Goal elemzés: Így nyert a City az Arsenal ellen

A Manchester City 9 győzelemmel és 1 döntetlennel, 35 rúgott és 6 kapott góllal állt a Premier League tabellájának az élén az Arsenal ellen megvívott vasárnapi rangadó előtt. Már három hónap eltelt a szezonból, és ki lehet jelenteni, egyelőre Pep Guardiola csapata megállíthatatlannak tűnik, és ezt a tényt az Ágyúsok sem tudták megcáfolni az Etihad Stadionban.

Arséne Wenger csapata az előzetes esélylatolgatások alapján sem számíthatott sok jóra a City otthonában, mert bár hazai pályán eddig minden meccsüket megnyerték, idegenben rendkívül csúfos a mérlegük. Az Emiratestől távol megvívott 5 összecsapásukból csupán egyetlen egyet tudtak megnyerni, és vereséget szenvedtek a Stoke City, a Liverpool és az Everton ellen is. Mindezek alapján a Manchester City 3-1-es győzelmével bejött a papírforma, de nézzük meg részletesen mi döntött végül Guardioláék javára.

Getty

A Manchester City kezdőcsapatát illetően lényegében csak az volt kérdéses, hogy a hétközben a Napoli ellen a klub legeredményesebb gólszerzőjévé avanzsáló Sergio Agüero, vagy a bajnokságban szintén eredményesen termelő Gabriel Jesus kezd egyedüli csatárként. Guardiola az előbbi mellett döntött, illetve maradt a kezdőben a Benjamin Mendy súlyos sérülése után önmagát balhátvédként újradefiniáló Fabian Delph is. A Manchester City felállása pedig maradt a szokásos 4-3-3.

Az Arsenalnál már jóval komolyabb gondokkal kellett megküzdeni, hiszen nem elég, hogy a védelemből Shkodran Mustafi hetek óta hiányzik, az őt eddig pótló Per Mertesacker betegség miatt nem tudta vállalni a játékot, valamint Rob Holding egy kisebb sérülés miatt szintén nem volt bevethető. A mérkőzés előtt megadott kezdőcsapat alapján mindenki arra tippelhetett, hogy a sok hiányzó, illetve a City középpályás fölénye miatt Wenger március óta először küldi majd pályára négy védővel a csapatát, de ehhez képest Francis Coquelin nem védekező középpályásként, hanem középhátvédként szerepelt. Ráadásul nem ez volt Wenger egyetlen meglepő húzása: a nyáron rekordösszegért szerződtetett, és a meccset megelőzően 5 bajnoki gólnál járó Alexandre Lacazette csak a kispadon kapott helyet, az ő helyét Alexis Sanchez vette át a középcsatár helyén, és bekerült a csapatba Alex Iwobi.

Wenger a meccs előtti sajtótájékoztatón is kiemelte, hogy pusztán védekezéssel egyetlen csapatnak sincs esélye jó eredményt elérni a Manchester City ellen, és ennek megfelelően az Arsenal a meccs elején már magasan a City kapujánál megpróbálta letámadni az ellenfelet, ha pedig így nem sikerült labdát szerezni, akkor mélyen visszaálltak a saját kapujuk elé.

goal.com

A képen az Arsenal letámadási sémája látható. A játékosok többsége emberorientált védekezést alkalmaz, eközben Alexis Sanchez a két védő közötti passzsávot blokkolja. Az Arsenal a meccs első 10 percében néhányszor zavarba tudta hozni az ellenfelét a saját kapuja előtt, de a Manchester City legtöbbször könnyedén tudta néhány elmozgás segítségével szabad emberhez juttatni a labdát.

goal.com

Az Arsenal az előző képen látotthoz hasonlóan igyekszik zavarni a City támadásépítését, de a kapus segítségével könnyedén játszák át Alexis Sanchezt, és juttatják el a labdát az üresen álló Otamendihez. Nem véletlen, hogy Guardiola csapataiban egy kapusnak lábban is kiválónak kell lennie, hiszen így az építkezés során jóval könnyeben tudják átjátszani az ellenfelet.

goal.com

Miután Edersontól Otamendihez kerül a labda, az argentin védő előtt már megnyílik egy egyértelmű passzopció, mivel a balhátvéd helyére középre húzódó Delph leköti Özil figyelmét…

… a szélen így megnyíló üres területbe pedig Silva kimozogva szabadon kaphatja a labdát, ezzel pedig a City át is játszotta az Ágyúsok letámadását.

