Elemzés: Nem dőlt el, hogy a Chelsea vagy a Liverpool lehet a Manchester City legnagyobb kihívója

Utoljára frissítve
Hozzászólások()
Taktikai elemzésünkben ezúttal a Chelsea-Liverpool rangadó érdekességeit vizsgáltuk meg.

A 2017/18-as szezonban bemutatott Bajnokok Ligája menetelésnek és a nyári erősítéseknek köszönhetően legtöbben a Liverpooltól várták azt, hogy megszorongathatják a tavaly az egész Premier League-et leigázó Manchester City-t.

Jürgen Klopp együttese egyelőre fel tudott nőni az elvárásokhoz, és a hétvégi fordulót megelőzően 100%-os teljesítménnyel vezették az angol bajnokság tabelláját.

Azt viszont már talán kevesebben várták, hogy a Nápolyban elképesztően látványos futballt meghonosító Maurizio Sarri ennyire gyorsan képes lesz a saját képére formálni a Chelsea-t, amely csak egy West Ham elleni kissé balszerencsés döntetlennek köszönhetően nem tudta eddig teljes mértékben tartani a lépést a Liverpoollal.

Szombaton tehát két eltérő stílusú edző, és egyelőre hasonlóan eredményes csapat mérkőzött meg egymással a Premier League-ben.

Az összecsapásnak megvolt a maga előzménye, hiszen a két csapat hétközben a Ligakupában már összecsapott, és akkor Eden Hazard parádés szólójának köszönhetően a Chelsea jutott tovább az Anfielden. Az edzők akkor hosszabb-rövid ideig több kulcsjátékosukat is pihentették, de a bajnokira már teljes harci díszben állt ki mindkét együttes, így lényegében a kezdőcsapatokat tekintve is csak egy-két kérdéses pont akadt előzetesen.

Sarri nagyjából megtalálta az alapkezdőjét, és mivel Pedróra sérülés miatt nem számíthatott, így a jobb oldalon Willian kezdett.

Jürgen Klopp a PSG elleni Bajnokok Ligája meccshez hasonlóan kihagyta a csapatból a nyáron érkező Naby Keitát, így Henderson kezdett Wijnaldum és Milner mögött, hátul pedig Joe Gomez szépen megszilárdította a helyét Virgil Van Dijk mellett.

chepool kezdők

A Liverpool esetében szinte minden esetben beszélnünk kell a Jürgen Klopp irányítása alatt a csapat védjegyévé váló rendkívül szervezett letámadásról, amellyel sorra keserítik meg a legnagyobb riválisaik életét is. Ez most sem volt másképp.

A Vörösök a meccs elején számos nagy lehetőséget ki tudtak alakítani az ellenfelük térfelén megszerzett labdákat követően. A kirúgásokat követően különösen hatékonyan állítottak csapdát a Chelsea játékosainak azáltal, hogy a kapus számára a legközelebbi három passzopciót lezárták, a szélsőhátvédeket viszont szabadon hagyták, felkínálva ezzel a szélre ívelt labda lehetőségét.

Ennek a támadást építő csapat részéről megvan az a hátránya, hogy a labda sokkal lassabban jut el a címzetthez, mint egy lapos átadás esetén, így a Liverpool középpályásai ez idő alatt nyomás alá tudták helyezni a labdát megkapó védőt, majd pedig az oldalvonal és a pálya szélének túltöltésével lezártak előle minden lehetséges passzopciót, hogy aztán az így megszerzett labdából gyors ellencsapást tudjanak bevinni a rendezetlen védelemmel szemben. Ezt szemlélteti remekül az alábbi videó is:

A Chelsea idei játékának legfontosabb eleme a Napolitól szerződtetett Jorginho, akin az előző állomáshelyéhez hasonlóan szinte minden egyes támadás keresztül folyik. A Liverpool számára tehát kulcsfontosságú volt, hogy az olasz válogatott középpályás ne tudjon a labdához férni, így Firmino feladata volt az, hogy elzárja előle a passzsávokat. A brazil csatár ebben a műfajban alighanem a világ legjobbja, így a Chelsea mélységi irányítója a meccsenkénti átlagos 109 passza helyett ezúttal „csak” 73 átadást hajtott végre.

chepool 3.

A Liverpool lezárja a pálya közepét azáltal, hogy Firmino a fedezőárnyékával megjátszhatatlanná teszi Jorginhót, miközben mögötte három középpályás biztosít. Eközben Mané és Salah készen áll arra, hogy szükség esetén letámadják a két szélső védőt.

Mivel Firmino többnyire sikeresen kivonta a játékból Jorginhót, így a két középhátvédnek kellett valahogy biztosítania a labda előre juttatását. Alapesetben ez igencsak nehézkes lett volna, de hála Eden Hazardnak, a Chelsea olykor egész hatékonyan át tudta játszani a Liverpool védekezését.

A kiváló formában futballozó belga klasszis kvázi szabadon futballozott a támadások során, és a vonalak közötti mozgásával vagy az egészen mélyre történő visszalépéseivel a Liverpool védelmében is képes volt üres folyosókat nyitni, ami végül a gólt is eredményezte.

chepool 4.

