A magyar labdarúgó-válogatott Feröer ellen 1-0-ra nyerni tudott, így tizenhárom szerzett ponttal csoportja harmadik helyén zárta a vb-selejtezőket. Bernd Storck tehát az Eb-szereplés után nem tudta újabb nagy tornára vezetni a nemzeti tizenegyet, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy összecsaptak a feje felett a hullámok. A közvélemény nagy része a távozásában bízik, míg ő a győzelem után a szurkolókat kritizálja. De hogyan is jutott idáig bő két és fél év alatt? Hogyan lett az ismeretlen német sportigazgatóból Eb-hadvezér, majd – sokak szemében – bukott kapitány? Elemzésünkben Bernd Storck magyarországi pályafutását tekintettük át a kezdetektől mostanáig.
DÁRDAI SZAVA ÉS A TÍZ MÁSODPERCES EDZÉS
A Magyar Labdarúgó Szövetség új utánpótlás-sportigazgatója Bernd Storck – szólt a bejelentés 2015 márciusának elején. Akkor sokakban felmerült a kérdés: ki is ez a német fickó, akinek a magyar futball szakmai irányítását adták a kezébe? Aztán megnyugodtunk, legalábbis egyfajta védőhálót adott Storcknak, hogy Dárdai Pál ajánlására érkezett. De miért is javasolta őt a Kapitány, honnan jött, mit csinált eddig – és mit fog csinálni ezután?
Storck szakmai előéletének magyar szemmel kétségkívül legérdekesebb momentuma, hogy az akkortájt a berliniek játékosmegfigyelőjeként dolgozó szakember fedezte fel a Herthának Dárdait.
csakfoci
Hat éven át volt a klub másodedzője, majd dolgozott a Wolfsburg, a Partizan Belgrád és a Borussia Dortmund stábjában is, majd egy éles váltással kelet felé indult. Két esztendőt Kazahsztánban töltött, ahol az FK Almaty és az U21-es válogatott edzőjeként kezdte, majd szövetségi kapitány lett belőle, ezután újabb kétéves ciklus következett, ezúttal az Olimpiakosz U21-es gárdájánál.
Sokat tapasztalt tehát, és nem volt ismeretlen számára a némettől eltérő közeg sem, azonban igazán nagy felelősséget csak Kazahsztánban bíztak rá. Többi állomáshelyén egy volt a stábtagok közül, és az átütő siker is váratott magára - így számára az MLSZ ajánlata valódi lehetőség volt, hogy megmutassa tudását, megvalósítsa az elképzeléseit.
kazahsztán
A német szakember nem sokat teketóriázott, szinte berúgta az ajtót, amikor munkához látott. Gyorsan világossá tette, nagyon határozott elgondolása van arról, mit akar látni, és ha valami nem tetszik neki, azt sem rejti véka alá. Az egyik utánpótlás-válogatott edzését tíz másodperc után állította meg, annyira felbosszantotta, amit a pályán látott, a korosztályos csapatok stábjában pedig valódi nagytakarítást rendezett. A szakmai stáb nagy részének megköszönte a munkáját, és új, nagyrészt német edzőkkel pótolta őket.
Ezzel a húzással villámgyorsan megosztotta a közvéleményt. Voltak, akiknél kiverte a biztosítékot, ám a többség pozitívan reagált, hiszen a drasztikus módszerekben a valódi változtatási szándékot, egy új, a korábbinál sikeresebb út első lépését látták.
AZ EMBER, AKI A SAJÁT FEJE UTÁN MENT
Nem sokkal a viharos bemutatkozását követően kiderült, az újdonsült sportigazgató vezeti majd az U20-as válogatottat az új-zélandi világbajnokságon. Kézenfekvőnek tűnt a választás, és az is benne volt a levegőben, ha ez az ember ennyire tud kritizálni, hát itt az alkalom, mutassa meg, hogyan is kéne csinálni.