Arséne Wenger a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy ragaszkodott a szezon során eddig alkalmazott 3-4-2-1-es felálláshoz, ami miatt hátul az egy szem Agüeróra egyből három védő jutott, viszont a középpályán többek között az előbb is felvázolt módon a Manchester City rendszeresen létszámfölénybe tudott kerülni, és át tudták játszani az Arsenal egyébként sem túl intenzív letámadását.

A Manchester City játékosai rendszeresen megtalálták a módját, miként tudnak az Arsenal középpályás és védő sora közé kerülni, nézzünk is erre két példát.

A Manchester City játékosai mintaszerűen tartják a pozíciójukat, a pozíciós játék alapelveit követve tudják, hogy a labda előbb vagy utóbb el fog jutni hozzájuk. Eközben Sané biztosítja csapata számára a szélességet. Amint pedig Ramsey megpróbál nyomást gyakorolni Otamendire, a passzfolyosó rögtön megnyílik a két védelmi vonal között helyezkedő Silva előtt. A City védője akár Fernandinho is játékba hozhatná, hogy aztán a brazil passzoljon Silvának, de Otamendi a gyorsaságot szem előtt tartva egy jóval nehezebb passzt választva egyből a spanyol irányítóhoz juttatja a labdát.

Agüero a támadósorból visszalépve kapja a labdát Otamenditől, majd egyetlen érintéssel játékba is hozza David Silvát, aki mindaddig megjátszhatatlan volt Aaron Ramsey fedezőárnyéka miatt. Így viszont mindössze két passzal a City ismét az Arsenal középpályás sora mögé tudott kerülni.

Mivel a City ilyen könnyen át tudta játszani az Arsenal középpályás védekezését, az Ágyúsok jóval mélyebben kezdtek védekezni a saját kapujuk előtt. A felállt védelem ellen a manchesteriek pedig nem tudtak igazán veszélyes helyzetet kialakítani - ennek ellenére a gól pont egy ilyen felállt védelem elleni akcióból született, akkor ugyanis az Arsenal túl passzív volt, nem helyeztek nyomást a labdára, a Fernandinho és De Bruyne közötti kényszerítőnél pedig Ramsey a labdát figyelte az ember helyett -, de ezzel együtt az Arsenal sem tudott veszélyes kontrákat vezetni a játékosok túlságosan mély helyezkedése miatt.

Ezzel pedig a City dolgát annyiban is megkönnyítették, hogy sokkal könnyebben tudták visszaszerezni a labdát már az ellenfél térfelén. A két csapat között óriási volt a különbség abban, hogy miként zárták le a kontratámadások lehetőségét. Az Arsenal ebben tökéletesen megbukott, Guardiola csapata ugyanis legtöbbször néhány passz segítségével eljutott az ellenfél tizenhatosáig a saját térfelükön való labdaszerzését követően, és sokszor csak Laurent Koscielny parádés helyezkedése mentette meg a vendégeket a góltól. Az Arsenallal ellentétben a City tökéletesen alkalmazta a gegenpresszinget, és az Ágyúsok csak akkor jutottak némi levegőhöz amikor az előreívelt labdák után Alexis Sanchez szabadrúgást tudott kiharcolni.

A helyzet a második félidő elején sem sokat változott, sőt a City még az 50. perc előtt megszerezte a második találatot Sterling esése után egy igencsak vitatható tizenegyesből. Azonban ezt is egy olyan szituáció előzte meg, amelyben egyértelműen megnyilvánult a manchesteri játékosok pozíciós és létszámbeli fölénye.

Miközben Otamendinél van a labda a City játékosok középpályás létszámfölénye, és megfelelő helyezkedése miatt Granit Xhakán egyszerre két emberre is kell figyelnie. Egyrészt a fedezőárnyékában kell tartania a védelmi vonalak között helyezkedő De Bruynét, másrészt pedig Fernandinhóra is ki kell lépnie amennyiben labdát kap. Utóbbi nem jön össze, így a brazil védekező középpályás könnyedén beemeli az Arsenal védelme mögé a labdát a beinduló Sterlingnek, akinek a könnyelmű esése után megítélt büntetőt Agüero értékesítette.

Végül Wenger az 56. percben szánta rá magát a változtatásra, és lekapta a pályáról az egyébként borzasztóan alacsony 65 százalékos passzpontosságú Coquelint a védelem tengelyéből, és beállította Alexandre Lacazette-t. Ezzel az Arsenal átállt 4-2-3-1-re, ez a változtatás pedig hamar meghozta a gyümölcsét.

