Goal elemzés: A PSG üzeneteket küld, de keretet nem épít

Hozzászólások()
Getty/Goal
Elemző cikkünkben a párizsi sztárcsapat igazolási politikáját vettük górcső alá.

Átigazolási időszakok jönnek-mennek, de egyik sem hasonlít a másikra a Paris Saint-Germain-nél. A Bajnokok Ligájában bekövetkezett Barcelona elleni katasztrófa után a klubvezetés a szilánkokra tört bizalmat próbálja összeragasztani, a keretépítés viszont mintha háttérbe szorult volna.

Mintha eltört volna valami a francia főváros klubjában. Július közepén járva azt látjuk, hogy a rivális Girondins Bordeaux hivatalos Twitterén zrikálja a fővárosiakat (“A Videoton ugyan megverte a Kaljut tegnap 3-0-ra, de tudjuk néhány hónapja, hogy a 4-0-ás előny sem jelent automatikus továbbjutást”), Hatem Ben Arfa a személyes márkaépítés eszközével élve sokadik videóját küldi nárcisz lelkéről, legutóbb Martin Luther Kingnek az igazságtalanságról kifejtett gondolataival célzova arra, hogy mélyen sérelmezi, hogy a klub nem számít rá az USA-ban rendezett dzsemborira, Verratti pedig egy sivatagban túszul ejtett amerikai újságíró tekintetével taglalja, hogy ő a párizsi család része és a jövőjét ott képzeli el. A PSG jelenleg olyan, mint egy külvárosi iskola: ordító hangzavarral, problémás gyerekekkel és tehetetlen igazgatókkal.

Pedig Unai Emery a tavaszi katasztrófáig - kis döccenőkkel - még tisztességgel állta a sarat: a Laurent Blanc által megörökölt keretet és a négyvédős, három középpályásos játékrendszert megtartva egy direktebb, gyorsabb játékfelfogást próbált átültetni, ugyanakkor számolnia kellett azzal, hogy Ibrahimovic távozásával a párizsi közösség legnagyobb hangadóját és a játék meghatározó elemét kell pótolnia.

Unai Emery - PSG

Projektjével a bajnokságban egy darabig még sikerült az eredményesség mellett új irányt szabnia, január-februárban viszont pár elkerülhető vereségbe szaladtak bele, amit a csúcsformában pörgő Monaco megragadott és a befutóig nem engedett el. A PSG 2. helyezéses pontszáma a korábbi 5 évből 4-ben is bajnoki aranyat ért volna, de a Barcelona otthonában elszenvedett összecsuklás mindent felülírt. Pedig a szőnyeg alatt rejlenek még csúfságok.

A PSG 2016-2017-es igazolásait bárhogy csűrjük-csavarjuk, nehéz rájuk aggatni, hogy beváltak volna. Meggyőző dolgozatot csak Meunier és Draxler adtak be, mindenki más (Ben Arfa, Guedes, Lo Celso, Krychowiak, Jesé) a periférián ragadt. A pocsék húzások mögött az edzővel és vezetéssel kialakult személyes konfliktusok és az igazolási kérdésekben kusza felelősségi körök állnak.

A PSG a katari hatalomátvételkor a Milanból érkezett Leonardót nevezte ki sportigazgatónak, aki olaszországi kapcsolatrendszerén keresztül számos befutott vagy ígéretesnek számító játékost csábított el a Serie A-ból (Verratti, Pastore, Thiago Silva, Ibrahimovic, Cavani, Sirigu). Távozásával azonban soha nem állt helyre, hogy valójában ki miért felel. Így fordulhatott elő, hogy tavaly az egyik pillanatban még nem volt a PSG-nek kinevezett szakmai igazgatója, a másikban pedig már Patrick Kluivert és a korábban ügyvezető Olivier Létang is egy malomban őröltek.

Patrick Kluivert Unai Emery PSG

Nem elhanyagolandó kérdés, hogy egy játékos mérlegelésében milyen érvek szólnak Párizs mellett. Az anyagi előnyök adottak, maradnak az egyéni célkitűzések, a környezet és a klubidentitás, utóbbiban viszont szürke zónában mozog a Saint-Germain. 20-30 évvel ezelőtt Párizs egyet jelentett az ultrák fanatizmusával, a dél-amerikából előbányászott mágusok és francia játékosok (és egyben rajongók) egyvelegével, a városi középosztály találkozási pontjával. Törvényszerű volt, hogy az új célkitűzések más szeleket hoztak, de mára becsontosodott, hogy aki Párizsban focizik, azt kitlitott B-közép előtt, Beyonce és Rihanna igéző pillantására teheti. A PSG helyi hevületű klubból celebklubbá vált, megőrizve ugyan a brazil magot, de elveszítve azt, ami egy játékosnak plusz adalék lehet. Erről árulkodik az anekdota, amikor Cavaninak korábbi szurkolói videókat mutattak, amire azt válaszolta, hogy nagy szükség lenne ennek visszahozatalára.

