Hírek Élő eredmények
Serie A

A Juventus lábára még mindig jó lesz a csizma, de kik lesznek a Serie A meglepetéscsapatai?

13:00 CEST 2019. 08. 23.
Ronaldo Dybala Juventus Frosinone Serie A
Górcső alá vettük a startoló olasz pontvadászatot.

Szombaton a kora esti órákban a Parma-Juventus találkozóval az olasz Serie A 2019/2020-as idénye is megkezdődik. A csapatok többsége pezsgő mercatót tudhat maga mögött, noha úgy tűnik, néhány klubnál még az utolsó pillanatokban is emelkedhet pár játékossal az érkezők és távozók száma. Beharangozó-cikkünkben tényeket, mechanizmusokat, esélyeket, meglepetéseket, potenciális felfedezetteket veszünk nagyító alá. Bár a sort a Juventus-szal, az Interrel és a Napoli-val kezdjük, a cikk a továbbiakban nem kíván sem erőrangsort, sem tipplistát felállítani. Az olasz pontvadászat lehet a legkiszámíthatatlanabb idén.

Cancelo-t Danilo-ra cserélni? Megőrültek? Nem. Értelmetlen bírálni Sarri kinevezését a Juventusnál, mert az elérhető edzői állományból ki, ha ő nem? A mester ezúttal nem egy olyan keretet kapott, mint korábban az Empoli-nál, a Napoli-nál és a Chelsea-nél, itt ugyanis nem keretépítést kell végrehajtania, egy kész és elég sokrétegű, többdimenziós repertoárnak kell inkább fazont szabnia. Sarri stílusát nehéz elképzelni Jorginho nélkül, de aggodalomra semmi ok, van helyette Pjanic, aki szintúgy képes arra, hogy saját csapatának részeit összekösse, illetve az ellenfél vonalait átjátssza. Gyújtóponttal tehát nem lesz gond.

Kérdés, Sarri focijában hogyan tudnak majd érvényesülni azok a középpályások, akik egyébként komoly minőséget képviselnek, de statikusabbak: Bentancur, Emre Can, hiszen a füstölgő tréner stílusához jobban illenek a folyamatosan pozíciót változtató középpályások. A nyár egyik meghökkentő meglepetése volt, hogy a Juventus belement egy Cancelo-Danilo cserébe a City-vel, ez azonban mégsem következetlen döntés. Igaz, Cancelo parádésan támogatja az offenzívákat, Danilo sokkal defenzívebb stílusú és egy az egyben is hasznosabb játékos, így Sarri felfogásában 4-2-3-1 és 4-3-3 esetén is ő az ideális választás jobboldalra: Alex Sandro a középpályára fellépve megtámogathatja a támadásépítéseket, míg a másik brazil bebiztosíthat a két belső védő mellé harmadikként. A Juventus kerete hazai és nemzetközi porondon is elég testes. Kérdés inkább az lesz, hogy Sarri – aki nem igazán szeret rotálni – a támadóharmadban mennyire lesz kísérletező szellemű.   

Mesterhármas. Úgy tűnik, ez egy olyan nyár, amikor a rivális csapatok még posztokon is megpróbálnak egymásra licitálni. A Napoli (róluk majd később) belső védő kettőse páncélozott tank, de akkor mit mondjunk fő riválisuk, az Inter középhátvédjeiről? Hamisítatlan mesterhármas: Skriniar, Godín, de Vrij, mindhárman remekül passzolnak, nagyszerűen olvassák a játékot, nagyjából a meccsszámaik felét kapott gól nélkül képesek lehozni, a föld és a levegő egyaránt felségterületük. Lukaku is érkezett gólkirály-jelöltnek, valamint az a Valentino Lazaro, aki akár a szezon egyik extrafelfedezettje is lehet: az osztrák játékos a teljes jobboldalt képes a vállára venni, igazi vonaltól vonalig dolgozó szélső, így Conte elképzeléseiben nélkülözhetetlen elem lehet.

Csakúgy, mint Brozovic és Barella, a csapat két tüdeje. Az eddig említettek mind olyan játékostípusok, akik könnyen találkoznak Conte személyiségével, így az Intertől joggal várhatjuk, hogy az utolsó fordulókig harcban lesznek a bajnoki címért, de kezdetnek inkább egy olasz kupagyőzelmet tudnánk vizionálni számukra és ezüstöt a bajnokságban: nagyobb téthez egy ilyen Juventus mögött elkélne még 1-2 kreatívabb játékost is igazolniuk.

Túl szép, mégis elkövették a nyár legnagyobb hibáját. Minden a Napoli mellett szól, épp ezért őket várjuk a liga negatív meglepetéscsapatának, hiszen a következetes posztra történő igazolások és nagy elvárások mellett eltörpülne egy újabb ezüst vagy bronz, de az is, ha a BL-ben sem sikerülne pozitív meglepetéscsapattá avanzsálniuk. Furcsa módon több nagycsapat gyengélkedése miatt utóbbira nagyobb esélyt látunk. Noha a felnőtt keretet jelenleg 26 játékos alkotja, ami az egyenletes minőséget illeti, az alapján közel sem mondhatjuk mélynek Ancelotti-ékat. Erre egyszerű példa: adott Manolas és Koulibaly félelmetes kettőse, amin jó esetben élő ember nem megy át, de ha egyikük vagy mindkettőjük hiányozna, a váltás Maksimovic és Chiriches, akik nincsenek is nagyon játékban, hullámzóak is, ső,t kvalitásokban nem is egy, akár kettő vonallal is Manolas és Koulibaly alatt vannak, és ez még a Serie A-n belül is fokozottan igaz.

