Hírek Élő eredmények
Bayern München

Goal vélemény: Nem a Bayern München lesz az idei Bundesliga abszolút esélyese

10:30 CEST 2019. 08. 16.
Leon Goretzka Jadon Sancho Bayern Dortmund
Elemzésünkben a bajorok bajnoki esélyeit és egyetlen és egyben legveszélyesebb kihívójukat vettük górcső alá.

Nem a Bayern München lehet az idei Bundesliga abszolút esélyese. Biztosan a Bayern-szurkolók felszisszennek erre, de hogy ezt a szimbolikus helyzetet elérték a bajorok, már önmagában is valahol kudarcnak tekinthető.

Kár is lenne az illúzióért. Már a tavalyi szezont értelmezve sem kristálytiszta, a Bayern nyerte meg, vagy sokkal inkább a Borussia Dortmund veszítette el a pontvadászatot? Utóbbiak ugyanis alaposan túlteljesítették a második helyezést. Értjük ezt úgy, hogy megszerzett 76 pontjuk például még több is, mint amivel 2011-ben bajnokok lettek (75), de ezt leszámítva is nyilvánvaló, szereplésük valódi tétje, hogy a végsőkig rég nem látott izgalmat csempésztek vissza a Bundesligáb, hiszen az utolsó fordulóig nyerhettek volna.

A bajorok megszorongatása nem is véletlen, nem is a Bayern stagnálása okozta, sokkal inkább a Dortmundnál zajló tudatos építkezés érdeme. Lucien Favre személye – akaratossága/ambiciózus jelleme – illik a klub imidzséhez. Bár topklubot még nem kormányzott, játékfelfogásban nem a megalkuvás híve: vezette már rögtön első szezonjában a francia bajnokság dobogójára a Nice-t, sőt annak idején (2008/2009) a Hertha-t a negyedik helyig vitte. Favre nem megölte a Dortmund játékidentitását, hanem termékenyen nyúlt ahhoz: az alapvetően magasan kezdődő letámadást és az ellentmondást nem tűrő futóbolondságot sikerült mérsékelnie, ekképpen csapatjátékának stabil szerkezete lett, valamint a játékosoknak így már idejük és energiájuk is maradt az inkább rövidpasszos, kreatív építkezésre.

A svájci edző részletszerető látásmódja végtére is olyan erényhez vezetett a Dortmundnál, ami a valódi nagycsapatok egyik kulcsjellemzője: képesek dominálni, képesek mélyen felállt védelmet megbontani, képesek nyomás alatt is higgadtan építkezni kevés hibával, képesek a fárasztó visszatámadásokat nélkülözve is labdát szerezni, pusztán azáltal, hogy kivárják az ellenfél megingását (ha szükséges). És bár Favre hírhedt arról, hogy milyen beteges megszállottsággal figyel a részletekre, ez egy alapvetően fiatalokra is nagyszámban építkező keretnél épp elég jól pótolja a rutin hiányát.

A Dortmundnál olyan projekt van kibontakozóban, ami hossz útávon is sikeresen működhet. A jelenlegi keret olyannyira komplex, hogy Favre aggodalom nélkül nyúlhat majd a szezon során a 4-4-2-höz, a 4-1-4-1-hez, a 4-2-3-1-hez és a 4-3-3-hoz is. Thorgan Hazard érkezésével Marco Reus helye végérvényesen középre fixálódik, amivel a Borussia nem csak egy támadó középpályást nyerhet, adott esetben hamiskilencesként is számolhatnak Reus-szal, és ez mind Sancho-nak, mind Hazard-nak óriási területeket nyithat elől, amivel ki lehetne maxolni direkt támadófelfogásukat.

Hummels igazolásával pedig nagyjából beteljesedni látszik a keret univerzalitása, ami akár taktikai adalékokban is megmutatkozhat. Így már akad egy olyan játékos a védelemben, aki a saját kapuja előtt is uralni tudja a levegőt, de ha kell, szögleteknél és egyéb rögzített szituációknál is veszélyt jelenthet akár az ellenfél kapujára is, Akanji a sebességével megnyugtató biztosíték lesz hátul, ha Favre előre vezényeli Hummels-t.

Ezzel szemben a Bayern tavalyi bajnoki címe az a fajta rövid távú siker volt, ami hosszabb dimenzióban problémákat szülhet. Úgy néz ki, máris épp eleget szült. Vitathatatlan, hogy ha elveszítették volna a bajnokságot, a vezetőség jobban belekényszerült volna, hogy jelentősen frissítsenek a kereten (akár a stábon, akár a klub jelenlegi működésén is, filozófiáján), így azonban a végletekig kivárhatnak. Furcsa, hogy a BL-lebőgés sem lett cselekvésre kényszerítő erő. Már-már zavarba ejtő az a kényelem, amit a Bőrnadrágosok háza táján tapasztalhattunk az idei átigazolási szezonban.

