Goal elemzés: Az Arsenal öngyilkosságot követne el Giroud eladásával

MegosztásBezárás Hozzászólások
Elemző cikkünkben annak próbáltunk utánajárni, hogy mekkora baklövés lenne elengedni Olivier Giroud-t az Ágyúsoktól.

Miközben Alexis Sanchez és Mesut Özil sorsa továbbra is bizonytalan, egyre több olyan híresztelés lát napvilágot, mely szerint az Arsenal akár Olivier Giroud-tól is megválhat a nyár folyamán. Korábban a Marseille tűnt a legnagyobb érdeklődőnek, de már az is felmerült, hogy esetleg a Lacazette üzlet keretében játszhatna szerepet a hórihorgas támadó. Legutóbb pedig a Sky Sports értesülései szerint a West Ham jelentkezett be a francia csatárért, aki csak nemrég hosszabbított szerződést az Ágyúsokkal. Az mindenesetre biztos, hogy óriási hibát követne el Arséne Wenger ha megválna a játékosától.

Ha rangsorolni akarnánk az európai topbajnokságok leginkább alul értékelt támadóit, akkor Olivier Giroud minden bizonnyal ott lenne az élmezőnyben. Pedig, ha a jelenleg abszolút világklasszis csatárokat leszámítjuk, akkor alig találunk olyan játékosokat, akik olyan kiegyensúlyozottan tudnának teljesíteni, mint a francia. Mióta 2012-ben Londonba igazolt, minden egyes szezonban legalább 11 gólt szerzett az angol bajnokságban, ha pedig minden sorozatot figyelembe veszünk, akkor az idényenkénti góltermése átlagban 19,6, vagyis öt év alatt minden évben közel 20 gólt szerez. Ráadásul itt még csak nem is arról van szó, hogy egyetlen kiugróan eredményes szezon dobná meg ezt a számot. Ugyanakkor pontosan ez Giroud keresztje: egyetlen szezonban sem lőtt 16-nál több gólt az angol bajnokságban, és soha nem jutott el 24 gól fölé minden sorozatot figyelembe véve. Hihetetlen konzisztencia, de az igazi áttörés szinte mindig elmaradt. Ha az Arsenal egy játékos lenne, akkor Olivier Giroud-nak hívnák.

Olivier Giroud Arsenal 11032017

A másik dolog, ami miatt Giroud megítélése a mai napig vegyes, az az elődök névsora. Mióta Premier League az angol első osztályú bajnokság neve, azóta olyan játékosok szerepeltek az Arsenal csatársorában, mint Ian Wright, Nicolas Anelka, Thierry Henry vagy éppen Robin van Persie. Gyors, dinamikus, és elképesztően gólerős játékosok. Arséne Wenger pedig mindig is ilyen játékosokat képzelt el a csatársorban. Nem véletlen, hogy mióta Giroud a csapathoz került, a francia menedzser minden egyes nyáron igyekezett egy hozzá képest teljesen más profilú csatárt igazolni elé. Gonzalo Higuain, Luis Suarez vagy épp Jamie Vardy mind-mind közel kerültek az elmúlt években ahhoz, hogy piros-fehérbe öltözzenek, de különböző okokból kifolyólag sokáig Giroud maradt az Arsenal első számú centere. Pedig Wenger a kezdetektől kezdve második számú opcióként számolt vele.

Amikor Van Persie 2012-ben elhagyta az Ágyúsokat a Manchester United kedvéért, Wenger rögtön két játékost is igazolt a helyére: a hollandhoz inkább hasonlítható Lukas Podolskit, valamint a friss francia gólkirály Giroud-t. Utóbbi inkább B-tervnek tűnt, aki akkor jöhet számításba, ha rotálni kell a csapatot, vagy a mérkőzések hajrájában szükség van egy magas és erős játékosra a szükséges gól begyötréséhez. Ehhez képest nagyon hamar kiderült, hogy Podolski közel sem rendelkezik olyan játékintelligenciával, hogy a kapunak sokszor háttal állva középcsatárként szerepeljen, Giroud pedig nagyon hamar a kezdőcsapatban találta magát. Bár a sebessége már akkor sem volt éppen világverő, de párharcokban bármelyik védővel fel tudta venni a versenyt, technikai tudása miatt pedig tökéletesen tudott az Arsenal középpályásai alá dolgozni. Viszont mivel sokáig ő maradt az első és egyetlen választás a középcsatár posztra, a szurkolók frusztrációja is egyre növekedett vele szemben.