Mi több, szűrőposzton csak egy játékosuk van, Allan, aki jóllehet átlagon felüli: technikás, passzbiztos, kiemelkedő a szerelésekben, de hogy lehetne tehermentesíteni, vagy mi történik majd, ha hiányozni fog eltiltás, esetleg sérülés miatt? (Diawara-t beáldozták Manolas-ért, de pótlás nem jött.) Nélküle könnyen széteshet a csapategyensúly és a hiánya azt vonná maga után, hogy Fabián Ruiz energiáit kéne lekötni azzal, hogy összeköttetésben legyen a védősor és a középpálya. Nemhogy trónfosztást, ezüstöt sem várunk tőlük. A Callejón-Mertens duó is öregszik, ami a gólok és gólpasszok számában nem biztos, hogy jelentősen mutatkozni fog, de a csapatjáték lendületében, gördülékenységében már talán igen, és ez a rangadókon kevés lehet.

Majd jövőre! Idén sem… Olaszország Arsenal-ja. Ki marad? Ki megy? Ki jön? Ki válhat be? Tavaly nem vált be, vajon idén beválhat? A Milan kapcsán végtelenségig lehetne sorolni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, amelyek már lassan a klubhoz való kötődések magvát is meghatározzák szurkolói berkekben. Rejtély a formáció, talány a stílus, nehezen körvonalazhatóak a célok, tapintható az általános tanácstalanság. A keret nem esett át nagyobb változásokon, talán a legnagyobb pozitívum, hogy Romagnoli maradt és érkezett Bennacer, aki azonnal nélkülözhetetlenné válhat, a többi mozgolódás amolyan vagy bejön, vagy nem ízű történetnek tűnik.

Adott viszont egy új tréner, Marco Giampaolo, aki nemzetközi terhelés híján koncentráltabb építkezést hajthat végre a csapattal. Borítékolható, hogy a fiatalabb játékosok tűzben tartása nem fog neki gondot okozni, hiszen ezt már a Sampdoriánál is bizonyította, az igazolások tükrében már csak ezért is kiváló választásnak tűnik. Szerkezeti problémái viszont már bőven lehetnek. Végignézve a Milan keretét, közel sem egyértelmű, hogy az adott játékostípusokat miként lehetne egy meghatározott alakzatban pályára küldeni úgy, hogy azzal az erényeik is fontos szerephez jussanak, valamint csapatszinten szert tegyenek a kiegyensúlyozottságra.

Firenze már nem csak a reneszánsz bölcsője, az ambícióké is. Rocco Commisso milliárdos lett a Fiorentina új tulajdonosa a nyár elejétől, és a tavalyi igencsak várakozáson aluli 16. helyezésnél mérget vehetünk rá, hogy jobb eredményt érnek el a Violák. A változások után már azonnal BL-tervekről lehet hallani, de talán jobban tennék, ha kisebb lépésekre koncentrálva építkeznének, máskülönben egy esetleges beragadás után/során könnyen frusztrálttá válhat a csapatlégkör és türelmetlenné a szurkolói zóna.

Ribéry és Chiesa szavatolja, hogy a széljáték lehet Montelláék legnagyobb fegyvere, középen Kevin-Prince Boateng visszalépései és elmozgásai nyithatnak majd nekik nagyobb teret, vagy épp – ha sikerül jó formába hozni – kiegészülhetnek az ifjabb Simeone-val. Mégis Milan Badelj és Erick Pulgar kettősét tartjuk a legjobb igazolásnak. Utóbbi 82.1%-ban nyeri meg fejpárbajait és mélységi szervezőként sem érdektelen, meccsenként 2.2 kulcspasszt oszt ki, Badelj-nek pedig adott a lehetőség, hogy Firenze újabb reneszánsza egyben a sajátja is legyen.

Akik nemet fognak mondani a közhelyekre. Az Atalanta az a típusú szürke gyülekezet, amely más edzővel szinte biztos, hogy a kiesés ellen harcolna, vagy ha azt azért nem is, de jócskán a tabella hátulján helyezkedne el. Szerencsére Gian Piero Gasperini az edzőjük, aki korábban már a Genoánál is elért kisebb csodákat (2009-ben 5. hely, 2015-ben 6. hely), így (ki, ha ő nem?) volt arra képes, hogy egészen a bronzéremig vezényelje játékosait az előző szezonban. Nagy közhely lenne azt mondani, majd a BL, majd a kőkemény többfrontos terhelés… És nem is mondjuk.

