Az ember, aki alapjaiban változtatta meg a modern focit

Hozzászólások()
Getty Images
Mit mond nektek Jean-Marc Bosman neve? Lehet nem sokat. És, ha úgy kérdezzük, hogy a Bosman-szabály?

A mai világban már teljesen megszokott, hogy a legtöbb csapatban a külföldiek dominálnak. Nagyon kevés olyan klubot tudnánk mondani, amelyben nincsenek légiósok, ámde egyúttal sikeresek is. Kezdetben az is fura volt, hogy 1-2 más nemzetiségű játékos lépett pályára, majd egyre jobban megszaporodtak a ’’zsoldosok’’. A ’90-es évekre eljutottunk oda, hogy már teljesen általános volt, ha egy gárdában 2-3 légiós van. Az 1995-ös év és a millennium hozta el a nagy változást, onnantól kezdve pedig már az sem szokatlan, ha több a külföldi, sőt, már számos olyat is láttunk, amikor egy csapat csupa idegenlégióssal áll fel. Sajnos a múlt héten kiderült: eljutottunk oda is, hogy még európai játékos se legyen egy gárda kezdőtizenegyében, amelyre példa a Guimaraes csapata volt a Salzburg ellen az Európa-ligában, ami tényleg egészen elképesztő. De hogyan jutottunk el idáig és mi is ennek az egésznek az oka? A Bosman-szabály? Egyáltalán ki is az a Bosman?

1990-ben Jean-Marc Bosman szerződése lejárt az RC Liege-zsel, így átadólistára került. A Liege 250 ezer eurót kért érte, ám a Dunkerque-nek közel sem volt ennyi pénze, így Bosman két szék közé esett. A belga csapatban nem játszott, míg máshova nem tudott szerződni, így fizetését 75%-kal csökkentették. Helyzete annyira kilátástalan volt, hogy végső elkeseredettségében felvette a kapcsolatot egy ügyvéddel, Jean-Louis Duponttal.

Jean-Marc Bosman

1995-ben járunk, amikor még nem a légiósoknak áll a világ. Ekkoriban még a kiscsapatok is meghatározók tudnak lenni és sokkal nagyobb esélyük van megnyerni egy-egy kupát/bajnokságot. Azonban ekkoriban még nem voltak olyan szabadok a külföldiek, hiszen korlátozva volt a számuk, amit sokan jó döntésnek tartottak, sokan pedig rossznak. Bosman javaslatára jelentette ki az Európai Bíróság, hogy a lejáró szerződésű játékosokért egy fillért sem kaphat korábbi klubja. A másik törvény pedig azt mondta ki, hogy a játékosokat is megilleti a munkaerő áramlás szabadsága, mivel a korábbi légióskorlátozás nem illett bele az Európai Unió elképzelésébe.

A törvények eredménye az lett, hogy a topklubok és a kicsik között még nagyobb lett a szakadék, ami egyértelműen nem tesz jót a futballnak. A nagyok jártak a legjobban ezzel a döntéssel, hiszen az elmúlt 12 évben a nemzetközi kupák 80%-át a 20 leggazdagabb gárda nyerte. Ezzel az intézkedéssel olyan korábbi nagymúltú egyesületek szorultak háttérbe, mint az Olympique Marseille, Steaua Bukarest vagy Crvena Zvezda. Mostmár mindenki meg tudja jósolni azt a 4-5 csapatot, amely képes lehet megnyeri a Bajnokok Ligáját, pedig korábban ez nem volt így. Jól mutatja a sorozat kiszámíthatóságát, hogy a BL történetében 2014-ig 42 csapat jutott be a döntőbe, ebből pedig 39 az 5 nagy ország egyik klubja volt.

Cristiano Ronaldo of Real Madrid CF holds up the La Liga trophy 2012

A Bosman-szabály alkalmazása nem csak légiósokkal árasztotta el Európa klubjait, hanem megengedte azt is, hogy a lejáró szerződésű labdarúgók ingyen tárgyaljanak, illetve távozzanak. Ebből sem a kicsik jöttek ki jól, hiszen nyilván minden kisebb klub legjobbja egyre feljebb akar törni, ám szerződése lejártával a csapat nem profitál, de még gyengül is. A szabálynak köszönhetően olyan klasszisok igazoltak át ingyen, mint Edgar Davids (Ajaxtól Milanba), Steve McManaman (Liverpoolból a Real Madridba), de a legismertebb Sol Campbell esete, aki az ősi rivális Tottenhamből szerződött az Arsenalba úgy, hogy heti 100 ezer fontos fizetést harcolt ki.