Storck U20-as kapitányként sem hazudtolta meg a habitusát. Ami a későbbiekben is folyamatosan szembeötlő volt vele kapcsolatban, azt már itt is megmutatta: mindig a saját feje után megy, sokszor árral szemben is. Kihagyta ugyanis az utazó keretből a korábbi években biztos pontnak, alapembernek számító Bobál-ikreket, az akkoriban Hollandiában légióskodó Vida Kristophert, és az NB I-ben rendszeresen játszó Balogh Norbertet, több olyan futballistának azonban lehetőséget adott, akiknek szerepeltetését a közvélemény meglehetős értetlenkedéssel fogadta. De bejött neki. Nagy Ádám a világesemény egyik nagy felfedezettje lett, és azóta a felnőtt nemzeti csapat alapembere, és Sallai Roland is debütált már az A-válogatottban, ciprusi klubjával pedig a BL-ben szerepel. A mieink Észak-Korea kiütése után ugyan Brazília és Nigéria ellen is alulmaradtak, ám így is nyolcaddöntőbe jutott, ahol azonban a szerbek a végállomást jelentették számunkra.
AZ ÚJONC, A KIFLI, ÉS AZ ÉJJEL, AMI SOHA NEM ÉRHET VÉGET
A többség mégis pozitívan értékelte az utánpótlás-vébét, és nem sokkal ezután újabb nagy bejelentést tett az MLSZ: miután a Hertha döntésének értelmében Dárdai Pál nem folytathatta a munkát szövetségi kapitányként, Storck az utánpótlás irányítása mellé a felnőtt válogatott vezetését is megkapta. A hátralévő négy Eb-selejtezőt kedvező helyzetből várhattuk, élt az esély a kijutásra, vagy a pótselejtező kiharcolására. Dárdai örökébe lépni azonban nem kis feladat, és ezzel a nyomással a német edzőnek is meg kellett küzdenie. A Herthát irányító kollégája olyan népszerűségnek örvendett, amit nem sokan mondhatnak el magukról a magyar futballban, és rengetegen úgy érezték, nélküle nem lesz ugyanolyan a válogatott, legyen bármilyen szakember is Storck.
A német tréner a románok ellen Dárdaihoz hasonlóan egy ponttal debütált, majd Észak-Írország otthonában kis híján első győzelmét ünnepelhette, ám a 91. percben egalizáltak a hazaiak. Feröer ellen tehát három pont kellett, és ugyan az első játékrészben döbbenet lett úrrá a Groupama Arena lelátóján, hiszen vezetést szereztek az északiak, fordulás után azonban jött Böde, és duplájával életben tartotta a magyar álmokat. A görögök elleni gólzáporos vereségnek gyakorlatilag nem volt jelentősége, készülhettünk a pótselejtezőre az ”álomsorsolást” kiáltó norvégok ellen.
Storck ekkor ismét váratlant húzott, és a Dárdaitól megörökölt stábját teljesen átalakította. Új kapusedzőt és segítőket vett maga mellé, többek között érkezett a németek legendája, Andy Möller, és a kijutásról döntő párharcnak már saját embereivel az oldalán futott neki. A saját feje után ment Oslóban is, amikor kezdőcsapatba állította a Videotonnál kegyvesztetté vált, és hónapok óta tétmérkőzés nélkül tengődő Kleinheisler Lászlót.
És megint bejött neki. Az újonc megszerezte a mieink győztes gólját, a visszavágón pedig a szintén sokak által lesajnált Priskin varázsolt egy hatalmas ”kiflit” a norvég kapuba, a magyar válogatott kettős győzelemmel vívta ki 44 év után az Eb-szereplés jogát.