Az új támadó beállásával az Arsenalnak sikerült kiegyenlítenie a Manchester City létszámbeli fölényét, így jóval hatékonyabban tudtak letámadni már az ellenfél térfelén.

Lacazette beállása után az Arsenal sokkal jobban meg tudta nehezíteni a Manchester City labdakihozatalait. A lényegében funkció nélkül szereplő harmadik középhátvéd helyére érkező támadóval Wenger ki tudta egyenlíteni csapata létszámhátrányát a pálya középső részén.

A második félidő közepén Wenger változtatása után jelentkezett a Manchester City talán egyetlen megmaradt gyermekbetegsége. A Guardiola féle Barcelonával vagy Bayern Münchennel ellentétben a City még nem képes 90 percen keresztül kézben tartani a meccset. Nem tudták megfelelően lassítani a játékot labdatartással, és ezért az Arsenal ha csak egy rövid időre is, de támadásban veszélyesebbé vált.

Ebben persze szerepet játszott Lacazette beállítása, hiszen így labdával már az Arsenal is képes volt létszámfölényes szituációkat kialakítani. Ez eredményezte a szépítő góljukat is, amit érdemes részletesen is szemügyre venni.

goal.com

A City 4-4-2-ben védekezve próbál nyomást gyakorolni az Arsenal két védőjére, miközben Fernandinho és De Bruyne a Ramsey-Xhaka párosra figyel a középpályán. Iwobi azonban a jobb oldalról visszalép, és máris 3 a 2 elleni szituáció jön létre az Arsenal javára. De Bruyne-nek egyszerre kellene Iwobira és Ramsey-re is figyelni.

Iwobi egy rá jellemző ügyes lefordulással rázza le magáról az őt támadó De Bruyne-t, a belga mellől szabadulva pedig Ramsey is üresen támadhatja a védelem előtte üres területet. A legnagyobb hibát azonban Fabian Delph követi el. Nem követi elég szorosan Iwobit ahhoz, hogy meg tudja zavarni, a pozícióját viszont elhagyja, amit Lacazette rögtön észre is vesz.

goal.com

Az üresbe mozgó Ramsey megkapja a labdát Iwobitól, aki egyből továbbítja is azt Lacazette felé, aki sikeresen bemozdul a Delph által üresen hagyott területbe. A képen is remekül látszik, hogy az angol játékos a rossz döntése miatt több méteres lemaradással követi az eseményeket.

Lacazette szépítő gólja után úgy tűnt az Arsenalnak újból lehet keresnivalója a meccsen, de ekkor Guardiola ismét magasabb fokozatra kapcsolta a csapatát, és ismét elkezdték már a saját térfelükön letámadni a vendégjátékosokat. A harmadik City gól végül mindent eldöntött. A dolog egyértelmű szépséghibája, hogy a gólpasszt adó David Silva lesen kapta a labdát mielőbb a csereként beálló Gabriel Jesusnak centerezett volna.

Ezután Wenger már hiába dobta be Jack Wilshere-t és Olivier Giroud-t az Arsenal már nem tudott új lendületet venni, és Guardiola Gündögen valamint Bernarndo Silva beállításával egyértelműen jelezte, hogy el akarja dugni az Arsenal elől a labdát.

A Manchester City második gólja tehát vitatható körülmények között született, a mindent eldöntő harmadik gól pedig szabálytalan volt, de a meccs képet tekintve a Manchester City megérdemelten nyerte meg végül 3-1-re a meccset. Guardiola csapata rengeteg helyzetet alakított ki azt kihasználva, hogy az Arsenal legtöbb játékosa minden támadásnál a labda vonala előtt helyezkedett, így villámgyors kontratámadásokat tudtak végig vinni, aminek a végén csak egy jó passz hiányzott ahhoz, hogy hamarabb eldőljön a meccs.

Wenger egyértelműen elszámította magát a kezdőcsapat összeállításakor, és bár közel egy óra elteltével jól nyúlt bele a meccsbe, ez végül csak szépségtapasznak volt jó.

A Manchester City így 8 pontos előnnyel vezeti a tabellát a Manchester United előtt, az Arsenal pedig jelenleg a 6. helyet foglalja el, és 4 pont a hátrányuk a második helyezett Unitedhez képest.

Getty Images