A közelmúltban Pirlo vagy éppen Lewandowski is a szabályt kihasználva igazolt el csapatából. Jól megfigyelhető, hogy rendszerint a nagyok veszik el ingyen a kicsik legjobbjait, így kijelenthetjük, hogy ez a szabály is hozzájárult a mai futball kialakulásához. Korábban az európai kupákban a 3+2 szabály élt, ami azt jelentette, hogy 3-nál több idegenlégióst nem lehetett nevezni a meccskeretbe, de lehetett két külföldi, akik a csapat akadémiáján nevelkedtek.

1999-ben a Chelsea volt az első csapat, amely csupa idegenlégióssal állt fel a Premier League-ben (a ’Soton ellen, nyertek is), mára pedig már odáig jutottunk, hogy a londoniak keretében több a spanyol, mint az angol. Amúgy is, a Premier League-ben nyomozni kell az angolok után, de a többi bajnokságban sem jobb a helyzet, ha a saját nevelések vs. külföldiek arányát nézzük. A Bosman-szabály egyértelműen nem kedvezett, hiszen felemelte a játékosok árait, ezért tartunk ott, hogy egy jó szezont futó angol játékos ára (poszttól függetlenül) 40-50 milliónál kezdődik.

Chelsea 2000 FA Cup win

A cikk lejjebb folytatódik

1994-ben Chris Sutton volt az első játékos a Premier League-ben, aki heti 10 ezer fontot tehetett zsebre, ám 2001-re Sol Campbell már az eső volt, aki 100 ezret. Elképesztően megnőttek az árak, amiben nyilván benne volt az infláció is, de azért a Bosman-szabály is nagyban közrejátszott ebben.  A válogatott se járt jól, hiszen a PL-t elözönlötték az idegenlégiósok, akik habár nem gyengék, de mégis elveszik a helyet az angolok elől. Egy 2015-ös cikk szerint a Chelsea-nél az említett esete óta 152 alkalommal fordult elő, hogy egy PL csapat csupa külföldivel álljon ki, míg arra nem volt példa, hogy csupa angolt nevezzenek a kezdőbe.

A szabálynak hála a játékosok annyi pénzt kérnek, amennyit csak akarnak, ráadásul megjelentek az olyan ügynökök is, mint Mino Raiola és Jorge Mendes. "Hála" nekik, a Bosman-szabálynak, az inflációnak és a marketing értékek megemelkedésének, a játékosok ára és fizetéseik is az egekbe szöktek, míg légiósok tucatjai lepik el a csapatokat. Ezzel a klubok méginkább eltávolodtak, de legalábbis megváltozott a klubok és a szurkolók közti viszony, ezért láthatjuk azt, hogy gyakorlatilag mára fontosabb az ázsiai piac a legtöbb csapatnak, mint a saját fanatikusaik. A klubok globális brandekké váltak, multikulturálisak lettek, amiből a legtöbb kontinens profitált, csak éppen Európa nem. Azonban nem tudunk mit tenni, kénytelenek vagyunk megszokni, hogy a mai foci jórészt a pénzről, a márkaépítésről és a szponzorokról szól. A régi értékek, mint a klubhűség, a játék szeretete, a szurkolók kiszolgálása kezd háttérbe szorulni, ami azért nekem, egy tinédzser focirajongónak is eléggé fájó tendencia...

2017-07-09-roma-Francesco Totti

Következő cikk:
A Real Madrid és a Sevilla is kikapott, de továbbjutottak a Spanyol Kupában
Következő cikk:
Meglepetésre kiesett a kupából az Atletico Madrid
Következő cikk:
Ronaldo gólja döntött: a Juventus nyerte az Olasz Szuperkupát
Következő cikk:
Ki az az Eder Militao, akiért a Real Madrid kifizetne 42 millió eurót?
Következő cikk:
Messi 400: Sosem felejtem el az elsőt és Ronaldinho passzát
Bezárás