Hazard helyet cserélt Williannal, így a jobb oldali félterületben tűnik fel. Mivel senki sem követi, így üresen kaphatja meg Rüdigertől a felpasszolt labdát.

chepool 5.

Hazard ezúttal mélyen visszalép a labdáért, Gomez pedig a védősort elhagyva követi, nehogy hátrányba kerüljenek a középpályán, de Hazard már egyből dobná is játékba az üres területre beinduló Kantét.

chepool 6.

Végül pedig maga a gól: mivel David Luiz kicsit korábban egy parádés hosszú labdával hozta helyzetbe Williant, Milner megpróbál nyomást helyezni a védőre, de elkésik, így a brazil fel tudja passzolni a labdát a visszalépő Hazardra. Alexander-Arnoldnak nincs más választása, mint követni a támadót, aki viszont lekészíti a játékszert Kovacicnak, majd egyből indul is az Arnold mögött megnyíló területre, és a visszakapott labdából megszerzi a vezetést érő találatát.

Hazard góljával azért is érdemes külön foglalkozni, mert megjelenik benne a „Sarriball” egyik legjellemzőbb játékeleme, az ún. „falpassz”. A támadás elindításakor a végül gólpasszt adó Kovacic még nem volt megjátszható, de Luiz felpassza után Hazard egyetlen érintéssel tálalja elé a labdát (mintha csak egy falról pattanna a játékos elé). Az ilyen gyors visszalépések utáni felpasszokkal és lekészítésekkel nem csak a védelem mögött lehet területet nyitni, de a Liverpool letámadásait is sokszor így tudták kijátszani a Kékek. A visszalépő játékos egy felpasszolt labda utáni villámgyors lekészítéssel képes lehet megjátszani azokat a társakat, akik elől az első passz pillanatában az ellenfél még sikeresen elzárta a passzsávokat.

A Chelsea gólja ellenére az első félidőben a Liverpoolnak volt több igazán veszélyes lehetősége, amiknek a többségét Mohamed Salah puskázta el. Ezeknek egy része magasan megszerzett labdák után alakult ki, de a Vörösök tudatosan támadták a Chelsea bal oldalát, tudva azt, hogy Eden Hazard általában nem tesz hozzá túl sokat a védekezéshez (hasonló volt Klopp terve a PSG elleni BL meccsen is), valamint Marcos Alonso is inkább a támadások segítésében remekel, a másik oldalon szereplő Azpilicuetával ellentétben.

Így Alexander-Arnold rendre nagyon magasan helyezkedett, miközben Salah két védő között fogott pozíciót, de olykor Wijnaldum vagy Firmino és kihúzódott a jobb oldalra, hogy hatékonyabban tudjanak területet nyitni.

chepool 7.

Marcos Alonso kilép Alexander-Arnoldra, Firmino pedig kimozog a védő mögött megnyíló üres területre. Erre reagál David Luiz, aki követi a honfitársát, így viszont Mohamed Salah középen teljesen üresen marad, és egy az egybe kerül Rüdigerrel szemben. Nem nehéz kitalálni, hogy ebből a párharcból ki került ki győztesen, de a befejezésbe ezúttal is hiba csúszott.

Azonban nem csak a Liverpool próbálta kihasználni, hogy az ellenfél egyik oldala sebezhetőbb védekezésben. A Chelsea gyors átrendeződések során többször is ki tudta használni az előrehúzódó Alexander-Arnold mögött megnyíló területet.

A második félidőben a Chelsea akár el is dönthette volna a meccset, amikor egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Hazard vihette a labdát egy az egyben Alissonra, de a Liverpoolnak több nagyobb lehetősége is volt a gólszerzésre, azonban sem Mané, sem Shaqiri, sem pedig Firmino nem tudott betalálni.

A szünet után már James Milner is egyre többet húzódott vissza a két belső védő mellé, lehetővé téve, hogy Robertson és Alexander-Arnold egyszerre helyezkedhessen magasan, de végül Naby Keita és Daniel Sturridge beállítása bizonyult a legjobb húzásnak.

A cikk lejjebb folytatódik

Keita képes volt nagyobb távolságokat megtenni a labdával, ezzel is nagyobb nyomást helyezve az ellenfél védelmére, míg Sturridge egy egészen elképesztő góllal egyenlített a hajrában. Ez volt talán a Liverpool legkisebb lehetősége a meccsen, mégis ebből született gól.

Az 1-1-es döntetlen teljesen igazságosnak mondható, hiszen mindkét csapatnak bőven lett volna lehetősége megnyerni a meccset, de pont annyira hagyták érvényesülni egymás játékát, hogy abból egy rendkívül élvezetes mérkőzés kerekedjen ki. Így viszont mindkét kihívó hoppon maradt, hiszen a döntetlen miatt a címvédő Manchester City visszafoglalhatta a helyét a tabella élén.

Eden Hazard Chelsea Liverpool Premier League

Következő cikk:
NL: A hollandok visszavágtak a franciáknak, így tovább él a reményük
Következő cikk:
Lovren: Mind igazi p*ncik vagytok!
Következő cikk:
Megsérült a Barcelona egyik alapembere
Következő cikk:
A Juve az "új Pirlót" szemelte ki
Következő cikk:
Witsel: Karrierem legjobb döntése volt, hogy Dortmundba igazoltam
Bezárás