbi következménye, így nem tudnak ebből előnyt kovácsolni.
A Barcelonának egy párharc után is komoly aggodalmai lehetnek a továbbjutás kapcsán, hiszen nem csak Favre, Conte is jóval következetesebb, részletgazdagabb, taktikailag karakteresebb magatartást képvisel Valverdénél.
Getty