arsene wenger olivier giroud arsenal 121816

Egészen az előző szezonig kellett várni arra, hogy Giroud végre azt a szerepet töltse be, amit Wenger alapvetően szánt neki. Alexis Sanchez egy sorral előrébb való szerepeltetésével Giroud-nak egészen decemberig többnyire a beugró szerepe jutott a bajnokságban, és kiválóan teljesített a csodacsere szerepkörében. A Sunderland ellen például beállása után az ő duplája döntött, de novemberben a Manchester United ellen szintén csereként beállva fejelt egyenlítő gólt a Manchester United ellen. Csapata decemberi hullámvölgye után viszont Wenger visszatért a régi módszerhez, és Giroud ismét egyre többször kapott kezdőként szerepet, amit remek formával hálált meg, többek között a Crystal Palace elleni meccsen egy skorpiórúgással a szezon egyik leglátványosabb találatát szerezte.

Amíg korábban Giroud-nak valós alternatíva híján minden meccsen kezdenie kellett, és a szezon későbbi szakaszaira sokszor egyszerűen kifulladt, most jóval pihentebben tudott beszállni, ha szükség volt rá. Az Arsenalnál töltött 5 idénye alatt messze idén szerepel a neve mellett a legkevesebb játékperc, de ezalatt az idő alatt a gólátlaga minden eddiginél jobbra sikerült. A bajnokságban 1194 perc alatt jutott el 12 találatig, ami azt jelenti, hogy átlagban 99,5 percenként vette be az ellenfelek kapuját. Ennél jobb számokat senki sem tud felmutatni Angliában azok közül, akik legalább 10 találatig eljutottak.

Ami hatalmas dilemmát jelenthet Wenger számára, hogy a csapata játéka viszont sokkal folyékonyabb, ha Giroud nincs a pályán, vagy legalábbis, ha csak a meccs későbbi szakaszaiban száll be. A szezon első felében Alexis Sanchez mozgékonysága és kreativitása volt az Arsenal hosszú veretlenségi sorozatának egyik katalizátora, tavasszal pedig immár az új 3-4-2-1-es játékrendszerben Danny Welbeck elmozgásai és sebessége teremtett rengeteg lehetőséget Mesut Özil és Alexis  számára.

Mivel jövő nyáron ismét világbajnokságot rendeznek, így Giroud mindenképpen rendszeresen játszani szeretne majd a következő szezonban, a csodacsere szerepköre tehát nem biztos, hogy feltétlenül tetszene neki. Viszont így, hogy Alexis Sanchez jövője erősen kérdéses, az Arsenal nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elengedje az elmúlt 5 év legmegbízhatóbb gólszerzőjét. Ráadásul Giroud még hosszú távon is hasznos tagja lehet az Arsenalnak, annak ellenére is, hogy szeptemberben már a 31. életévét tölti be. Mivel eddig sem a sebességéből élt, a sérülések pedig többnyire elkerülték, akár 34-35 éves koráig is képes lehet ezen a szinten teljesíteni. Giroud a tökéletes cserecsatár, olyan, amilyenért még néhány, jelenleg az Arsenalnál nagyobbra tartott csapat vezetői is összetennék a kezüket. Egy ilyen opcióról való lemondás pedig felér egy öngyilkossági kísérlettel...

Olivier Giroud Arsenal Liverpool

Következő cikk:
Keményen odaszólt az Arsenalnak a Manchester City támadója
Következő cikk:
Goal elemzés: Így vetett véget az Atletico a Barca nagy sorozatának
Következő cikk:
Csoportelsőként az elitkörben az U17-es válogatott
Következő cikk:
Londoni klubok csatáznak Riyad Mahrezért
Következő cikk:
Kiderült mennyit kell kihagyjon Javi Martinez
Bezárás