Hírek Élő eredmények
Manchester City vs Tottenham Hotspur

Goal Elemzés: Guardiola vs Pochettino, avagy így nézett ki mágnestáblán az év meccse

12:00 CEST 2019. 04. 18.
Fernando Llorente Tottenham ManCity 17042019
Taktikai elemzésünkben ezúttal a Manchester City és a Tottenham Bajnokok Ligája-összecsapásának érdekességeit vizsgáltuk meg.

A Tottenham egy parádés, gólgazdag és érzelemdús meccsen 4-3-as vereséget szenvedett a Manchester City ellen, de Mauricio Pochettino csapata 4-4-es összesítéssel és idegenben lőtt több gólnak köszönhetően bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. Taktikai elemzés az év eddigi legjobb meccséről.

Pep Guardiola az idegenben 1-0-ra elveszített találkozón meglehetősen konzervatív, 4-2-3-1-es felállásban küldte pályára a csapatát, aminek köszönhetően ugyan a Tottenham jól működő letámadása ellen is labdát tudtak birtokolni, de az ellenfél kapujára nagyon kevés veszélyt jelentettek.
Ahogy az várható volt, a Manchester City edzője ezúttal visszatért a megszokott 4-3-3-hoz (erről bővebben ebben az elemzésünkben olvashatsz), és De Bruyne mellett a sérüléséből felépülő Bernardo Silva is visszatért a kezdőcsapatba. Az egyedüli komoly hiányzó Fernandinho volt, aki csak a meccset megelőzően tudott részt venni egy könnyített edzésen, és csak a kispadra tudott leülni.

A másik oldalon Pochettinónak eszébe sem jutott, hogy ráüljön az eredményre (a City ellen ez öngyilkossággal ért volna fel), és Harry Kane hiányában Lucas Moura és Son kezdett elől, mögöttük pedig Eriksen, Alli, Sissoko és Wanyama szerepelt a középpályán, így rajzolódott ki az észak-londoniak gyémánt formációja.

A kezdőtizenegyek és a két csapat alapfelállása:

Ebben a szezonban már többször láthattuk (legutóbb például a Liverpool - Tottenham meccsen, ahol Pochettino hasonló formációt alkalmazott a pálya közepén), a 4-3-1-2-es felállás egyik legkomolyabb hátránya, hogy az egymáshoz közel helyezkedő három belső középpályásnak nagyon nehéz dolga van a szélek levédekezésében, és ezt Pep Guardiola is hamar felismerte. A Manchester City igyekezett kihasználni, hogy a középpálya lassú tolódása miatt a hosszú oldalon helyezkedő szélső rendre üresen maradt. Ebben segített, hogy De Bruyne és David Silva magasan, az ellenfél középhátvédje és szélső védője között helyezkedett, és a megfelelő pillanatban elindított keresztbemozgással vonták el Trippier és Rose figyelmét, hogy Sterling és Bernardo Silva teljesen szabadon juthasson labdához. A manchesteriek első találatánál Trippier követte a befelé mozgó David Silvát, így Sterling kaphatta szabadon a labdát, hogy utána befelé cselezve kilőhesse a hosszú sarkot, míg a második gólnál De Bruyne beindulása vonta el Rose figyelmét, aki már későn tudott kilépni a labdához jutó Bernardóra, akinek a lövése végül az angol védő lábáról pattant a kapuba.

A Tottenham felállásának viszont nem csak hátránya, de előnye is volt: Pochettino csapata nem csak létszámfölénybe tudott kerülni a középpályán, de a villámgyors Moura és Son egy az egyben maradt a City középhátvédeivel. Ráadásul Gündogan közel sem tudja védekezésben olyan jól olvasni a játékot, mint Fernandinho, és az első észak-londoni gólnál az ő helyezkedési hibája is kellett ahhoz, hogy Eriksen veszélyes pozícióban labdát kapjon, majd Laporte rossz felszabadítási/passzkísérlete után Son egyből lőtt a kapuba.

A szezon során rendkívül megbízható teljesítményt nyújtó Laporte a Tottenham második góljánál is nagyot hibázott, és az ő labdavesztése után a vendégek ismét lendületből vezethették rá a City védelmére a labdát, hogy Son egy Sterlingéhez hasonló gyönyörű csavarással újabb gólt szerezzen.