Getty Images
Magyarországon hosszú idő után ismét valódi futball-láz uralkodott, és a válogatott a szurkolók elképesztő támogatása mellett a franciaországi kontinenstornán rátett még egy lapáttal. Sokan már a kijutást is csodaként aposztrofálták, ám itt még messze nem volt vége. A nemzeti tizenegy alaposan rákészült a megmérettetésre, az Eb-n pedig a belefektetett munka meghozta a gyümölcsét. Ausztriát legyőzve, Izland és a későbbi Európa-bajnok portugálok ellen pedig egy-egy pontot szerezve, csoportelsőként jutottunk a legjobb tizenhat közé. Ez volt az a teljesítmény, amit még talán a legoptimistábbak sem vártak, az eredmények hatására pedig mind Franciaországban az utcákon és a lelátón, mind itthon olyan hangulat kerekedett, amit sosem felejt el, aki átélte. A legjobb tizenhat között a belgák ugyan a végállomást jelentették számunkra, ám a hazatérő válogatottat sokezren ünnepelték a Hősök terén.
mti.hu
MENNYBŐL A POKOLBA
Ha csak idáig néznénk Bernd Storck magyarországi szerepvállalását, egyetlen szó lenne megfelelő: sikertörténet. Idejött ismeretlen német edzőként, majd bizonyított, és magyarok millióinak szerzett felejthetetlen pillanatokat. Azonban az Eb óta sok víz lefolyt a Dunán, a német szakember pedig a mennyből a pokolba jutott.
A franciaországi szereplés eufóriájával telve futottunk neki a világbajnoki selejtezősorozatnak, és ugyan a csoport nem tűnt könnyűnek az Európa-bajnok portugálokkal és a rendkívül masszív Svájccal, ám mégis bíztunk, hittünk benne, hogy a kontinensviadal csak az első lépés volt, és 1986 után talán ismét lesz esélyünk vb-n is bizonyítani. Nem így lett, és Storck tíz mérkőzés alatt ünnepelt szövetségi kapitányból a kritikák céltáblája lett – joggal. Ez a selejtezősorozat ugyanis visszarángatott minket a földre, és számos dologra kíméletlenül rávilágított. Lehet-e valaki egyszerre jó kapitány és jó sportigazgató? Az Eb-ig úgy hittük, igen. Azóta kiderült, talán mégsem. Ha csak annyit írunk: a magyar labdarúgó-válogatott ismét nem jutott ki a világbajnokságra, abban – tegyük a szívünkre a kezünket – sok meglepetés nincs. Azonban akadtak olyan momentumok, melyek a puszta ténynél sokkal mélyebb sebet hagynak maguk után, és megkérdőjelezik Bernd Storck pozícióját.
Már a kezdet is hidegzuhannyal ért fel, értékes pontokat vesztettünk idegenben Feröer ellen. Valószínűleg akkortájt nem sokan gondolták volna, hogy nem ez lesz a legnagyobb kudarcunk a sorozatban. Egy hónappal később jött a Svájc elleni hazai megmérettetés, és utólag visszagondolva talán itt volt a fordulópont. Itt tört meg valami a kapitány és a csapat, a kapitány és a szurkolók között.
Ezen a találkozón ugyanis jól játszottunk. Gólokat lőttünk egy magasabbra taksált riválisnak, és az utolsó pillanatokig reális esélyünk volt a pontszerzésre, akár a győzelemre is. A Svájc elleni egy olyan találkozó volt, amelyre hatalmas közhellyel azt mondhattuk: így ki lehet kapni. De a tény az tény, mégiscsak pont nélkül maradtunk, és ugyan talán Lettországban hoztuk a legsimábban a győzelmet, Andorra ellen pedig - legalább hazai pályán… - a kötelező három pontot, valami mégis megváltozott. A svédek elleni felkészülési találkozón vereséggel zártuk az évet, és utólag kiderült, ez egy lehangoló sorozat első állomása volt.
A 2017-es év ugyanis kudarcok sorát hozta magával. A portugálok simán elintéztek minket Lisszabonban, ez ugyan fájt, hiszen kijózanító pofon volt azt követően, hogy az Eb talán legjobb meccsén 3-3-as döntetlent játszottunk Cristiano Ronaldóék ellen – de keveseknél verte ki igazán a biztosítékot. Az oroszok elleni bántóan egyoldalú vereséget is elintéztük annyival, hogy felkészülési mérkőzés, de aztán jött a totális mélypont.