Ahhoz képest pláne zavarba ejtő, hogy a Bayern kerete nagyon szűkös. Bármilyen bizarrul is hangzik, a Bayern München-re körülbelül az mondható most el, ami általában inkább egy megbízható középcsapatra jellemző: van egy erős kezdőtizenegyük, de semmi több. Persze, ez elég sarkos, tekintve, hogy a kezdőtizenegy tagjai javarészt a világelitbe sorolhatók, de a párhuzam jól érzékelteti, még ha bele is lendülnek a bajorok, könnyen kifulladhatnak a többfrontos terhelés közben, nem beszélve arról, hogy így edzőként is nehéz belenyúlni a játékba, kontrollálni az eseményeket.

Míg a BVB gyakorlatilag mindenkivel erősített a környékről, akivel csak érdemes volt (leszámítva Kai Havertz-t), plusz a szuperkupa tanulsága alapján úgy néz ki, a Borussia elbírja azt a plusz nyomást, hogy a nagyközönség is trónfosztást vár tőlük, addig a Bayern – bár generációváltás és keretmélyítés után ordít az öltöző – még csak neki sem állt építkezni. Jött Pavard, Lucas Hernandez és Jann-Fiete Arp (utóbbi inkább a jövő zenéje), valamint épp a napokban vált hivatalossá Perisic kölcsönvétele.

Pavard és Hernandez a védelemben multifunkcionálisnak számít, így Kimmich-ről és Alabáról is terhet vehetnek le (ők a középpályán is opcióval szolgálhatnak). Perisic megbízhatónak tűnő keretmélyítési gesztus, noha előző Internél töltött szezonjában halovány volt, a kölcsönvételével nem lehet nagyon veszíteni. Mindent figyelembe véve a védelem az a csapatrész, amelyik a legmélyebbnek és legvariálhatóbbnak tűnik, ez nem baj, csupán kevés egy hosszú, BL-meccsekkel és kihívókkal is kövezett út végig járásához.

Ami még ennek kapcsán problémás lehet, hogy a Bayern belső védői inkább egyszerű felpasszokban „jeleskednek”, nem elég technikásak ahhoz, hogy esetleges nyomás alatt egyéni megmozdulásokkal segítsék a középpályások dolgát, vagy hogy csapatrészeket átjátszó kulcspasszokkal támogassák a támadásokat. Ez nem is azokon a meccseken lesz szembetűnő, amikor a csapat dominál, hiszen Kovac a szélen zajló építkezéseket jobban preferálja, inkább a mezőnyben viszonylag kiegyenlített meccseken lehet ebből baj, vagy akkor, amikor az ellenfél gyors visszatámadásokat intéz a Bayern kapujához közel.

A Bőrnadrágosok középpályája viszont félelmetesen vékony. Az edzőmeccsek tanulsága alapján Kovac 4-3-3-ban és  4-2-3-1-ben gondolkodik, ezekhez a formációkhoz azonban nagyon kevés a középső középpályás a csapatban, és akik vannak sem kockázatmentesek. Thiago, Javi Martínez (kis túlzással egy újabb előretolt középhátvéd, aki sérülékeny is), Goretzka, Tolisso és Sanches, aki rejtély, miben adhatna hozzá a csapat játékához.

És, ha mindez nem lenne elég, e téren könnyen a tanácstalanság érzülete lehet majd uralkodó, hiszen, ha az ellenfeleknek sikerül semlegesíteniük Thiago-t, az általában ahhoz vezet, hogy a Bayern hiába birtokolja a labdát, nem tud vele mit kezdeni, ezt a szuperkupadöntő után is nyugtázhattuk. Nem nehéz egyébként kikapcsolni a spanyolt, egy emberfogó középpályás és egy a passzsávokat lezáró középpályás épp elég meddővé teszi. Kovac óriási edzői kihívás előtt áll annak kapcsán, hogy Thiago-nak olyan pozíciót találjon, ahol kevesebb nyomás nehezedik rá. Megoldás lehet az is, ha a szélső középpályások/szélsőtámadók közül valakit azzal bíz meg, hogy középre mozogjon, ezzel a védekező játékosok figyelmét magára vonva és az ellenfél csapatvédekezésének természetes dinamikáját megbontva.

