Goal portré: A kapus, aki a világvége miatt vonult vissza

Hozzászólások()
Getty
Malária, apokalipszis és a gyilkos kór... Mindezt legyőzte a különc kapus, hogy visszatérjen a futballba - de nem szombatonként.
Számos oka lehet, amiért egy profi labdarúgó meghozza a nagy döntést, és szögre akasztja a stoplist. Sérülések, az idő vasfoga, vagy a vágy, hogy több időt tölthessen a családjával - mind érthető, megszokott indok arra, hogy valaki kilépjen a mókuskerékből, az edzések és meccsek monotonitásából, és befejezze a pályafutását. Olyan futballista azonban mindössze egyetlen van, aki a közeledő világvége miatt döntött a visszavonulás mellett. A Mallorca és az argentin válogatott korábbi kapusa, Carlos Roa pályafutása csúcsán fordított hátat a labdarúgásnak, ugyanis meggyőződése volt, hogy az ezredfordulón eljön az apokalipszis. A futball egyik nagy túlélője, a különc hálóőr később visszatért a zöld gyepre, és annak ellenére is folytatta, hogy a gyilkos kórral is meg kellett küzdenie.

Roa már a kezdet kezdetén lenyűgöző ellenálló képességről tett tanúbizonyságot. Ifikorában, a Racing Club játékosaként súlyos betegség terítette le, a csapat nyári edzőtáborában, Afrikában ugyanis maláriás lett, ám nem adta fel, és visszatért. Pályafutása a Lanus-hoz vezetett, és tevékeny részese volt a klub történetének első jelentősebb sikerének, ugyanis 1996-ban elhódították a CONMEBOL kupát. A következő szezonban aztán jött a nagy áttörés, a spanyol élvonalban szereplő Mallorca szerződtette a kapust. Első szezonja remekül sikerült, ez pedig megnyitotta az utat számára a válogatottba is, ahol rögtön hőssé vált. Az 1998-as világbajnokságon ugyanis az albiceleste színeiben kivédte David Batty büntetőjét az emlékezetes, angolok elleni nyolcaddöntőben, továbbjutáshoz segítve hazája nemzeti tizenegyét. A legjobb nyolc között ugyan Dennis Bergkamp drámai, utolsó perces találata - melyet sokan azóta is a vb-történelem egyik legszebb góljaként aposztrofálnak - ugyan összetörte a tíz emberrel küzdő Argentína álmait, ám Roa már-már emberfeletti produkciója a torna során jelentősen növelte a kapus elismertségét.

Carlos Roa

Klubjában is folytatta a remeklést az argentin hálóőr, a Mallorca története legsikeresebb szezonját produkálva a dobogó harmadik fokán zárt, és az ekkor 29 esztendős Roa egyetlen lépésre volt attól, hogy posztján a világ legjobbjai között tartsák számon. Nem meglepő módon több sztárcsapat is élénk érdeklődést mutatott iránta, a Manchester United elszántan figyelte, és Peter Schmeichel helyettesének szánták az Old Traffordon. A vörös ördögök akár tízmillió dollárt is fizettek volna a megszerzéséért.

Az istenfélő kapusnak, aki ekkoriban a Hetedik Nap adventistái elnevezésű szekta lelkes híveként élt, azonban teljesen más tervei voltak. Roa meg volt győződve róla, hogy az ezredfordulóval elérkezik az apokalipszis, ezért 1999-ben egyszerűen hátat fordított a labdarúgásnak, hogy felkészüljön a világvégére. Vagyontárgyait, javait mind elajándékozta, és mindenki szeme elől eltűnt. Végül Villa de Sotóban, egy Cordoba hegyei között fekvő aprócska faluban telepedett le, ahol családjával mindentől elszigetelten élt, és várta az apokalipszist.

- Sohasem akartam labdarúgó lenni, és egyáltalán nem hiányzik a futball. Boldog vagyok nélküle - mesélte egy interjúban, amikor az Ole nevű lap kitartó munkatársa hat hónap kutatás után végül megtalálta a remeteéletet választó kapust. A világvége azonban nem jött el, Roa boldogan hagyta ott száműzetését és ismét besétált a Mallorca ajtaján - azonban már azzal a feltétellel, hogy szombatonként nem hajlandó dolgozni.

- Jót tett nekem a szünet. Kipihenten, felfrissülten és boldogan jöttem vissza, és lelkesen folytattam a labdarúgó-pályafutásomat - mesélte évekkel később a hálóőr a Guardian-nek. Roa azt is hozzátette, hogy új meggyőződését jól fogadta a környezete. - Senki sem kérdőjelezte meg vagy bírálta a döntésemet, még a sajtó sem - fogalmazott, mikor arról kérdezték, milyen visszhangja volt, hogy szombatonként ezentúl nem hajlandó dolgozni.

Carlos Roa

Talán a történtek fényében nem meglepő módon Roa sosem tudta megközelíteni korábbi teljesítményét Spanyolországban. A Mallorcánál honfitársa, Leo Franco mögé szorult a posztján, 2002-ben pedig a másodosztályú Albacetéhez igazolt. Újdönsült csapatát ugyan feljutáshoz segítette, ám 2004-ben az egész addigi életét alapjaiban megrengető hírt kapott. A kapusnál ugyanis hererákot diagnosztizáltak az orvosok, amely arra kényszerítette, hogy ismét visszavonuljon. A rá annyira jellemző, makacs, megfellebbezhetetlen elhatározás azonban ezen a nehézségen is átsegítette, legyőzte a gyilkos kórt, és gyógyulását követően hazájában, az Olimpo színeiben a profi futballba is visszatért, mielőtt 2006-ban végleg szögre akasztotta volna a kesztyűt. Visszavonulása után a Lechuga, vagyis Saláta becenevű hálóőr - utalva szigorúan vegetáriánus étrendjére, ami a marhahús-őrült Argentínában különösen szokatlannak számított - belevetette magát az edzősködésbe.

A cikk lejjebb folytatódik

Eleinte alacsonyabb osztályú kluboknál foglalkozott kapusokkal, majd csatlakozott korábbi válogatottbeli csapattársa, Matias Almeyda stábjához a River Plate-nél. A nagymúltú, ám ekkor gazdag történelméhez méltatlan módon csak a második ligában szereplő csapattal kivívta a feljutást, majd hű maradt barátjához, és a Banfield-hez, később pedig a Chivashoz is követte Almeydát. A mexikói klub kötelékében 2015 óta dolgozik, azóta négy trófeához segítette a guadalajarai együttest. Almeydához fűződő lojalitása kis híján botrányt is okozott, ugyanis hajszál híján összeverekedett egy operatőrrel, aki a River kiesésén gúnyolódott.

- Rossz keresztény voltam. Szükségem van a hitre, forgatnom kell a Bibliát és bízni benne, hogy Isten vezetni fog engem - ezek voltak Roa búcsúszavai 1999 júniusában, amikor hátat fordított a labdarúgásnak, és a világvégét várta. De a sorsnak más tervei voltak a kapussal, és a sportág tárt karokkal fogadta őt vissza, amikor a hererákot és az apokalipszist is legyőzte, hogy folytathassa elképesztő történetét.

Carlos Roa

Bezárás