A Manchester City egy gyorsan elvégezett szabadrúgás után egy De Bruynére jellemző laposan középre lőtt labdát követő Sterling góllal vezetést szerzett, és Pochettino ezt követően szervezte át csapata játékot, hogy hatékonyabban tudjanak védekezni a pálya szélén. A Spurs 4-2-3-1-re állt át: Son visszahúzódott a bal, Eriksen pedig a jobb oldalra, így a Tottenham támadásban is kevésbé volt veszélyes, de a széleken hatékonyabban tudtak védekezni, Pochettino ezáltal véget vetett a gólfesztiválnak.

Az argentin mesternek azonban hamarosan ismét át kellett szerveznie a csapatát, Moussa Sissoko ugyanis megsérült, és a helyére nem a rutintalan Oliver Skipp, hanem egy csatár, Fernando Llorente állt be, a Tottenham pedig a folytatásban már 4-4-2-es felállsában futballozott úgy, hogy Dele Alli foglalta el Sissoko helyét Wanyama mellett a védelem előtt.

Az angol válogatott játékosnak egyáltalán nem ez a természetese posztja, és ez főleg védekezésben mutatkozott meg. Alli dolgát az is megnehezítette, hogy a második félidőben De Bruyne többször is mélyebbre visszalépett, hogy utána fel tudja hozni a labdát, ráadásul David Silva is beljebb húzódott, hogy túltöltsék a bal oldali félterületet, és végül ez vezetett Agüero góljához is, amivel már a Manchester City állt továbbjutásra.

Mivel az eredmény már a City-nek kedvezett, ezért Guardiola igyekezett a biztonságra törekedni. A 63. percben Fernandinho váltotta David Silvát, a manchesteriek pedig átálltak az odavágón is látott 4-2-3-1-es felállásra, és már nem helyeztek akkora nyomás a vendégekre, mint a második játékrész első felében. A Tottenham így némileg ki tudott jönni a szorításból, és egy szöglet után Llorente karjáról, majd a csípőjéről a kapuba pattant a labda.

A baszk csatár találata rengeteg vitát váltott ki, ugyanis az egyik visszajátszsásból egyértelműen látszik, hogy a karjára csorog le a labda, de a jelenlegi szabályok értelmében kezezés esetében a szándékosságot kell figyelembe venni, ezt pedig a videózás után tökéletesen kizárhatta a játékvezető, Llorente ugyanis teljesen a testéhez szorította a karját. Ez a szabály egyébként július 1-től módosulni fog, onnantól kezdve érvényteleníteni kell minden találatot, amelynél egy játékos kézzel ért labdához, de a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint ezt a gólt meg kellett adni.

A mérkőzésből már csak kevés idő volt hátra, ezért Pochettino is biztonsági megoldást választott. Lucas Moura helyére beküldte Ben Daviest, így a hajrában már két balhátvéddel állt fel a Spurs, Guardiola pedig a 84. percben Mendy helyére beküldte Sanét, hogy magasan a bal oldalon játszva próbálja széthúzni a betömörülő vendég védelmet.

Az utolsó percekre a Manchester City hatalmas nyomást helyezett a Tottenhamre, és ennek következtében jött az igazi dráma: Eriksen pontatlan hátrapasszába Bernardo Silva kapott bele, így a labda Agüeróhoz, majd Sterlinghez került, aki megszerezte a harmadik gólját a meccsen. Viszont Bernardo érintésének pillanatában Agüero lesen helyezkedett, így hiába örült néhány pillanatig Pep Guardiola, a VAR segítségével a játékvezető les miatt jogosan érvénytelenítette a találatot.

Összességében a Manchester City ezen a mérkőzésen eleget tett a továbbjutás kiharcolásáért, de az első meccsen alkalmazott konzervatív taktika bekérte az árát. Mauricio Pochettinót pedig dícséri, hogy a több hiányzó kulcsjátékos ellenére is proaktívan, gólszerzésre törekedve küldte pályára a csapatát, majd pedig reagálni tudott a City játékra, miután a csapat két fontos idegenbeli gólt is szerzett. Ennek ellenére a második félidőben a Spursnek bőven szüksége volt a szerencsére is, de a két meccs alapján nem mondható, hogy érdemtelen lenne az észak-londoni csapat továbbjutása.

Kattints ide, látogass el a Goal Magyarország Facebook oldalára, és kövesd velünk ott is a focivilág legfrissebb eseményeit!