A keret minősége egyenletes, ráadásul szinte mindenkit sikerült megtartani és az új igazolások is lyukak betömködésére szolgálnak. Az állandóság és a következetes munka a kortárs olasz fociban nem feltétlenül divat, de Bergamóban erre a két dologra esküsznek. Az, hogy Gasperini mesterék nem kezdtek túlzottan nagy keretmélyítő projektbe, még nem feltétlenül szakmai hiba: talán az öltözői egyensúly megőrzése, a sorsközösség megtartása volt e tekintetben az elsődleges szempont. Különben is, BL-terhelés ide vagy oda, az Atalanta keretét csupa olyan játékos alkotja, akik talán már jó néhány éve beletörődtek abba, hogy sosem fognak a legmagasabb szint közelébe kerülni. Most mégis sikerült, elérték, ez pedig inkább ösztönző és hajtóerő lesz a bajnokságban is. Nem várunk mélyrepülést, sőt!

A kiszámíthatatlanok közül is a legkiszámíthatatlanabb, avagy Olaszország Chelsea-je. Akárcsak a londoni kékek esetén a Premier League-ben, az AS Roma-nál sem lehet tudni, hatalmas mélyrepülés előtt állnak, vagy ők lesznek az egyik kellemes csalódás. Ez az ellentmondásos szurkolói érzet egyébként lélektanilag nem is hathat rosszul a csapatra, valamint esetleges negatív szereplés esetén Fonseca megítélésére sem. Hogy is van ez a tehermentesítés? A csapattól távozott De Rossi, egy klublegenda, illetve a világ egyik legjobb belsővédője, Manolas. Talán jelzésértékű lehet, hogy utóbbit a bajnokságon belül egy riválisnak értékesítették, ez minket arra enged következtetni, hogy a Roma vezetősége valójában nem is tartja tabella riválisnak a Napoli csapatát, azaz nem feltétlenül cél számukra az első négybe kerülni.

Az aggodalmak ellenére mégis elmondható, hogy a Roma nagyszerűen igazolt eddig: érkezett Pau López a Betis-től, aki nem csak kiválóan véd, labdakezelése is figyelemre méltó, így nyugodtan lehet alapozni rá egészen mélyről kezdődő támadásépítéseket, amikkel az ellenfelet ki lehet csalogatni komfortzónájából. De jött még Nápolyból Diawara és Torinóból Spinazzola, akiknek a hiányát – ha sikerül felépítenie őket az új trénernek – még volt csapataik is bánhatják majd bizonyos helyzetekben a szezon során. A Farkasok abban is bízhatnak, hogy Justin Kluivert esetleg végre berobban (bár lehet, hogy idén kiderül majd, mégsem fekszik neki a Serie A), és Manolas pótlására sikerült megszerezniük az Atalanta előző szezonbéli kiválóságát, Gianluca Mancini-t, viszont még legalább plusz egy minőségi középhátvédet elbírna ez a keret, meg akár egy mozgékonyabb, labdaügyesebb középcsatárt is, hogy a kapu előtt legyen több variációs lehetőség. Noha Ünder-t, Zaniolót, vagy Pastorét is ki lehetne próbálni hamis kilencesként. Nagy kérdés lesz, Fonseca mit tud majd kezdeni Dzeko-val, a Shakhtar-nál töltött ideje alatt nem igazán tudtak fizikálisabb, statikusabb középcsatárok érvényesülni.  

Onthatják a pozitív meglepetéseket egyénileg és csapatszinten is. Egyébként is joggal várhattuk volna a Bolognát az idei év egyik kellemes csalódásának, de Mihajlovic egészségügyi problémái után (innen is jobbulást és kitartást a Sporttársnak!) már teljes joggal. A Bologna nem fog meginogni, inkább erőt merít, és különben sem az a csapat, amelyiknek pusztán az edzője lenne a legnagyobb erénye. A Rossoblu gazdaságilag stabil és keretépítésben is következetes modellt követ. Megbízható és tapasztalt játékosok alkotják a csapat gerincét (Palacio, Dzemaili, Skorupski, Denswil, Sansone, Soriano), akik köré nem lesz nehéz beépíteni olyan – fiatalabb – játékosokat, akik már egy ideje lázasan várnak a Serie A kihívásaira: köztük is Riccardo Orsolini és Andreas Skov bírnak a legnagyobb potenciállal, könnyen lehet, hogy a szezon két legmeghatározóbb tehetségéről beszélünk, de Svanberg is fejlődésben van.

A pillanatokon belül startoló olasz Serie A a szokásához híven tele van kérdésekkel, még túl a fent taglaltakon is. Lasse Schone 33 évesen is a liga egyik kuriózumává nőheti ki magát? A Genoa képes lesz nemet mondani a kiesés elleni küzdelemre? (Szerintünk igen.) És vajon sikerül-e bennmaradnia a Parmának, a Hellas-nak, a Leccének, illetve az Udinesének? Kiegyenlítettnek ígérkező szezon előtt állunk, amiben nem kizárt, hogy rengeteg körbeverésnek leszünk tanúi.  

Kattints ide, látogass el a Goal Magyarország Facebook oldalára, és kövesd velünk ott is a focivilág legfrissebb eseményeit!