2017. június 9.: Andorra – Magyarország 1-0 (Marc Rebes 26.)
Ez a mérkőzés hasonló indulatoktól kísérve íródott a magyar futball történelemkönyvébe, mint Irapuato, a máltai csúfos vereség vagy épp a hollandok elleni 8-1-es zakó…
mlsz.hu
Persze magyarázat erre is volt, a sok hiányzó, a kellemetlen stílusú ellenfél, meg úgy nagyjából minden a mi dolgunkat nehezítette a kapitány meglátása szerint. Azonban olyan esetben, ahol ő ad ”kimenőt” a játékosoknak, mondván, hogy a klubok érdekeit is szem előtt szeretné tartani – burkoltan azt az üzenetet közvetítve, hogy ”tök mindegy, kikkel, Andorrát akkor is meg kell verni” – talán nem szerencsés a hiányzókra hivatkozni. Megint a saját feje után ment – de ezúttal nem jött be neki. Nagyon nem.
Ha a közvélemény nem is, az MLSZ kiállt mellette a történelmi kudarc után, és folytathatta a munkát a nemzeti csapat élén. Ennek örömére a harmatgyenge letteket itthon is megvertük, ami legalább arra jó volt, hogy a négymeccses, rúgott gól nélküli nyeretlenségi sorozatunkat megszakítsuk. A portugálok ellen itthon sem termett nekünk babér, és ugyan a vb-szereplést célnak tekintve tétje már nem volt, de reménykedtünk a szép befejezésben, és legalább a csoport harmadik helyének megszerzésében.
Az utóbbi meg is lett, de a szép befejezés elmaradt. Svájcban komoly zakóba szaladtunk bele, és tovább erősödtek a Storck távozását kívánó vélemények, amelyek az elmúlt hónapokban hol kisebb, hol nagyobb erővel, de folyamatosan jelen voltak a közbeszédben.
A Feröer elleni meccs pedig sokaknál az utolsó csepp volt a pohárban. Az északiak ellen ugyan Böde révén begyötörtük a győztes gólt, így a minimumot elértük, ám a mutatott játék érthető elégedetlenségre adott okot. Ám a pályán történtek csak a felháborodás egyik okaként jelentek meg, a szövetségi kapitány ugyanis a találkozó után tovább szította az indulatokat megdöbbentő nyilatkozatával. Az nem volt újdonság a szavaiban, hogy a legkilátástalanabb eseményekre is jó érzékkel talál mentséget, magyarázatot, indokot, e téren korábban is komoly erényeket csillogtatott. Ám a szurkolókra irányuló kritika a legméltatlanabb megnyilvánulás volt a magyar futball elmúlt éveinek nyilatkozatait vizsgálva. Azokat az embereket bűnbaknak beállítani ugyanis, akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva a leginkább letargikus pillanatokban is a nemzeti tizenegy mellé álltak, minimum igazságtalan.
Számtalanszor hallhattuk ugyanis a kapitánytól, mennyire sokat számított a csapatnak a drukkerek támogatása, bizalma, és az Eb-n azt is megtapasztaltuk, Európában is kiemelkedő, amire a magyarok képesek a lelátón. Feröeren, Lettországban, Portugáliában, Andorrában és Svájcban is komoly támogatást kapott a drukkerektől a csapat, a hazai mérkőzésekre pedig rendre megtelt a Groupama Aréna. Azonban a bizalom olyasvalami, amit el is lehet veszíteni.
És a jelek szerint Bernd Storck eljátszotta a szurkolók bizalmát, aztán olajat öntve a tűzre, a drukkereken kérte számon a csapat teljesítményét. Ez pedig olyasvalami, ami sokkal mélyebb seb a szerzett pontok számánál, andorrai vagy svájci vereségnél.
Ugyanis azt Pintér Attila rövid, de annál emlékezetesebb regnálása óta újra megtanulhattuk: az a szövetségi kapitány, aki eljátssza a szurkolók bizalmát, az nem biztos, hogy jól jön ki ebből a helyzetből, akár meg is bukhat.
