Hírek Élő eredmények
Portugália vs Spanyolország

Elemzés: Isco a mezőnyt, Ronaldo a pillanatot uralta a vb eddigi legjobb meccsén

19:00 CEST 2018. 06. 16.
Isco Ronaldo
Taktikai elemzésünkben ezúttal a Portugália-Spanyolország világbajnoki mérkőzés érdekességeit vizsgáltuk meg.

Ugyan még csak két nap telt el, de aligha mondunk nagyot azzal, hogy a tegnap esti Portugália-Spanyolország összecsapást a világbajnokság vége után is a torna legjobb meccsei között fogjuk számon tartani.

Volt itt minden: tizenegyes rögtön a kezdés után, olyan gól, amelynek a szabályosságáról még sokáig lehet vitatkozni, a torna eddigi legszebb találata, na meg Ronaldo káprázatos egyéni teljesítménye.

Portugália hiába nyerte meg két évvel ezelőtt az Európa-bajnokságot, Fernando Santos együttesétől nem sokan várnak nagy durranást az idei világbajnokságon. Pedig a keret csak erősebb lett a két évvel ezelőttihez képest, különösen a védelemtől feljebb: a középpályára bekerült például a hatalmas tehetségnek tartott Bruno Fernandes, és a Manchester City-vel angol bajnokságot nyerő, de előtte már az AS Monacóban is kiváló szezont futó Bernardo Silva, valamint a PSG alkalmazásában álló, de a Valenciánál bizonyító Goncalo Guedes, és André Silva személyében még egy használható klasszikus center is megtalálható a keretben, ami jó ideje hiánycikk volt Portugáliában.

Az említett nevek közül a kezdőbe egyedül Silva nem került be, Ronaldo párjaként ugyanis Guedes szerepelt, aki az utolsó felkészülési meccsen győzte meg Santost arról, hogy működhet a párosuk a Real Madrid klasszisával.

A portugálok szövetségi kapitánya viszont az egyre nagyobb választék ellenére is hű maradt önmagához, és elsősorban a biztos védekezésben, valamint a labdaszerzések utáni gyors megindulásokban bízott. Ennek megfelelően a csapata 4-4-2-ben állt fel, labda nélkül egy rendkívül kompakt egységet alkotva.

Azt már mindenki tudja, hogy a spanyoloknál áll a bál, hiszen a szövetség elnöke alig egy nappal a vb kezdete előtt menesztette Julien Lopeteguit, miután a szakvezető állítólag titokban egyezett meg a Real Madriddal, nem sokkal azután, hogy hosszú távra is elkötelezte magát a nemzeti tizenegy mellett. Az őt váltó, és egyébként is minimális edzői tapasztalattal rendelkező Fernando Hierro természetesen nem változtatott sokat a Lopetegu-féle csapaton, hiszen lényegében ideje sem volt rá . A spanyolok 4-3-3-ban léptek pályára, a két szélen az Isco-David Silva kettőssel, mögöttük pedig a Busquets-Iniesta-Koke páros sorakozott fel. Az egyedüli kérdés az volt, hogy a BL-döntős sérüléséből még mindig lábadozó Carvajal helyére a fiatal Odriozola, vagy az univerzális Nacho kerül be. Végül Hierro az utóbbinak szavazott bizalmat.

A meccset a portugálok kezdték jobban. Rögtön a találkozó elején mindkét szélső hátvédjüket magasra tolták, majd gyors keresztlabdák után próbálták meg minél inkább széthúzni a spanyolok védelmét. Egy ilyen keresztlabda után került nagy bajba Nacho, aki végül a tizenhatoson belül szabálytalankodott Ronaldóval szemben.

A keresztlabda után Nacho három az egy elleni szituációba kerül, majd pedig Ronaldo szabadon vezetheti rá a labdát, aminek a vége büntető a portugáloknak.

A meccs első tíz percében a spanyolok nem találták a meccs ritmusát, és még azzal is meggyűlt a bajuk, hogy átjátsszák a portugál védelem első vonalát. Több helyezkedési hibát is vétettek a támadásépítések során, ezzel nagyban megkönnyítve a gól után már jóval óvatosabban futballozó portugálok dolgát.

A spanyolok teljesen kiürítik a középpályát, ezzel ellehetetlenítve a hatékony támadásépítést. Busquets és Koke mellé még Isco is mélyen visszalép, így senki sem tudja összekötni a hátsó sort a támadókkal. Iscónak így egy kockázatos hosszú passzt kell megkísérelnie, aminek persze a portugálok létszámfölénye miatt labdavesztés a vége.

Az első tíz perc nagyjából a fentihez hasonló kissé kilátástalan játékot hozta spanyol részről, de idővel sikerült magukra találniuk, és már nem okozott gondot nekik eljuttatni a labdát az ellenfél térfelére.

A portugálok védelmének első vonalát a Ronaldo-Guedes páros alkotta, de kettejük közül nem meglepő módon főleg az utóbbinak volt komolyabb védekező feladata. Az ő dolga elsősorban Busquets semlegesítése volt, így sokszor Ramosra hárult a feladat, hogy eljuttassa a labdát a támadóharmadba.