De mindebben bízni kiábrándító lehet egy nagycsapatnál. Nem csak a konkrét pozícióját és szerepkörét, a tehermentesítését is illő lenne megoldani, ha őt szánják gyújtópontnak. Ez a szuperkupa döntőn szintén nem működött, elég sokszor kötötte le az energiáit, azzal, hogy látszólag ő volt Reus-ra ráállítva. Ez sem lesz egyszerű feladat, mert Tolisso és Javi Martinez tűnik ideális társnak Thiago mellé, ha Kovac szabadabb szerepkört akar szánni neki, hiszen kicsivel jobbak a párharcokban, mint Goretzka, így utóbbit sok esetben a padra kéne száműzni. Nem csak kevés tehát a lehetőség a belső középpálya taktikus megszervezésére, a meglévő opciók is azt mutatják, olykor komoly áldozatokat kéne meghozni. Pedig Goretzka és Thiago alapvetően jól kiegészítenék egymást, előbbi a hosszú kulcspasszok mestere, utóbbi a rövideké, de együtt igazán termékenyek akkor lehetnének, ha a Bayern a jelenlegi középpályáját megtoldaná még egy nagy munkabírású szűrő igazolásával.

A hír, amely szerint Coutinho-t megkörnyékezné a Bayern, csak most villant fel, mégis a nyár egyik leginkább magától értetődőbb transzfere lenne. Egyértelmű, a brazilnak térre és bizalomra lenne szüksége, Kovac-éknak pedig egy olyan játékosra, aki köré kicsit lazább alakzatot lehet építeni. Valószínűsíthető, hogy Coutinho-val sok gól, megannyi gólpassz és meccsenként legalább 2 kulcspassz is érkezne. És épp az ő érkezése kapcsán nyerne új értelmet Pavard és Hernandez érkezése is, akik jóval defenzívebbek Kimmich-nél és Alaba-nál . A két szélen előbbi kettő szerepeltetése azzal kecsegtetne, hogy szükség esetén Goretzka, Thiago és Coutinho is együtt játszhassanak kellő biztosítással mögöttük. De az is kérdés, Kovac hajlandó lenne-e lemondani széljáték-fanatizmusáról, mert abban az esetben Coutinho-val még egy 4-3-1-2-es szisztéma is megteremthető lenne elől akár a Perisic-Lewandowski, akár a Gnabry-Lewandowski párossal.

Ellenkező esetben szinte biztos, hogy a szélen számolna Kovac Coutinho-val, viszont már csak azért is lenne kifizetődő középen alkalmazni, mert Lewandowski-ról is terhet vehetne le, aki, mióta egyre többet lép vissza a középpálya közelébe (megjegyezzük sikerrel, hiszen előkészítésekben is egyre jobb), mintha kevésbé lenne koncentrált a kapunál, így már nem a lengyel kéne variálja a csapat belső egyensúlyát, hanem egy nála sokkal mozgékonyabb játékos. A gond csak az, hogy Niko Kovac inkább tűnik kompromisszumkész edzőnek, mintsem taktikai forradalmárnak.

Nehéz eldönteni, hogy Kovac-ék meghökkentően szűk kerete tudatos koncepció-e, ez csak Kimmich és Alaba használhatósága miatt jöhet szóba, vagy szakmai gyávaság. Utóbbi alatt azt értjük, hogy nyilván minél kevesebb a minőségi játékos egy keretben, annál könnyebb kézben tartani az öltözői hangulatot, hiszen aligha kell 90 percért hisztiző sztárokat a padra ültetni.

Bayern-szurkolóként, talán nem bánná az ember a kilátásokat, mert egy ekkora klubnál az esetleges sikertelenség pozitív átalakulást és szemléletváltást von maga után. A bajoroknál az is nagy kérdés lesz, mit tudnak majd kezdeni azzal a közhangulattal, hogy címvédőként mégsem ők az új bajnokság kirakatesélyesei. Topklubnál inkább ez jelent komoly lélektani terhet, nem az, ha a legjobbnak kiáltják ki őket.

Jelen állás szerint azt tartjuk a legvalószínűbbnek, hogy a Dortmund mind a bajnokságban, mind a BL-ben többet érhet el a 2019/2020-as kiírás során, hiszen nem csupán egy erős kezdőt tudnak pályára küldeni, a keretnek mélysége is van, akad pozíció, ahol három azonos képességű játékos is bevetésre vár, ahhoz pedig még minőség és megfontoltság is párosul.  A Bayern München tájékán nem csak a szűk keret rizikós, az is nagy kérdés, Niko Kovac taktikai igényei vajon alkalmasak-e arra, hogy legalább a meglévő csapatot maximálisan kihasználja.

Kattints ide, látogass el a Goal Magyarország Facebook oldalára, és kövesd velünk ott is a focivilág legfrissebb eseményeit!