PSG Fans Pyro Bengal 460x320

Fájó pont, hogy Párizs rendelkezik Európa egyik legjobb utánpótlás akadémiájával, mégis mintha két kézzel szórnák el a lehetőségeiket. A jelenlegi keretből egyedül Adrien Rabiot, Alphonse Areola és Christophe Nkunku tudtak megkapaszkodni, de csak az elmúlt években sikerült olyan játékosokat eladni, mint Mahmadou Sakho (Liverpool), Kingsley Coman (Bayern), Moussa Dembele (Celtic), Mahamadou Dembele (Salzburg), Hervin Ongenda (Zwolle), Jean-Kevin Augustin (Leipzig), Ferland Mendy (Le Havre, majd Lyon), legutóbb pedig Dan-Axel Zagadou-t adták el a Dortmundnak. További súlyosbító tényező, hogy két akadémiai vezető, Bertrand Reuzeau és David Bechkoura is elhagyták a fedélzetet.

A tehetség-felhozatal komoly dilemmát okoz a vezetőség számára, akik eldöntetlenül állnak aközött, hogy egy húszas évei hajnalán járó játékost kölcsönadjanak pár szezonra, vagy a korosztályos csapataikban játszassanak. Aki fiatalon eljut egy bevethető szintre, több lehetőségre vágyna, ugyanakkor az igazolásokból azt szűrik le, hogy bárhogy is teljesítenek, mindig jöhet egy kívűlről érkező megoldás.

Ettől függetlenül akadnak bíztató jelek is.

Nasser El-Khelaifi klubelnök a nyáron, fű alatt, csendben ráncba szedte a mexikói hadseregre hajazó szervezeti felépítést: hivatalos bemutatás nélkül szolgálatba állt a Portóban több évtizede szakmai vezetőként dolgozó Antero Henrique, aki segédjének az idén visszavonult Maxwellt választotta. Előbbi az igazolási és keret összeállítási dossziékon fog dolgozni, utóbbi pedig a vezetőség és a keret közti összekötő kapocsként fog működni, és személyes kapcsolati hálóján keresztül tárgyalástechnikai eszköztárát is bevetheti. Már most Maxwell sikereként könyvelik el, hogy Dani Alvest sikerült a Manchester City orra elől elhalászniuk - kérdés, hogy mire jutnak vele.

Antero Henrique - Maxwell - Nasser Al-Khelaifi - PSG

A PSG kerete ugyanis Ligue 1 viszonylatban rendkívül magas szinten áll, csakhogy egyensúlybeli gondokkal küzd. Támadó-fronton (a középcsatárt leszámítva) annyi íj van a tegezben, amit több éven át fel lehet használni, a középpályán viszont törékeny egyensúly alakult ki: a Matuidi-Rabiot-Verrati hármas ugyan összecsiszoltan robog, viszont nincs másodvonal, ha esetleg az egyikük kiesne a versenyből. Lo Celso és Nkunku eddig alig kaptak lehetőséget, Krychowiak sevilla-i önmaga árnyékává vált, Thiago Motta pedig fizikailag leszálló ágban van, bizonyos csapatok ellen életveszély a szerepeltetése. A védelem elbírna még egy középhátvédet biztosítéknak, ugyanakkor jobbhátvéd poszton Thomas Meunier és Serge Aurier is olyan minőséget jelentenek, amit bármelyik európai elitklub szívesen fogadna. Játékmegoldási oldalról tehát nem indokolt az igazolás, akkor viszont mi szükség volt Dani Alves leigazolására?

PSG keret

A legtöbben azért örvendenek a brazil leigazolásának, mert szerintük Párizsnak a tavaszi hitelvesztés után meg kellett mutatnia a világnak, hogy képes elhozni a francia fővárosba olyan kaliberű játékosokat, mint Dani Alves. Ezzel viszont egy gond van: a PSG eddig is megengedhette magának, hogy olyan játékosokat hozzon el, mint Dani Alves.

A PSG gyakorlatilag annyi pénzen ül, amennyi földgáz rejlik Katar alatt. Sztár igazolásokban eddig sem szűkölködtek, de az eddigi irányvonal szerint igyekeztek megőrizni a PSG francia hátterű profilját. Alves sokat adhat a klubnak: jelenleg is posztja legjobbja, tapasztalatával a csapat központi szereplője lehet egy BL-negyeddöntőben, nem mellesleg erősíti az öltöző brazil magját. Önmagában ennek is elégnek kellene lennie, csakhogy Alves leigazolásának van egy erős túlkompenzációs szaga: egyrészt amiatt, hogy megüzenhessék a világnak, ők képesek egy ilyen nehézfegyvert beszerezni, másrészt, mert a PSG az átigazolási időszakban gyakorlatilag minden potenciális jelöltjéről lecsúszott. Mbappé továbbra is Monacóban parkol, James a Bayernt választotta, Donnarumma, Oblak és Aubameyang is maradtak a helyükön, Pepe pedig úgy landolt Törökországban, hogy mindenki biztosra vette, hogy a PSG játékosa lesz. A sokadszorra kirobbant esetleges Neymar-PSG házassági hírek első hallásra inkább vaskos szerződéshosszabbítást vetítenek előre, mintsem egy Párizsba költözést.

A cikk lejjebb folytatódik

Alves nagynak tűnő, de valójában kicsi igazolás. A kerettagok, a befektetők és szurkolók nyugtázatják az üzenetet, hogy Párizs nem egy lúzer csapat, hanem is nagy álmokat dédelgető intézmény, az eredményekhez viszont valódi keretépítésre és kevesebb üzenetküldésre lenne szükség.

TOVÁBBI FRANCIA FOCIVAL KAPCSOLATOS CIKKEKÉRT LÁTOGASS EL AZ OMLETT DU FROMAGE OLDALÁRA

Nasser Al Khelaii Dani Alves PSG presentation 12072017

Bezárás