Busquets visszalép a két középhátvéd közé, ezzel némileg szabadulva Guedes szorításától, valamint ezáltal területet nyit Ramosnak, aki kényelmesen tudja felhozni a labdát.

A Real Madrid csapatkapitányánál egyébként 1966 óta senki sem próbálkozott több passzal egy világbajnokságon spanyol színekben, és ez is jelzi, hogy Hierro (vagy inkább Lopetegui?!) csapata leginkább a pálya bal oldalán próbálta áttörni az ellenfél védelmét.

Ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy lett egyre hatékonyabb a spanyolok pozíciós játéka. Folyamatosak voltak a helycserék, ha valaki elhagyta a pozícióját, akkor egy csapattárs azonnal elfoglalta azt, és fordítva. Ezekkel a gyors váltásokkal, kis területen lejátszott kombinációkkal, valamint Jordi Alba folyamatos beindulásaival vált egyre veszélyesebbé a spanyol alakulat.

Ezen a képen remekül látszik, hogy a spanyol játékosok miként cserélgetik egymás helyét a pályán. Iniesta mélyen visszalépett labdáért, az ő helyére a bal oldalról belépett Isco, hogy aztán a szélességet biztosító, és a védelem mögé beindul Alba elé tegye a labdát.

Julien Lopetegui irányítása alatt Isco vált a spanyol válogatott egyik legfontosabb játékosává, és alapvetően ő határozza meg a csapat támadó játékának súlypontját.  Mivel az első félidőben főleg a bal oldalon és az ottani félterületben tűnt fel, így értelemszerűen Albával és Iniestával kombinálva  próbáltak helyzeteket kialakítani. Sokszor még a papíron jobb oldalon szereplő David Silva is belépett a játékba, hogy a portugál védelmi vonalak között szabad emberként tudjon labdához jutni.

A spanyolok David Silva segítségével négy a három elleni helyzetet alakítanak ki a pálya bal oldalán. A Manchester City középpályása szabad emberként mozog a védő és a középpályás sor között, ezzel zavarba hozva a korábban kellően kompaktnak tűnő portugál csapatot.

Ismét David Silva segít be a pálya bal oldalán, így a középpályásokat átjátszva, a spanyolok már közvetlenül a védelemre tudják rávezetni a labdát.

A spanyolok ugyan többnyire a saját tizenhatosa elé szorították az ellenfelet, az egyenlítő gólt mégis egy hosszan előre ívelt labda után szerezték meg. Mondhatnánk, hogy vitatható körülmények között:  Diego Costa nemes egyszerűséggel leütötte Pepét, mielőtt beforgatta volna a többi védőt.

Ezt követően még a félidő előtt jött a válasz Ronaldo révén - persze De Gea óriási bakija is kellett a gólhoz -, aki nem csak a góljai, de a mezőnyjátéka alapján is a portugál csapat leghasznosabb tagja volt. Közel sem volt olyan aktív, mint a másik oldalon kiemelkedően futballozó Isco, de az ígéretes kontráik szinte kivétel nélkül tőle indultak. Főleg ezek a gyors lekészítések, majd megindulások mutatták meg a spanyol csapat talán legnagyobb gyengeségét, a támadásból védekezésbe való átrendeződést.

A portugál labdaszerzés után Ronaldóhoz kerül a labda, aki csupán egyetlen érintéssel semlegesít két spanyol játékost is, hogy aztán Guedes egy az egyben vezethesse a labdát Sergio Ramosra. Pique és Busquets hatalmas hibát vétett azáltal, hogy mindketten a labdát támadták, és senki sem biztosított egy esetleges sikertelen letámadási kísérlettel számolva.

A második félidőben a spanyolok játéka immár jóval kevésbé volt asszimmetrikus, és Isco is többször feltűnt a jobb oldalon. Az egyenlítést viszont egy remekül kidolgozott pontrúgást követően érték el, míg a világbajnokság eddigi legszebb gólját Nacho egy inkább az első félidőre jellemző bal oldalon vezetett támadás után szerezte.

Az előny birtokában a spanyolok már nem törekedtek mindenáron a gólszerzésre, és okos labdatartással, elképesztően hatékony passzjátékukkal próbálták lepörgetni a meccs hátralévő részét. Ekkor a portugálok már valamivel magasabban próbáltak meg labdát szerezni, és a középpályásokat kicsalogatva Hierro csapata rendre be tudta játszani a labdát a letámadó játékosok és a védelem közé. Ebben különösen a csereként beálló Thiago bizonyult hasznosnak.

A portugálok hiába erőlködtek, valódi helyzeteket nem tudtak kialakítani, már amikor náluk volt egyáltalán a labda. Cristiano Ronaldónak azonban nem is kellett helyzet, hiszen egy pompás szabadrúgásgóllal egy pontot megmentett csapatának.

A Real Madrid ötszörös Aranylabdás klasszisa nélkül ezt a meccset Spanyolország szinte biztosan megnyeri. Három lövésből szerzett három gólt, miközben főszerepet játszott a csapata összes ígéretes támadásában. Ronaldo az előző három világbajnokságon adós maradt az igazán jó teljesítménnyel, de ennek a tegnapinak bőven helye van a vb-k történetének legnagyobb egyéni alakításai között.